Szombat hajnalban a mobiltelefonom 4:30-kor riasztott... Nem találtam, úgyhogy a dallam egyre hangosodott. Mire megleltem, addigra már teljesen éber voltam. Elmentem wc-re... és benéztem a lányokhoz. Először a Szonjához, majd a Lizához, akinek lángolt a homloka. (Még szerencse, hogy előző hétről megmaradt a riasztás a telefonomban.) 39,4... óóó... hűtőfürdő, kúp... A hűtőfürdőt végigsírta, ahogy szokta... hihetetlen érzékeny gyerek. A Szonja múltkor ugyan csak hűtőfürdőzött... végig játszotta az egészet és mosolygott... egy nyekkenés nem hagyta el a száját... és neki jó hűvösre le tudtuk hűteni a vizét, amit Lizával nem lehet olyan mértékben megtenni.
Ez hihetetlen... Liza kezdte még két hete, Szonja folytatta, majd én... és most újból kezdődik az egész... körfertőzés... vagy mifene. Milyen jó, hogy közösségbe járnak a gyerekeim. Ha nem tennék, akkor ezek a nyavalyák nem érnének utol ilyen gyorsan. Adél erre azt mondta nekem, hogy ez így fog menni, mert ugye ő tapasztaltabb e téren, mert fiai mindketten bölcsisek voltak. Egyik kijön a betegségből, a másik meg belemegy... és néha a szülő is elkapja, ha nem is mindig.
Eltelt a szombat teázás, lámpázás és orrtörlés jegyében. Liza jókedvű volt. Estére megint elkezdett emelkedni a hője, ezzel együtt a kedve meg "csökkenni". Most alszik. Fürödni sem akart... és ezt ugye sírással közölte. Én meg mikor az ágyában feküdt már, elmeséltem neki, hogy a sírásnak száz meg száz oka lehet... például: • fáj a fejed • álmos vagy nagyon • csurog az orrod • ráz a hideg • beütötted valamidet • nem akarsz fürödni... stb... - Anya nem gondolatolvasó, ezért szavakba kell önteni a kínodat. Remélem megértette, mert nagyon helyeselt.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése