óvodai fogadó óra

2009. november 23. szerda
Fáj a derekam 1 hete... óóó... kínlódok rendesen, de kifelé nem mutatom... minek, csak kapnám innen-onnan a jobbnál-jobb tanácsokat, mint mikor ekcémás volt a kezem (ám semmi sem segített a tanácsok közül, pedig kipróbáltam mindet)... Majd megoldom egyedül... Szeretek egyedül dolgokat megoldani. Nem csődítem az embereket magam köré... és osztom a feladatokat... és kérem a segítségüket... Nekem így jó.

2009. november 24. kedd
Óvodai fogadó óra volt. Én egy órára mentem. Lizát oda-vissza dícsérték.
Ügyes kislány, okos, nagyon választékosan beszél, nagy a szókincse. Szépen rajzol és fest. Felismeri és megnevezi a testrészeket, persze már a nehezebb kategóriából. A szineket és árnyalatait ismeri. Jól számol. Szépen mondja a verseket. Ritmus érzéke nagyon jó. Az óvónéni szerint a zene iránt nagyon érdeklődő. A lüktető ritmust ügyesen utánozza. Olyan feladatokat és játékokat is megcsinál, mint a nagycsoportosok, illetve még azok sem tudják mind. Egy bibi van vele... a kapcsolatteremtése még nem az igazi, de alakul... Beáll már vonatozni. Kommunikál a gyerekekkel és a felnőtekkel. Kis létszámú csoportban (12 fő... amúgy 25-en vannak) nagyon nyílt lesz... és közlékeny. Az óvónénije mondta, hogy volt már ilyen kisgyerekük nem is egy, aki kisebb létszámú csoportban érezte jól magát. Liza megfigyelő, szemlélő típus, a 25 fő figyelése nehéz feladat lehet. Kicsikém megfigyel, utánoz, tanul... és okosodik. Lehet, hogy egy művészlélek lakozik benne. Nem lesz olyan átlaggyerek, mint a többi. persze a művészek mindig is kilógtak az átlagból.
Egy szó, mint száz BÜSZKE voltam az én kicsi (nagy) lányomra.


Katinka nem volt...