pénteki esős nap...

Délelőtt nagyrészt bent voltunk, borús volt az idő rendesen. Ebéd után Lizával - míg a Szonja aludt - kimentünk egy kicsit, a levendulákat "begyűjtöttük" és készítettünk 4 csokort belőle, fellógattuk sötét helyre... aztán jött a vihar szele és a hűvös... és bementünk...

Szonja szókincse...

• nagy
• szerteágazó
• meglepő

Olyan dolgokat tud mondani, ami nagy meglepetéssel szolgál nekem. A kerek szép mondtokra nagyon figyelek, és igyekszem megjegyezni.
- Anya, nem kéjek olyat, nem szejetem.
- Kecsatot kéjek, olyat nem kaptam. Mustáj kéjek. (Szereti a mustárt, nem úgy, mint a nővére. Akkora adagokat tesz rá a virslikarikájára, hogy egy felnőttnek is szép adag.)
- Anya, Jiza síj... Anya, óóó. Méj síj.
- Anya, bezájlak... - és kitárja a kezét, mintha kerítés lenne.
- Ojoszlán így csinál - és vicsorít egyet.
- Anya, Szonja puszit ad.
- Motorbácsi így csináj - kitárja kezét és terpeszbe teszi a lábát.
- Anyával akajok felmenni.

És még nagyon sok ilyen mondat van... de sajnos nem írom fel, mikor éppen elhangzik, ezek maradtak meg.
Mindig elhatározom, hogy mostantól figyelek, felírok, megjegyzek dolgokat, de a hétköznapi forgatagban valahogyan mindig elsiklik az ember lánya felette. De mostantól...

Liza
- Liza, megyünk nem sokára kórházba. Kiveszi egy doktornéni a manduládat.
- Mikor, este?
- Nem reggel megyünk be... ott leszünk egész nap... és ott alszunk egyet. Te és anya.
- Én inkább apát akarom. Nem. A mamit akarom.
(Nem örültem eme kijelentéseknek, de lehet, hogy jó, hogy nemcsak én vagyok képben nála ilyen téren.)