skip to main |
skip to sidebar
Délelőtt nagyrészt bent voltunk, borús volt az idő rendesen. Ebéd után Lizával - míg a Szonja aludt - kimentünk egy kicsit, a levendulákat "begyűjtöttük" és készítettünk 4 csokort belőle, fellógattuk sötét helyre... aztán jött a vihar szele és a hűvös... és bementünk...
Szonja szókincse...
Olyan dolgokat tud mondani, ami nagy meglepetéssel szolgál nekem. A kerek szép mondtokra nagyon figyelek, és igyekszem megjegyezni.
- Anya, nem kéjek olyat, nem szejetem.
- Kecsatot kéjek, olyat nem kaptam. Mustáj kéjek. (Szereti a mustárt, nem úgy, mint a nővére. Akkora adagokat tesz rá a virslikarikájára, hogy egy felnőttnek is szép adag.)
- Anya, Jiza síj... Anya, óóó. Méj síj.
- Anya, bezájlak... - és kitárja a kezét, mintha kerítés lenne.
- Ojoszlán így csinál - és vicsorít egyet.
- Anya, Szonja puszit ad.
- Motorbácsi így csináj - kitárja kezét és terpeszbe teszi a lábát.
- Anyával akajok felmenni.
És még nagyon sok ilyen mondat van... de sajnos nem írom fel, mikor éppen elhangzik, ezek maradtak meg.
Mindig elhatározom, hogy mostantól figyelek, felírok, megjegyzek dolgokat, de a hétköznapi forgatagban valahogyan mindig elsiklik az ember lánya felette. De mostantól...
Liza
- Liza, megyünk nem sokára kórházba. Kiveszi egy doktornéni a manduládat.
- Mikor, este?
- Nem reggel megyünk be... ott leszünk egész nap... és ott alszunk egyet. Te és anya.
- Én inkább apát akarom. Nem. A mamit akarom.
(Nem örültem eme kijelentéseknek, de lehet, hogy jó, hogy nemcsak én vagyok képben nála ilyen téren.)
Liza délelőtt a Márti mamival bucinudlit készített... jól érezte magát a lánykám, de ebédelni haza akart jönni. Délután a mami telefonált, hogy a Liza mehet hozzá... persze Szonja is akart. Már délelőtt is nehéz volt elterelni a figyelmét arról, hogy csak a Liza megy a mamihoz, ő meg nem.
Egy szó mint száz... mindkét lányka gumicsizmástul elment a mamival pocsolyát, tócsát járni.
kedd
Liza haját levágattam délután...
hétfő • 2009. június 22.
Szonja haját levágattam délelőtt... most nem viselte olyan nyugodtan, mint eddig. Az ölemben ült... és ha a Kinga meghúzta a haját, akkor elpityeredett... alig várta a végét, állandóan menni akart már. Én közben magyaráztam neki, mondókákat mondtam és meséltem... ami nem mindig kötötte le, mert a tükörben figyelte magát és az ollót, na meg a történéseket.
17 óra... Győr... fül-orr gégészeti magánrendelés...
Persze várnunk kellett így is fél vagy háromnegyed órát. Zsolti a Szonjával kiment a rendelőből, mert a kicsi lányka egy idő után nem viselte jól a várakozást. Pocsolyáztak, még szerencse, hogy gumicsizmával jöttünk el otthonról, persze tettem be pótruhákat (ami jól jött). Liza "nagylány" lévén ügyesen várakozott velem. Végre sorra kerültünk. Doktornéni megnézte a leleteket. - Hát maguk már sokfelé jártak... látom... Elmondtam, hogy hogyan alszik a Liza. Száján veszi a levegőt és van olyan, hogy 4 lélegzetvételből csak egyszer jut levegőhöz. Megnézte a torkát (mármint a manduláit). - Én holnap megműteném. - mondta erre. A fülébe is bekukkantott. Az orrmanduláit meg sem nézte. Gondolom az elmondottakból ő már tudta, mi lehet a probléma. Másnap ebéd után hívjam, addig fut egy kört a gyerekosztályon műtéti helyet keresve. Amúgy az egész nyár be van táblázva, műtéti időpont csak szeptemberben van a leghamarabb.
vasárnap
pakolás folytatása... az új elemeket rögzíteni kellett a falhoz... az egyikhez hozzáértem és elkezdett rám borulni, úgy hogy még semmi sem volt rajta... tehát... tipli... fúrás... csvarozás... és lőn stabil lett.
szombat
Liza délután a maminál volt... mi a dolgozószobában pakoltunk, ami inkább rumliszoba egyenlőre... átrendeztük, hogy kettő új polcos elem beférjen... a rendezés elég kimerítő dolog volt, mert egy nagy szekrényből mindent ki kellett pakolni, majd az íróasztalról és -ból is... szóval, míg Szonja az ebéd utáni csicsijét töltötte, addig mi 2 órán keresztül ki és vissza pakoltunk...
A két polcos elemet a Zsoltinak a mamiék pincéjéből nem sikerült egészben felhoznia, ezért darabokra kellett szedni... majd itt a helyszínen újból összeállítani. Na de estére bent voltak az új "lakók". A falhozfúrás volt még hátra.
2009. június 19.péntek
Liza ovi... mami
péntek... ünneplés kettesben... Győr... vacsora... színház...
2009. június 18.
csütörtökön... 32 éves lettem én... ó, de rohan az idő.
Nem akartam nagy felhajtást a dologból. Adélék Balatonon, Mártáék Győrben, Anyuék Budapesten... Áthívtuk a Márti mamit és a Frici papát egy vacsorára. A lányok nagyon örültek, hogy vendégség lesz.. és köszöntés, na meg persze torta. Bár ez utóbbit a végéig titkoltuk, hogy a Liza drága (akinek sok a sütnivalója... és inkább nem eszik a többi ételből, hogy sütiből több férjen belé) szépen vacsorázzon. Sikerült, azzal a felszólítással, hogy Frici papa csak akkor hoz tortát, ha mindenki mindent, ami a tányérján van megeszik... Liza szépen, lassan evett, de (fura mód - hahaha) ő lett az első, és várakozott, mutogatta a tányérját, hogy ő mindent megevett. A torta epres volt... Liza meg a gyümölcsöket akarta sorban megenni róla... Imádja az epret... Mi a kedvenc hamid? - szokta kérdezni... Én válaszolok valamit... erre ő: NEKEM AZ EPER.
Szonjára délelőtt a Márti mami vigyázott... én meg Óváron intéztem ezt-azt, egyszóval sokmindent.
Szonjára délelőtt a Márti mami vigyázott... én meg Óváron intéztem ezt-azt, egyszóval sokmindent.
A tervbe vett összes dolgot nem sikerült véghez vinnem. Mire visszaérkeztem addigra Szonja a mamival jó sokat sétált, virágot gyűjtött... A mami két copfot csinált neki, hajcsattokat tett a hajába és még a mapszemüveg is rajta volt, nagyon csibészes volt a kicsike, aki napról-napra egyre huncutabb és egyre beszédesebb. Be nem áll a szája, megállás nélkül mondja és mondja. Liza az oviban a Kati óvonénije szerint nagyon ügyes volt ma, jó napja volt (meg is dícsérte nekem nagyon - de úgy hogy a Liza ne hallja, nehogy másnap elszálljon az "ügyessége")
Liza nem akart hazajönni.
- - Én a mamival akarok lenni. Menjünk hátra.
- - Jó. Te kérdezed meg a mamit, hogy maradhatsz-e. Jó? És ha azt mondja, hogy igen, akkor maradsz. Ha meg azt mondja, hogy most nem ér rá, akkor jössz te is haza.
- - Jó. - és futva ment hátra, a vaskapunál megállt, bevárt minket, majd az úton ő nézett körbe és mondta, hogy nem jön semmi, mehetünk.
kedd...
kullancscsipesz... aztán csak egy vérhólyag lehetett...
2009. június 15. hétfő - rossz idő
Liza oviban... összevont csoportok...
Szonja kicsikém elaludt lent a kanapén, ébreszthetetlen volt, így a Márti mami hozta el a Lizát az oviból.
Ma voltam a Lizával röntgenen... arcröntgen... semmi góc nincs sehol... se homlok, se arcüreg... Az arcüreg kicsit fátyolos, amit nem csodálok, annyi Most kenetet vett a doki a Liza orrából... egy hét múlva eredmény...
A mami vigyázott a Szonjára szerencsére. A szerdai is nehéz volt két virgonccal... hát még ma milyen nehéz lett volna... itt is, ott is várni kellett egy adagot.
Szonja ebéd után itthon aludt. Mami lefárasztotta... Kornél, Szonja és a mami egész délelőtt sétáltak (Kornélnak szünet van az oviban... és ő is ott volt délelőtt a maminál) Liza maradni akart a maminál, hogy a Kornéllal játszon... délután 4 óra után hozta meg az Adél a fiúkat (Flórit a bölcsiből) és a Lizát. Liza közölte, hogy ő nem akar hazajönni, marad az Adéléknál és ott alszik a Kornéllal egy ágyban. Nahát nem volt más választásunk - Liza kitalálta - bementünk legozni és játszani hozzájuk.
Visszamentünk kontrollvizsgálatra a Lizával a dokijához, a homeos szerek nem hatottak, úgy ahogy kellett volna... horkol de nagyon... behorpad a mellkasa és légszomjai vannak... fel-fel sír... kapkod levegő után, állandóan fáradt, pihenni akar... (ez nov. közepe óta húzódik)... A két lányka megint elemében volt... húha ... eladták a rendelőt... a doki mondta is, hogy nem csoda, hogy vékony vagyok... (magánrendelés) Annyit mondott még, hogy az orrmandulák duzzadtak és a torokmandulák is... és az orrsövény kicsit balra van tolódva...
Hihetetlen, hogy mennyire leköti a lányokat a vízfestés. Abbahagyni nagyon nehéz. Liza ügyesen csinálja már, lehúzza a felesleges vizet az ecsetről és a festékben köröz az ecsettel. Nem nyomja rá, megtanulta már, hogy akkor tönkremegy az ecset. Szonja még nem jeleskedik az ecsethasználtaban. Igazából rá kell nagyon figyeni, mert eláztatja a papírt (nem húzza le a felesleges vizet az ecsetről).
Ma szünet volt az óvodában. Tudtam pénteken, még mondtam is, hogy most három napot leszel otthon Liza. Erre mit csinálok hétfőn, rohanok, hogy odaérjünk. Negyed kilenckor megjelentünk a Zsoltinál a munkahelyén. A szomszéd pékségben vettünk sajtos kiflit reggelire és akkor tudtam meg tőle, hogy szünet van... és ő nem szólt nekem reggel...
Fürdés előtt a Szonjából egy kullancsot szedtünk ki, még csak a bőre alá kezdett befúrakodni, kicsi volt nagyon. Zsolti kiszedte csipesszel és a kis dög még szupergyorsasággal futott. Sorsa: pép lett belőle.
Zsolti mint mindig dolgozott 3-ig... majd 4 körül hazaért... és hirtelen elhatározásunk az volt, hogy elmegyünk a Billába... régen voltunk és programnak sem utólsó. Vettem szőlőcukrot - hogy ne a kristálycukrot tegyük kávéba, teába - és még pár dolgot. Visszafelé megálltunk egy templomnál és megnéztük a szobrokat.
Liza
- Anya ők már meghaltak?
- Kicsim ezek szobrok, valaki elkészítette őket kőből. Sok ilyen szobor van.
- És ki ez? Itt lakott?
- Nem Liza. Ez a Jézuska.
- Anya ha meghalt, hogy hozza az ajándékokat? Odavarázsolja?
- Igen. - válaszoltam én.
Utána megálltunk egy szuper játszótéren és hintáztak a lányok, csúszdáztak és bújocskáztak egy alagútszerűben. Elindulni onnan nagyon nehéz volt. Majd még 3 nagy virágot is elültettünk, amit a mami ásott ki a kertjéből.
Voltunk kullancsoltáson. Ez már az ismétlő oltás volt mindkettő kicsi lánynak. Nehéz dolog egyszerre egyedül két gyerekkel oltásra menni. Amíg az egyiket oltják, addig a másik végignézi azt, hogy lefogják az elsőt és a sírását is látja. Aztán kis vigasztalás, ölelgetés, és jöhet a másik... ott is lefogás és sírás, majd ölelgetés... de a matrica szuper hatással van rájuk.
Szonja kicsikém nekiesett a fal élének és egy éktelen nagy, tyúktojás nagyságú púp nőtt a homlokán. Először csak egy csík látszódott, aztán elkezdett nőni a púp. Hidegvízzel, majd (kés lapja keskeny volt) kanállal végül jéggel kezdtem el hűteni, de csak nőtt és nőtt. Telefonáltam a Zsoltinak, hogy jöjjön nézze meg... mit kezdjek vele... - Vigyem orvoshoz? Aztán Zsolti riadóztatta a Márti mamit, ő már látott egy pár púpot. Mami meg is érkezett kis idő elteltével és a púp láttán meghökkent. 2 óra jegelés a púpnak és lelohadt. Most már tudom, mit kezdjek ilyen esetekben. E téren még nem volt tapasztalatom.
Alaposan készülődtünk erre a napra. Szonja kettő éves lett. Ilyenkor már a gyerekek jobban érzékelik az ünnepet, mint egyévesen. Mondtuk neki már az előző napkokban, hogy szülinapod lesz és énekeltük a Boldog szülinapot! éneket. Erre ő: szüinat... bodog szüinatot... és próbálta ő is a dallamot énekelni. Nagyon kis aranyos volt.
Reggeltől nagy forgásban voltunk mindannyian, főleg Zsolti és én... a lányokat szépen felöltöztettem és 10 óra körül a Zsolti átvitte a Márti mamiékhoz, mert ugye a konyhai teendőket csak nyugodt körülmények között kényelmes csinálni. Persze a lányok jelenlétében is véghez lehet mindent vinni (nagy tapasztalatom van ebben), csak lassabban, nehézkesebben és fárasztóbban. Teendőnk pedig még nagyon sok volt. Régen pörögtem ennyire.
A menü:
folyt. köv...
