Vannak napok mikor az embernek nincs kedve semmihez... persze az állandó, kötelező feladatokat el kell látni, de azon felül semmi, de semmi kedve semmihez... Segítségem másokhoz képest jóformán nincs... Márti mamitól így is kapok eleget, amit az ember a férje anyjától elvárhat. Ha az én anyukám közelebb lenne és nyugdíjas lenne, akkor tőle sok segítséget kérnék, és biztosan szívesen lenne az unokái körül. A munka nagy úr... hogy a nyugdíja jó legyen és két évvel az ominózus nyugdíjkorhatár előtt nehogy... valamit tegyen vele a cég... szóval valahogy kihúzni azt a két évet... erre játszik, de ki ne tenné...
Mikor lesz a szülinapom?
Ez a kérdés mostanában a Liza szájából mindennap elhangzik, van amikor egy nap többször is.
- Majd nyáron... Most még tél van, majd jön a tavasz... aztán a nyár...
- És mikor lesz már nyár? És akkor kinek lesz hamarabb a szülinapja...?
Én meg sorolom mindazokat, akik még a Liza szülinapja előtt fogják megünnepelni a sajátjukat. A lényeg... Zsoltival megbeszéltük, hogy valami nagy szülinapot kell rendezni ennek a kicsi lánynak, aki alig várja azt a napot... szép ruha, sok ember, torta: rajta marcipán figura... és persze ajándékok (amiről nem is beszél annyit, mint a körítésről).
Szonja
• vajaskenyé
• oszlán, pimim, cica-miáu, cin-cin... csip-csip
• apa ötöz, apa dódoz, anya majad... Liza széke foglal Szonja... Liza nem... enyím...
• vijágnak iszi víz, öntöz...
A huncutok leghuncutabbika... Sokszor ő kezdi a piszkálódást. Liza nyugodtan elvan valami játékkal, ő odamegy, ledönti, eltiporja... szétdobálja... na persze a "babák", kisgyerekek így kezdik az ismerkedést a tárgyakkal, dolgokkal, először "rombolnak"... Csakhogy a Szonja szerintem ezen már túl van... épít... ügyesen Lego-ból... És a Liza játékrombolását csak cukkolásból csinálja... Nem kell félteni őnagyságát.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése