péntek, január 14, 2011

csurog • topog...

Lizát csütörtök délután úgy hoztam el az oviból, hogy az orra folyamatosan csurgott... és sorozatokat tüsszentett... ez nagyon nem tetszett nekem... reggel még semmi baja nem volt...
Így pénteken itthon maradtam velem... és el is vittem megmutatni a doktornéninek... a füle volt egy kicsit piros... ennyi... na meg tüsszögött és folyt az orra.
Szóval az egész pénteki nap arról szólt, hogy fújtunk, fújtunk és fújtunk... pár 100 zsebkendőt tele... délutánra már apadt a dolog... és azt mondta, hogy jól érzi magát... és menjünk néptáncra... felnőtt néptáncra... Kedden is voltunk, akkor csak nézelődtünk... a csajsziknak nagyon tetszett... A Lizának ne tetszene, néptáncra menne minden nap, ha nemcsak szerdán lenne az oviban...
Most a pénteki a "nagy teremben" volt, ahol színpad is van. Szonját vonzotta a színpad, állandóan fellépcsőzött, körbejárta, toppantott párat... és azt mondta: fiúk, lányok ide nézzetek. Liza is felment körbejárta és lejött... részéről ennyi. Szonja meg folyamatosan vissza-vissza tért... Frici papa már többször mondta, hogy figyeljem meg, színésznő lesz ebből a lányból... óóó... mily nehézségek elé nézünk...


kedd, január 11, 2011

futás

Az elhatározás már elég régi... Van vagy két éve, hogy folyamatosan szóba hozzuk a témát az Adéllal... és most úgy tűnik, hogy elérkezett az idő és már nem csak elhatározás a futás... hanem tetté alakul... Eddig 3-szor voltunk futni... ebből kétszer este 8 után, mikor a gyerekek már az igazak álmát aludták... hidegben, ködben... na és egyszer vasárnapi ebéd után. Nekem az volt a legnehezebb... teli hassal nehéz futni...
Azon, hogy merre futunk, sokat gondolkodtunk... most egyenlőre marad a beton út, kivilágított utcák...
Az egyszeri napközbeni futás alkalmával találtunk egy tuti helyet... autó forgalom nincsen arra... (igaz világítás sem, ezért lehet, csak világosban arra futni)

hétfő, január 10, 2011

szeretlek... csak...

Liza ma olyat mondott amin csak mosolyogni lehet... és persze megjegyezni és leírni:

- Anyi, én nagyon szeretlek téged, csak egy baj van, balkezes vagy.


vasárnap, január 09, 2011

jó mindenkinek...

Márti mami felajánlotta, hogy a lányokat szombaton reggel odaviszem hozzájuk... és ott lehetnek egész nap, na és persze ott is alhatnak... Liza és Szonja nagyon örültek a dolognak... Szonja múltkor nehezen aludt el és nyugtalanul pihent... ingajáratban jött-ment, mindig valami ürüggyel a mamit magához szólította... DE MOST... fél kilenckor elaludt... és aludt reggelig... bár annyira nem is kérdeztem meg a mamit erről... talán a franciaágyban is csicsikált kicsit... bár kitudja, lehet, hogy a mami annyira lefárasztotta őket, hogy ereje nem volt kínlódni CSAK ALUDNI... Napközben kétszer is voltak sétálni a friss levegőn, amiről ugye köztudott, hogy fárasztó hatású a gyerekekre... (jó értelemben)

és ez nekünk is jó volt... kis pihenés... kicsit ketten...

köszönjük...

Vasárnap ebédre mentünk a mamiékhoz... a két kicsi lány örült nekünk... Liza meg még ebéd után is ott maradt... Kornéllal, Flórival sátraztak... vagyis jobban mondva... BUNGIT ÉPÍTETTEK...

csütörtök, január 06, 2011

Liza egy napos szabadsága

Éjszaka kicsi lánykám kutyaszerű hangokat adott ki magából... elég erőteljesen... én meg beijedtem, mert az ugatás egy gyerek torkából ijesztő... Így reggel megvonván tőle az oviba menés lehetőségét... elvittem vala a gyerekorvoshoz... aki meghallgatta vala a tüdőhangját és belenézett vala a torkába... és mindent rendben talált vala...


kedd, január 04, 2011

varázslat történt

Nekem Zsolti mesélte, Zsoltinak meg az Ági óvó.

Szonja az oviban a termük galériáján játszott... fent van a kis konyha a játék ebédlőasztal... a babák és babaruhák. Szonja rendetlenséget hagyott maga, maguk után... Ági óvó meg megjegyezte, hogy nem így kell... aki szétpakolt, annak rendet is kell raknia.
Valószínű Szonja eltűnt... majd egyszer csak megjelent és közölte az Ági óvóval, hogy VARÁZSLAT TÖRTÉNT fent a galériában... felmentek megnézni... és REND lett... Szonját beállították a kör közepébe és megtapsolták... (el tudom képzelni az arcát... zavarban is lehetett, mosolygott és huncutul nézhetett)

szombat, január 01, 2011

sziveszteri buli

Kaptunk egy meghívót - persze szóban előtte már egyeztettünk, hogy nehogy más meghívást elfogadjunk - a Pattiéktól, hogy szeretettel várnak egy szilveszteri bulira...

Elkavartam valahova a meghívót... de amint megtalálom leírom a szövegét... nagyon viccesen volt megfogalmazva...

Az igazat megvallva nagyon nem volt kedvem menni... na nem a társaság miatt... csak vannak napok, amikor semmihez nincs kedve az embernek. Sajnos ez is így kezdődött. Legszívesebben itthon maradtam volna és csucsukáltam volna az ágyikómba... és Zsolti meg felébresztett volna koccintani, oszt visszazuhantam volna az ágyba...
Na így indultam neki... persze ezt Zsoltinak sem vallottam be...

A BULI NAGYON JÓL SIKERÜLT...
(lehet, hogy így volt jó, mert ha túl sokat vártam volna a dologtól, akkor csalódok... így meg...)
SZUPER VOLT...



csütörtök, december 30, 2010

a kis akaratos Szonja

Szonjával más téren, mint a Lizával de meggyűlik a bajom. Nagyon akaratos kislány. Ha valami - amit a fejébe vesz - nem teljesül, akkor makacs ábrázattal elvonul, karjait is összefűzve, orrát felhúzva... vagy éppen krokodilkönnyeket vet be és folyamatosan hajtogatja, amit el akar érni. Magyarázok neki, megközelítem több oldalról a dolgokat, próbálok hatni az eszére... de ő valami szűrőt használ ilyenkor és nem óhajtja meghallani, meghallgatni, amit mondok neki. Sok türelem kell hozzá... bizony...


szerda, december 29, 2010

vasárnap, december 26, 2010

szombat, december 25, 2010

egy nap NYUGALOM...

Ez a nap jó volt... egy évben több ilyen "egy nap nyugalmat" beiktatnék... amikor csak úgy vagyunk... otthon... és igazából semmi különöset nem kell csinálnunk...


péntek, december 24, 2010

családi karácsony... családi képek

A karácsony... igen mindenki készülődik rá ezerrel és olyan fontos eseménynek tűnik sokak számára... Igen fontos... bár a tavalyi decemberi történések után nálam már nem igényel akkora nagy odafigyelést... nem kell túlspilázni a dolgot... a fő, hogy egészséges legyen mindenki... Nem az számít, hogy hányféle sütemény készít az ember és hogy terülj, terülj asztalkám legyen... Persze nem azt mondom, hogy ezt teljesen el kell felejteni... nem... csak ésszerű keretek között mozogni e téren.

A lányok már nagyon várták a mai napot... Liza visszaszámlált... már csak két nap... már csak egy nap... 24-én a maminál és a papánál voltak, hogy mi mindent elő tudjunk készíteni két nyüzsgő kis csaj társaságát mellőzve. Nyugi volt, haladtam a dolgokkal... szép rend lett. A Jézuska feldíszítette a karácsonyfát...
(Azt már nem lehet beadni a lányoknak, hogy a Jézuska hozza a fát, ugyanis Zsolti a boltban árul fenyőfát...Tavaly a Lizával díszítettük... nem tudtuk lepasszolni a lánykát, lánykákat... 23-án jöttünk haza Lizával a kórházból kimerülten... rossz hírekkel... kételyekkel... ünnepelni nekem semmi kedvem nem volt, az aggodalom rányomta a bélyegét mindenre... Lizát meg nem akartam szem elől téveszteni... a jó hír az volt, hogy megtalálták a betegségét okozó vírust... és a rávaló antibiotikumot, ám ez nem hozott megnyugvást... na, de nem is erről akartam írni.)
Szóval a lányok fél 5 körül érkeztek meg, addigra a Jézuska FELDÍSZÍTETTE a fát... most ideért hozzánk... Az emeleten átöltözködtünk szép ruhába... addig a Jézuska betette a fenyőfa alá az ajándékokat... az ajándékokat nagyon eltaláltuk... sokáig játszottak vele, nagy örömmel, mosollyal az arcukon... Ilyenkor olyan jó látni, ahogy belemerülnek a bontásba, nézegetésbe és mosolyognak, nyüzsögnek, örülnek... és persze mi is örülünk az örömüknek.





hétfő, december 20, 2010

szánhúzó kutya

Nagy a hó... most kell kihasználni... előző alkalommal sajnos Szonja beteg volt, így szobafogságra voltunk ítélve és hát ennek következtében a havat csak bentről néztük... hóembert még nem sikerül építenünk... és ma sem... a hóban sétálás és a szánkózás volt a program...
Liza nagyon hiányolta a hóemberépítést... Szonja nem akart... így hát kimaradt... remélem most télen még sort kerítünk a hóember építésre... A havat mindketten nagyon élvezik, mint a legtöbb gyerek...

A bejegyzés címe... na igen... én nem fáztam, én voltam a szánhúzó kutya, akinek futva kellett megtennie a távot... fogok én többet ilyet csinálni?... azt hiszem igen... de majd eljön az idő, mikor én ülhetek majd a szánkón és a lányok húznak...



vasárnap, december 19, 2010

mézeskalácsdíszítés

Mai napi feladat a mézeskalácsok díszítése volt... porcukor és tojásfehérjemázzal... és díszítőgyöngyökkel, mazsolával, aszalt meggyel, aszalt vörös áfonyával és mandulával...






szombat, december 18, 2010

mézeskalács sütés

Semmit nem bíztunk a véletlenre... így két mézeskalács receptet is teszteltünk...
Összesen így másfél kiló lisztből gyúrtam tésztát... és persze a párkányon pihentek, mert a mézes tésztáknak felhasználás előtt kicsit meg kell dermedniük... ne és megvártuk a Zsoltit...
Ebéd után kezdődött a nagy mézeskalács kiszúró- és sütőverseny... kicsit sok tepsivel készült...
(na legközelebb ilyet ne csinálunk...)


péntek, december 17, 2010

fűtés szerelés

na... ma volt a nagy nap...
a nap végén a lenti radiátoraink
mint még sosem
forróak voltak... minő öröm...

(a fűtésszerelésről nem óhajtok írni egy szót sem)


szerda, december 15, 2010

kazánszerelő

A kazán vacakol... akkor is fűt, amikor nem kap jelet... és nem fűt, amikor jelet kap... tehát megbolondult... A kazánszerelőtől telefonos segítséget kaptunk... biztosan a termosztátban merült ki az elem... cseréltem elemet... ám a drága kazánunk erre fittyet hányt, és tovább csinálta őrült produkcióját... Végül este 5 óra után megérkezett a kazánszerelő... nagyon morcos volt az első 10 percben...
- Nincs ennek a kazánnak semmi baja...
Aztán, ahogy egyre jobban belemélyedt a kazán vizsgálatába... már ilyeneket mondott...
- Ilyet még nem láttam, mit csinál ez a kazán...?
és utána vagy 2 órát elvacakolt a szereléssel...
A legvégén grátiszba még azt is kiderítette, hogy a lenti radiátorokat fordítva kötötték be... mert én mondtam neki a magamét, hogy lent nem melegek a radiátorok... és mindennek én vagyok az oka, mert próbálok itt-ott állítgatni, hátha melegebb lesz... ami eddig még nem sikerült... lezárom a fenti radiátorokat 0-ra... lent akkor sem lesznek forróak... csak halványan langyosak... furcsa... oszt segítőkészen megnézte a lenti rendszert, ekkorra már Zsolti is hazaért...
és végülis ők ketten beszélték meg, hogy hogyan lahat kijavítani a hibát...
.urva jó... 5 éve kínlódunk a fűtéssel, hogy csak langyos radiátoraink vannak, mikor ezerrel teker a kazán... aha... szakemberek... úgy látszik a mai világban mindenhez kellene értenie az embernek...


hurutos

Szonja hurutosan köhögött tegnap, ezért elvittem megmutatni a gyerekorvosnak. Éjszaka ki kellett kapni az ágyából, mert nem tudta felköhögni a letapadt ízét. A tüdejéval minden rendben... igazából erre voltam kiváncsi... Calcimusk-ot és köptetőt vagyis másnévan nyákoldót kell adni neki és rendezni az orrát, ahogy a dokinéni mondta...


hétfő, december 13, 2010

fit-ball

Van az a nagy labda, amin pattognak az emberek és közben hadonásznak jobbra-balra... és lépegetnek is, meg felállnak és leülnek... és után veszett izomlázuk van... na... igen... ez a fit-ball... és nagyon jó... megmozgat minden porcikát... még olyat is, amit más testedzés nem tud...

(a bejegyzés is veszett jó lett...)


lányok fényképeztek

Lassan telnek a napok mióta itthon vannak a lányok... igazából teszek vagyis teszünk-veszünk... ők főleg szétpakolnak... játszanak, ahogy gyerekekhez illik... vagy inkább, ahogy a gyerekek szokták, ez az ő feladatuk... én meg igyekszem rendet teremteni és a házi munkában is utolérni magam, ami igen-igen akadozik... és az utolérés nem igazán jön össze, mert mindig "keletkezik" valami új, amit el kellene végezni... és csak tornyosulnak a dolgok... rohannak a "porcicák" fel s alá... és a sarkokból pókok kandikálnak ki... na meg pókhálók imitt-amott... ja és sajnos molylepkék szálltak meg... és nem tudom kideríteni, hogy honnan érkeznek...

Szóval a nagy unalomba... vagyis inkább monoton napokba kell csempészni valami újat... most a fényképezés volt az, ami igencsak lekötötte mindkét lányka figyelmét elég huzamosan... Fényképeket majd mellékelek... érdekes remekművek készültek.