ezaz

Jön a mindenszentek... így

2009. október 27. - kedd
Sok munka.



2009. október 26. - hétfő
Reggel ovi sé bölcsi...
délután... Adélék...

2009. október 25. - vasárnap
Madár - ott csücsült az Adélék ebédlőjében a lámpa sínén.
Ez egy jó történet volt... Adél nagyon megijedt, én nem tudtam miért... mert azt hittem, hogy hallowen-es dekoráció, az a madár... nem... egy élő galamb... A kanapé mögé bújtunk mindannyian... a Krisztián meg "kikergette" az ebédlőből.

Zsolti valaki segítségére sietett Ilmitzbe... fordítani a rendőrségre... valami ismerősnek motorosbalesete volt...

18. (vagy 18dik) fog

Szonja pár napja... (úgy 3-4 napja) rosszul alszik éjszaka... fél óránként fel-fel sír...
Csurog a nyála, ami rá nem jellemző. Ma reggel mutogatott a szájába be: -Anya, itt fáj. Eddig is a fogára tippeltem és most megláttam a bal alsó hátsó örlőfoga sarkát... most már valószínű könnyebbek lesznek az éjszakáink.

Napközben semmi gond nincsen e téren. Rohangálás a kanapé körül zenére:...

csak a lego?

Délelőtt játék itthon. Most jöttem rá, hogy nagyon sokat legózunk és a többi játék így háttérbe szorul. Na ezen változtatni fogok. Jó a legó, de van a kártya, a puzzle, az ügyességi játékok, a dominó.... és még sorolhatnám.
Délben a mamiéknál ebédtünk. Liza ott akart maradni, és persze maradhatott is nagy örömére.
Mi Szonjával hazajöttünk, majd alvás után elsétáltunk a Lizáért.

gumi pukk

2009. október 23. (péntek)
Ugye végre Zsoltinak is egy nap szünet. Tervünk nem volt erre a napra... csak alakult ahogyan akart.
Na akkor megyünk Frauenkirchenbe, mert Ausztriában nincs ünnep. Andaunál az első gumi megállást követően kipukkadt. Nem tudtunk elindulni. Következett egy kerékcsere. Zsolti nagyon ügyesen megoldotta, egy bökkenő volt csak, beletört az egyik anyába a csavar vége, így csak 3 csavar tartotta az első kereket.
Ebéd itthon... majd indulás az Opellel Frauenkirchen-be.


2009. október 22. (csütörtök)
egyedül a Gazdaboltban... Zsolti Szombathelyre...

július 31.

Ez a kép még akkor készült mobiltelefonnal...

Ki lakik a dióhéjban?

Liza ovis mondókája:

Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki, csak Dióbél bácsi,
Ha rácsapsz a dióhéjra, kinyílik a csontkapuja,
És cammogva előmászik vén Dióbél bácsi, csak a szádat tátsd ki, hamm.

...és ezt énekelve, táncolva és mutogatva mondta el este többször is...
olyan ennivalóan aranyos volt és ügyes...
A cammogva...: kicsi tenyerében a másik kezével araszolt és közben "riszálta" popóját... és mosolygott...

sokminden egyszerre...

2009. október 20. kedd
Ma a Katával Győrben voltam... és vettem sok ruhát... jó áron... (angol használt)
Mosonmagyaróvárig autóval mentünk, majd onnan vonattal Győrig... vissza is vonattal, majd megint autóval.
Lizának 6, Szonjának is 6, magamnak pedig 5 ruhát vettem.

Délután a Lizával a Katinkához mentünk, aki ki fogja deríteni, hogy miért csendes az óvodában... és miért nem az a csicsergő kislány, mint otthon. Az óvonénijével minimálisan kommunikál. Szerintem az óvonéni nem a szíve csücske és sohasem lesz az. Nem ilyen tipusú óvonéni kellett volna neki... Bár lehet, hogy próbál minden megtenni, hogy oldódjon a Liza... csak hát 25 gyerek az 25 gyerek. Mikor kevesebben voltak, akkor a Kati óvonénije mondta, hogy más volt a Liza, felszabadultabb. Zavarhatja a tömeg és a csöpp terem. Kicsi a terem ennyi gyereknek véleményem szerint.
Katinka rögtön a szívébe lopta magát. Az elején mondta a Katinka hogy anya majd kint vár, de Liza nem egyezett bele. 15 perc elteltével én kérdeztem meg tőle, mikor megfújta az orrát, hogy elmehetek-e ennivalót venni... és elengedett... 10 perc múlva jöjjek vissza - mondta a Katinka.

A beszélgetés úgy kezdődött köztük:
- Hogyan jöttetek?... Liza nem válaszolt erre...
- Biciklivel?... fejrázás
- Autóval?... fejrázás
- Gyalog?... bólogatás

Majd:
- És mi a jeled az oviban?
- Tujipán. (itt már válaszolni kellett)
- Melyik oviba jársz?
- Nyuszi csoport.
- Ki az óvónénid?
- Pijoska óvó, Iji dadus... és a Kati óvó.

Aztán kezdődött a playmobilos játék kapcsán a társalgás köztük... amikor is elhagytam a termet. 10 perc múlva visszamentem, de annyira jó szerepjáték hangjait hallottam bentről, hogy nem kopogtam be.

2009. október 19. hétfő
bölcsi... lefényképeztem a Szonja falevél szinezését, amit az előző héten csütörtökön készített...
az övé a bal alsó...

Szonja a bölcsiben hazainduláskor a kiszínezett falevele alatt

Szonja színezi a cicát, amit rajzoltam

Liza kutat a ceruzásdobozban

2009. október 18. vasárnap
Frici papát meghívtuk ebédre...

2009. október 17. szombat
itthon voltunk...
kerti munkálatok...



2009. október 16. péntek
Cintia tánc nuku
Liza nagyon nem akar járni táncolni.
Végül a Pattiéknál kötöttünk ki játszani.

2009. október 15. csütörtök
...

2009. október 14. szerda
reggel 8 óra... találkoztunk a Katinkával és 1 órát beszélgettünk a Lizáról...
kozmetikus Kati • negyed 7

2009. október 13. kedd
elkészült a 4 évszak bölcsödei "képsorozat"

2009. október 12. hétfő
bölcsi • csak Éva néni volt egész nap
ovi

Szonjának 17 foga van

17dik fog...
mikor?

Liza segített takarítani...

lencsepástétom...

A tök jegyében

szombat
Tökfesztivál
Jelen voltunk, mint kiállítók. A Márti mami 1 órakor átvette a lányok felügyeletét. Mi meg a Zsoltival bevonultunk a Művelődési házba, mint tökös kiállítók.

péntek
Lizáéknál az óvodában a projekt most a tök és a vele kapcsolatos dologok... azaz ételek, kenyérféleségek, tökmagolaj... stb... Liza vitt magával egy kicsi dísztököt és 5 lapot tele tökös képekkel.

bölcsi... ovi...

Szonja... dokinéni... bölcsi....
Liza... ovi
könyvtár... oklevelek...

séta

Hétfő... meredek a lépcső

Már pörög a kicsi lányom... péntektől kap antibiotikumot... a magas láztól beijedtem, és az esetleges szövődményektől... Azóta hasmenése van. Eszi a kefírt rendesen, hogy helyreálljon a bélflórája.

Liza
Anya, nekem is lesz majd nagy cicim? Ekkora... és mutatja...
Anya, a bácsik amikor felépítették a házunkat, még nem laktunk itt. Ugye???
Ezt, így meg így csinálták? - és mutogat a kezével.
Hogy csinálták a lámpát? Mi kellett hozzá?
És a plafont hogy tették oda föl? Odaragasztották?

Jobban... Névnap...

Majd pénteken déli egy órától egy nagy kínszenvedés volt a lázcsillapítás. Nem akart lemenni a láza...

Szombaton már jobban volt a kicsi Szonja, de az ábrázata hófehér és sápadt volt.

Köszönöm a sok köszöntést...

lányok itthon... és persze én is... ki más...

Szonja is itthon maradt csütörtöktől... nagyon köhögött... láza ugyan nem volt, de elvittem megmutatni a doktornéninek. Panaszkodott a kicsi lányka, hogy: -Anyi, fáj a totom... itt... Doktornéni megszemlélte és mondta, hogy csúnya piros.

Szonjának személyazonosító igazolvány útlevél helyett

Ma voltam a lányokkal az okmányirodában, mert Szonja útlevele szeptember 9-én lejárt. Az andaui Erntedankfesten már ilyen útlevéllel voltunk. Szóval vittem minden lehetséges fellelhető személy azonosságot igazoló papírt. Az ügyintéző nő meg mondta, hogy útlevél helyett, ha csak nem akarunk olyan helyre utazni ahova kell, akkor elég csak a személyi, ami illetékmentes. Úgyhogy kicsi lányom 2 évesen 3 hónaposan 4 hetesen és 1 naposan "megigényelte" a személyijét.

fájdalom

Én aki bírom a fájdalmat, tegnap este és azelőtt is sírtam már, annyira égett a kezem, ki van sebesedve, mozdítani is alig tudom. Ekcémás. Kesztyűben közlekedek, vékony cérna kesztyűben. És ott tartok, hogy nem érdekel, ki mit gondol a dologról. Kaptam innen is, onnan is jó tippeket olyanoktól, akik nem is tudják mi ez az egész ekcéma és, hogy ez mennyire fájdalmas tud lenni. Még a víz is rossz, ha éri. A tanácsok, amiket kaptam nem nagyon segítenek. Kenjem ezzel, azzal... Biztosan rosszul táplálkozok... (Ó 5-6 éve már nem volt ekcémám csak kicsi, pici elváltozás. Azóta a táplálkozásom csak javult. Nem eszek annyi csokit, mint régebben... ezt meg azt sem eszek...) Ja és tudatosan gondoljak arra, hogy javul, meggyógyul a kezem. (Ennél többet már nem járhat rajta az eszem.) Méregtelenítsek... igyak csalán teát. Ne egyek cukrot... Érdekes eddig is ettem cukrot, csokit, mégsem volt bajom tőle. Ez valami mástól lehet.
Ja és persze tudom, hogy mindenki jót akar... szó se róla.

• Ami a dolog nyitja lehet, azt pár hónapja kezdtem el inni.
• Bár lehet, hogy kontakt ekcéma... azaz valami szer, ami közvetlenül érintkezik a kezemmel. Mosogatószerre tippelek. Azt is most újítottam be... egy szuper cég, szuper terméke... Azt hiszem visszaállok a mezei mosogatószerekre. Most GUMIKESZTYŰBEN mosogatok. És ezentúl, ha valaki meglát anélkül, csapjon le.
• Harmadik lehetőség: stressz... idegeskedés...

Igazából akkor derülne fény az ekcéma mibenlétére, ha egy átfogó, sok tényezős kivizsgálásra elmennék.

Ilyen kínokat többé nem akarok átélni. Rosszabb, mint a szülés... annál időszakosan jön a fájdalom... és mikor kint a baba, rögtön el is múlik... Itt meg már a nyaralásunk előtti időktől kínlódok, néha javul, de aztán megint romlik, ugyanis ha éjszaka megvakarja az ember, akkor terjed tovább. Már nem az esetleges szerrel való érintkezés vagy a stressz okozza a továbbterjedés, hanem a meglévő ekcéma maga. Holnap megyek bőrgyógyászatra. Mindegy mit kapok, de adjanak valamit, ami megszabadít a kíntól... és ígérem, hogy gumikesztyűvel mosogatok, takarítok... és nem idegeskedek.

ez... az...

Szonja bölcsiben. Liza itthon. A doktornéni kivonta őt a forgalomból 1 hétre... hétfőn voltnuk nála... meghallgatta a Liza tüdőhangját és óóó, mondta. Szóval antibiotikumot kapott, amiről tudja a doktornéni, hogy csak végső esetben kérem. Most kell... nehogy tüdőgyulladás legyen a vége, rondán szörcsög a tüdeje.

• Ásítottam egyet. Erre Szonja: -Anya, efáradtál?
• Bölcsibe induláskor: - Anya nem atajok böcsibe menni. Itthon atajok majadni veled. Jó leszek.
• Fut kezet mosni: -Anya, medek kezet mosni, mert maszatos lett a kezem. nem éjek semmihez. Nézd. - és feltartja a kezét oldalra.

• Egyszer gondoltam, mikor kicsi voltam és aludtam: - Hogy legyen kistestvérem, és lett is.

Szonja és az alvás

A hétvégi ebéd utáni alvása mindkét nap érdekesen... ugyanúgy sikerült. Ebéd után ahogy mindig is szoktuk, felvittük aludni az ágyikójába... - Ne csud be az ajtót - hangzott az utasítás. Mi itt lent 3-an próbáltunk csendben lenni, de ez nem sikerült... halkan voltunk, de igazából néma csendben moccanás nélkül kellett volna lennünk. Szonja fülelt... és mindent kommentált... Liza kérdezte: - Anya, hol vannak a ceruzák?... erre Szonja fentről: - Itt vagyok! Itt vagyok! Nem atajok aludni! Megnézek egy kisvakomot, és alszok! ... és ezt mind határozottan... Mit lehetett tenni... nagyon nem ment neki a dolog... 10 percig magyarázott. Lehoztuk, bakapcsoltam a kisvakomot, de már a rövidke mese felénél kidőlt... és itt lent a kanapén aludt két órát, úgyhogy mi jöttünk-mentünk körülötte... és nem susogtunk. Ez vasárnap is megismétlődött. A bölcsis csoportos alvás hatása? Egyedül érzi magát a kiságyában, a szobájában?

Liza beteg

Szombat hajnalban a mobiltelefonom 4:30-kor riasztott... Nem találtam, úgyhogy a dallam egyre hangosodott. Mire megleltem, addigra már teljesen éber voltam. Elmentem wc-re... és benéztem a lányokhoz. Először a Szonjához, majd a Lizához, akinek lángolt a homloka. (Még szerencse, hogy előző hétről megmaradt a riasztás a telefonomban.) 39,4... óóó... hűtőfürdő, kúp... A hűtőfürdőt végigsírta, ahogy szokta... hihetetlen érzékeny gyerek. A Szonja múltkor ugyan csak hűtőfürdőzött... végig játszotta az egészet és mosolygott... egy nyekkenés nem hagyta el a száját... és neki jó hűvösre le tudtuk hűteni a vizét, amit Lizával nem lehet olyan mértékben megtenni.
Ez hihetetlen... Liza kezdte még két hete, Szonja folytatta, majd én... és most újból kezdődik az egész... körfertőzés... vagy mifene. Milyen jó, hogy közösségbe járnak a gyerekeim. Ha nem tennék, akkor ezek a nyavalyák nem érnének utol ilyen gyorsan. Adél erre azt mondta nekem, hogy ez így fog menni, mert ugye ő tapasztaltabb e téren, mert fiai mindketten bölcsisek voltak. Egyik kijön a betegségből, a másik meg belemegy... és néha a szülő is elkapja, ha nem is mindig.

Eltelt a szombat teázás, lámpázás és orrtörlés jegyében. Liza jókedvű volt. Estére megint elkezdett emelkedni a hője, ezzel együtt a kedve meg "csökkenni". Most alszik. Fürödni sem akart... és ezt ugye sírással közölte. Én meg mikor az ágyában feküdt már, elmeséltem neki, hogy a sírásnak száz meg száz oka lehet... például: • fáj a fejed • álmos vagy nagyon • csurog az orrod • ráz a hideg • beütötted valamidet • nem akarsz fürödni... stb... - Anya nem gondolatolvasó, ezért szavakba kell önteni a kínodat. Remélem megértette, mert nagyon helyeselt.

Homloküreg és arcüreggyulladás (anyinak)

Szerdán egész nap fájt a fejem. Reggel úgy ébredtem, hogy a jobb szemem feletti rész nagyon, de nagyon fáj. Nekem úgy általában nem szokott fájni a fejem, nem vagyok fejfájós. Arra tippeltem, hogy előző este lehetett a gond, azzal hogy... próbáltam fél 9-kor kinyitni az ablakot és tömény füstszag áramlott be, lefeküdtem aludni, de friss levegő nemvolt a szobában, majd ezzel a művelettel megpróbálkoztam 10 óra után is, amikor is ugyancsak tömény füstszagot éreztem. Reggel megint szellőztetni akartam... és akkor sem ment. Hihetetlen... elvileg nem szabad szabadtéren mindenféléket égetni az Eu-ban. Ekkor azonban már fájt a fejem. Nem vettem be semmit, mert csak elmúlik magától. 10 órakor egy Panadol tabletta, majd délután 4-kor is... (ez nem szokásom) majd megint fél 9-kor lefeküdtem aludni... hajnali háromkor arra ébredtem, hogy megőrülök a fájdalomtól. Valami erősebb kell... Cataflam... Így hát csütörtökön a dokinál kezdtem a lányokkal (Zsolti híján) és leadtam az oviba és a bölcsibe... Keserves egy dolog volt rám nézve... A diagnózis: homlok- és arcüreg gyulladás, na persze e mellé még a fülem is fájt, de az beletartozott eme komplex gyulladásba... A csütörtöki nap egy nagy kín volt a számomra... 9-re hazaértem az orvostól és aludtam fél 12-ig... majd 13-14-ig is alvás... Aztán valahogy összeszedtem magam és elindultam a kiscsajok begyűjtésére.
Ilyet többet nem kérek.
Pénteken már jobb volt... sokat lámpáztam csütörtökön a Bioptron lámpával... na és persze szedtem a felírt gyógyszereket. (A lámpa melegítő és egyben gyulladás csökkentő "funkcióval" bír.)