- Voltál már a Szonjáért a bölcsibe?
- Nem - válaszoltam.
- Jó akkor elhozzuk mi a fiúkkal. Oké?
- Persze.
Ketten a Lizával még elintéztünk valamit a könyvtárban, és robogtunk a Szonjáért. Naná, hogy ott ragadtunk a szomszédban, ami ilyen esetekben mindig így szokott lenni. Kornél 6-ra ment a Krisztiánnal uszodába. Szonja meg már haza akart jönni, úgyhogy Liza ott maradt a Flórival játszani. Majd megint együtt pancsiztak. Flóri szerette volna, hogy a Liza ott aludjon az ő szobájába, és egy szivacsot le is tett a földre neki, majd a Szonjának is ugyanezt, hogy a Liza ne érezze magát egyedül. Mindkét gyerek hajthatatlan volt, de sikerül nagy nehezen lebeszélni a Lizát és a Flórit a dologról. Adél már nem is segített a lebeszélésben, mert belefáradt.
Megígértük nekik, hogy majd egy szombat esti napon megvalósítjuk az ott alvást.
egy ovis vers... már egy ideje mondja és elmutogatja a Liza...
Gyülekeznek a felhők, esik az eső, kopog a jég, dörög az ég, villámlik, lecsap, kisütött a nap.
(fönt lengedeznek a karok, tíz ujjal zongorázás a levegőben, ujjakkal kopogtatás, ököllel asztalt ütni, két kéz emelése, asztalra csapni, kart kinyújtani, ujjakat széttárni)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése