skip to main |
skip to sidebar
Liza már nagyon várta ezt a napot... és elérkezett. Az első "óra" fél órás volt... és a Szonja is bemehetett negyed órát játszani a végén. Egy play-mobilos várral játszottak. Olyan kíváncsi lennék, hogy mi történik odabent, mikor a Liza kettesben van a Katinkával. (Ám nem tudom megvárni őt, mert a Szonja drága hangoskodna és zizegne... minden hang kihallatszik, ezáltal valószínű, hogy a behallatszás is ugyanolyan erős...) Lizától kérdezgetek, hogy mit csináltak bent... és miket beszélgettek... de gyorsan elintézi a választ... meg persze nem emlékezhet minden részletre... jó volt... és kész... ennyivel be kell érnem....
Az oviban 10 órakor kezdődött a Mihály-napi vásár... Már egy ideje készültek a nagycsoportosok a szereplésre... Liza ugye középsős, de ő is nap mint nap "hozta haza" az új mondókákat, énekeket...
például: Én elmentem a vásárba fél pénzzel, tyúkot vettem a vásárban fél pénzzel. Tyúkom mondja: kityrákotty! Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem... malac... boci... kakas...
Az égiek kedveztek a szabadtéri rendezvénynek... sütött a nap... bár jó hideg volt... A kis csoportosok vonultak ki először kardigánba, majd folyamatosan a dadus hozta elő a kabátkákat, sapkákat... Szonja az ölemben ült. Liza meg a középsősökkel egy kispadon.
A műsor aranyos volt. Utána minden kis óvódás 3 gesztenyéért vásárolhatott a vásárban... volt szélforgó, nyaklánc, kicsi dióhéjban lakó kiscsibék, pattogatott kukorica, habcukor... mézeskalács... pillangó, fonalbaba...
és mi is...
ma volt a városnapok keretében megrendezett "Fut a város"... esemény... Az ovis kategóriában futottunk... Liza a Bálint után startolt... Szonjával mi lassabban futottunk, de kitartóan, ügyesen végigcsinálta az 500 méteres távot... próbáltam felkapni a karomba, ami egyszer sikerült... de többször nem... majd én futok, jelentette ki... és kitartóan szuper kézmunkával futott ügyesen...

Liza még kedd este kikészített az előszobába egy nagy darab krumplit, mert az óvónéni - Éva óvó - kérte, hogy mindenki vigyen magával egyet, ha szeretne krumplimalacot készíteni... Liza reggel, alig bírta kivárni, hogy indulhasson az óvodába... Örültem neki... nagyon...

Hétfőn találkoztam az orvosi rendelőben egy nagymamával, aki beszélgetésbe elegyedett velünk... Szonjának mondta, hogy de szép vagy... ő meg erre elkezdett magyarázni... - Tudod nekem most fáj a torkom. A Liza meg oviban van... A nagymama is elkezdett mesélni... és kiderült, hogy most költöztek ide és az unokája Renáta 5 és fél éves... és a nyuszi csoportba jár... szóval Lizához... Délután elmeséltem a Lizának a találkozást a nagymamával, akinek Renáta az unokája... Liza nagy kerek szemekkel figyelt és belekezdett a mondandójába és csak ömlött belőle a szó...
- Tudod a Renáta 5 és fél éves és már nagycsoportos... A nagycsoporttal kezdett.
- Igen Liza, mert Erdélyben kijárta a kis és középső csoportot...
- Renáta az én barátnőm.
- És sír a Renáta?
- Nem, csak kicsit...
- Látod, ő most került ide és csak kicsit sír... te már ide jársz 2 éve... Neked már nem kell sírdogálni. Segíts a Renátának, hogy ne sírdogáljon... játssz sokat vele.
és kedden már nem volt sírdogálás reggel leadáskor... és utána sem...
Voltam Katinkánál Liza ügyében, arra a fél órára Adélt kértem meg, hogy vigyázzon a Szonjára... Jól elvoltak... sétáltak kicsit, de Szonja közölte, hogy elfáradt... majd bent játszottak az Adéléknál.
Megbeszélés... jó volt... elmondtam a meglátásaimat és megmutattam a családrajzot... testvérféltékenység nincs... azokra a gondolatokra, melyek miatt a Liza sírdogálhat, Katinka mindenre nemet mondott... Liza... érzékeny kislány, a 3 hónap hosszú volt... ennyi lehet a gubanc... kicsi oldás kell neki, aztán minden megy szuperül... Lehet, hogy a váltásokkor mennünk kell egy darabig... de ez nem azt jelenti, hogy "A Liza felnőtt korára ez kihat... akár vezetője is lehet egy vállalatnak, mert majd belejön és megtanulja a változásokat ügyesen kezelni."
Szonja folyamatosan beszél... be sem áll a szája... mondja, megállapítja, kérdezi, elmeséli, tudni akarja... az egész nap egy szóáradat... én meg igyekszem a "szövegeit" feljegyezni... kisebb-nagyobb sikerrel...- A kis fogaim sírtak, mert nem kaptak enni. Így csináltak: ááááá... Aztán kaptak enni és azt mondták: Jaj, de jó nekünk!
- Nekem nanyon, nanyon hiányzik az api és a Liza... Én is akajok oviba menni...
...
Voltam... jobban mondva voltunk... Pattival... na és végül az Adél is jött... pont délelőtt kérdezte meg, hogy na milyen a Pilates... - Ma lesz az első... - mondtam...
Szabadidő ruha... polifom... apukák vigyáztak a gyerekekre... és rajta hát... nehéz volt... jól átmozgatott... Sokan nem is hiszik, hogy mennyire megmozgatja az embert, jobban, mint bármilyen ugri-bugri torna... és pont olyan problémákra jó, ami nekem mostanában van... derékfájás... ez egyfajta gerinctorna... nyújtó, erősítő gyakorlatok... Sokan voltunk... 12-en... és az is lehet, hogy duzzadni fog a létszám... A Pilates oktató meg tuti, a Dunántúlon kettő ilyen végzettségű oktató van, ő az egyik...
Csütörtökön lesz egy Aviva bemutató óra... kiváncsi vagyok... elmegyek... de nem csak én, hanem mindenki, aki ott volt a Pilates órán.
Szonja "bekapta" a vírust
Szonja drága vasárnap reggel kicsit melegen ébredt... hőemelkedés... ebéd előtt már 38,5 volt a hője... a délután meg lázcsillapítás mellett 38,5-39,4 közötti ingadozásokkal telt... Délben még ebédelt a kicsike... tejfölös zöldséglevest karfiollal, de uzsonnát és vacsorát már nem kért... 18 óra körül tettük le, nyugtalanul aludt... és 21 óra körül megkért, hogy szeretne velem aludni... kis idő elteltével beterítette a párnáinkat és a franciaágyat... az a szerencse az egészben, hogy nem az ő ágya lett full átázott, hanem a mienk... hozzáteszem délelőtt mostam ki a kókuszrost matracának a huzatát... az éjszaka nekem fél órás, majd 1 órás ébredésekkel tarkított volt... a kitaccsolás előtt kapott lázcsillapítót, ami azalatt a 10 perc alatt, amíg bent volt tuti nem szívódott fel... így vártam a hatást... kortyokat ivott... a láz nem csökkent... hagytam hogy lázas legyen 38,5 körüli... (10 órakor nagy gondolkodások után... adtam egy fél adagot a gyógyszerből, - ami felszívódás nélkül kiürült - 7 cseppet)... majd éjfél után 38 alá csökkent a hője... de én még egy jó darabig ébredtem fél óránként rendületlenül... reggelre lement 37 alá...
Az oviban a kezdés óta keringenek a különböző vírusok... na azt hiszem Szonja eddig bírta... sokan kidőltek a nagyok közül és persze a kicsik közül is még az első, második héten...
Voltunk doktornéninél... a diagnózis: mandulagyulladás... ám nem tüszős, hanem a bevérzős fajtája... 1 hét parkolópálya... persze mellette végzem a munkámat, ahogy tudom...
Reggel a doktornénihez menet a kocsiban nyomta a "hihetetlen" szövegét...
- Anyi, tudod nekem nanyon hiányzik a Liza.
- Anyi, a spájzban nincs ennivaló, csak a hűtőben van - mondta.
- Igen, a spájzban alapanyagok vannak, amiből lehet főzni.
- Igen, tudom... és sütni is lehet. Én szejetem a palacsintát, a legjobban a lekvárosat...
és folytatta... mondta... én meg csak mosolyogtam...
...most itt durmol mellettem... a tegnapi napot piheni... és gyógyul...
................................................................................................
Liza jól "kikapta" - ő, aki már kicsi ("kettőévesmúltkéthónappal") kora óta nem alszik... és itt KÖTELEZŐ...
Liza meg reggelente könyörög... nem alszik ebéd után az oviban és szenved egy adagot minden nap... sajnálom...
http://www.barkacskucko.hu/article.php?article_id=88 - "Egyre több szülő panaszkodik, hogy gyermeke már reggel azért könyörög, hogy szülei vigyék haza ebéd után, ne kelljen ott aludni."Holnap megyek a Katinkához... ám nem hiszem, hogy ezen a problémán ő tudna segíteni... az ovi rendszerébe nem tud belepiszkálni... a szabályok meg túl merevek, vagy az óvónők...
Bár remélem Katinka valamit kitalál, hogy a Lizának az a szűk két óra könnyebb legyen... elvégre ő a szakember... vagy pedig puhít egy kicsit a Lizán, hogy ne ellenkezzen annyira és nyugodjon bele a dologba... Én már sok mindent kipróbáltam... Beszéltem a Lizának arról, hogy munka, munkahely... pénz... és abból él mindenki... és mi mindent nem tudnék akkor venni, ha nem dolgoznék... meg beszéltem az ő "munkahelyéről"... hogy neki ott mi minden jó dolgot lehet csinálnia... Bár szerintem ő ezzel mind tisztába van... csak az az ebéd utáni két unalmas, "semmitnemcsinálokcsakmegyazidőésunatkozok" okozza neki az ellenállást. Mert már jó volt az oviban... az előző fél évben... az a 3 hónap nyár... ha kimaradt volna neki, nem lenne problémánk...
Azt mondta nekem a kicsikém: -Anyi, én már iskolás akarok lenni... ott nem kell majd aludni. És el akarom már olvasni ezt a könyvet... (éppen egy kicsike könyvecskét szorongatott a kezében...)
Papírra felírt kérdésekkel fogok menni... úgy tuti a dolog, hogy mindent, amire kíváncsi vagyok, kiderítsen a mi "megmentőnk"... Liza a napokban rajzolt egy családrajzot... tökéletes (apa, anya, Liza, Szonja... a nagyságok is normálisak... csökkenő az életkorhoz viszonyítottan)... ezen nem mutatkozik (szerintem) semmi testvérféltékenység (főleg, hogy Szonja a szomszéd teremben "zizeg"), ami az előző Katinkához járásos alkalommal derült ki, legalábbis ez volt a végeredmény...
Egy szó, mint száz viszem a rajzot és a kérdéseimet, amikre választ szeretnék kapni.
Liza nem akar az oviban aludni... és kínlódik... ami érthető... én sem csípném ezt a helyzetet... Valószínű, hogy minden gondja ebből adódik... Kutakodtam a neten, persze nem sokat... gyorsan rátaláltam a dolog nyitjára... egy cikkben... http://www.barkacskucko.hu/article.php?article_id=88 - "Egyre több szülő panaszkodik, hogy gyermeke már reggel azért könyörög, hogy szülei vigyék haza ebéd után, ne kelljen ott aludni."
Liza is ezzel nyitott kedden reggel... és este is közölte a másnapi kívánságát, majd reggel megint... másfél vagy egy és háromnegyed óra merő unalom... feküdni, csendben lenni... és mekkora önuralom kell ehhez... Ha mást nem is legalább ezt megtanulja belőle... mert mint kiderítettem a szabályokat nem lehet megszegni... és megváltoztatni... egy kis rugalmasságra sincsen lehetőség... hogy esetleg egy könyvecskét kapjon a kezébe, mikor mindenki elaludt... óóó... hát olyat... nem... nem... és nem lehet...
Kérdem én... (Liza kettő éves múlt 2 hónappal, mikor megszűntek az ebéd utáni alvásai itthon - valakire nagyon hasonlít... na nem rám... Zsoltira... ő is korán kezdte) Ha a gyerek az oviban 2 éve nem alszik egyáltalán ebéd után, akkor mit várnak, majd most egy varázsütésre újból szunyál, mint a mormota... óóó... A gyerekek különbözőek, ugyanúgy, mint a felnőttek, más igények étkezés, alvás... stb. terén... nem lehet skatulyázni... vagy mégis... csak plüssállat... és az sem zizeghet, csöröghet... és síri csend, ha mozdul, ha köhög, az már rendbontás...
Aztán kapom a megjegyzést... rászóltak mert mozgolódott... és elkezdett sírni, hangosan, ahogy szokott... Kérdem én (megint)... - Csendben volt? - Igen - válaszolta az óvónő. - Akkor miért szóltak rá?
Véleményem... ordíts Liza, ordíts... ha csendben voltál és rád szóltak... JÓL tetted... a jogtalanság hangot érdemel... nem is gyöngét, hanem erőteljeset... nem kell mindig beállni a sorba... néha jobb kilógni...
ó jaj... még két év... nagy lesz az önkontrollja az én lánykámnak...
A megoldás... Katinka... ezt kaptam, kaptuk...
jó kis probléma megoldás...
Katinkát nagyon szerettük/szerette a Liza... Nem tetszett neki, mikor abbahagytuk az odajárást... - De én még akarok menni a Katinkához! Én mindennap szívesen mennék!
Na most talán megint megyünk... jó kis program... Liza élvezni fogja... Én meg örülök majd az ő örömének.
Lizának megsérült az orra az oviban... Mászott fel a mászókára és megcsúszott, beütötte az orrát és kicsit megsérült rajta a bőr és bedagadt is kicsit... Nagyon sírt az elmondások szerint. Ki ne üvöltene, ha jól beüti az orrát? Emlékszem, hogy mikor még általános iskolás voltam és tornaórán képen/arcon talált egy labda, akkor bizony eleredt a könnyem és piszkosul fájt az egész arcom. Az orr egy érzékeny pont az arcon.
Bár ahogy én elnéztem a sérülést, nem volt annyira vészes, mint ahogy elmesélték nekem. A gáz annyi volt az egészben, hogy ha tovább sérti fel az orrát fél cm-rel, akkor a szeméhez elér a vágás... de nem... odáig nem futott a csík. Egy kis Bionet balzsam és gyógyul a bibi.
Végre eljutottunk a Szibilláékhoz. Már jó fél éve tervezzük, de valami miatt nem jött össze... most nyaralni mentek, most betegek, most építkeznek, bővítenek, Liza volt Éva mamánál nyaralni... és most összefutottunk és megbeszéltük délelőtt, hogy akkor ma délután... és mentünk, jó volt... Liza, Szonja élvezte... bár a Vilmossal és a Viktóriával konkréten nem is sikerült játszaniuk, mert hát ott kavarodás volt (egy igazi magánóvodának is beillett volna) A Szibilla három gyereke, két szomszéd kislány és egy fiú, az én két lánykám... majd a Nóri kisfia Olivér... szóval 9 gyerek... Volt ott szilvaszedés és evés, homokozás, trambulinozás, mogyorótörés és diótörés... hát (azt hiszem) még megyünk majd... bár a kinti játéknak lassan vége szakad... ősz... eső... hideg... és még folytathatnám...
Délután Adél, Zsolti vigyáztak a lányokra, én molinókat terveztem a gépen... Majd levezetésképpen és is kimentem a gyerekcsapathoz és egy nagy adag gumilabdával röplabdáztunk. Mindenki élvezte... a gyerekek jól kimelegedtek, de mi felnőttek is (Adél elment egy idő után... dolga volt) Mi meg a Zsoltival ketten nyitottunk és dobáltuk a csimpiknek a labdákat... a mi autóbajárós kerítésünk volt a háló, amire a gyerekek (sajnos) elég sűrűn rácsimpaszkodtak... bár annak úgyis mindegy...
Én gimiben röplabdáztam, ezt a sportot mostanság is szívesen űzném.
Gyerekekkel minden dolgot élvezetessé lehet tenni. Ami nekünk felnőtteknek kötelesség, elvégzendő feladat, az a gyerekeknek játék, szórakozás, új tapasztalatok gyűjtése, új dolgok megismerése. Ilyenkor jövök rá, hogy milyen jó is a gyerekek természete, ők még mindenre rácsodálkoznak, mindent szívesen elvégeznek, ami új és amivel még nem találkoztak... most itt ezalatt a mogyorószedés értem... Felszedtük a bokor alól a lepotyogott burkokban lévő mogyorókat, ők meg négyen nekiálltak, hogy a csonthéjas termést kiszedjék a burokból és mindezt olyan nagy lelkesedéssel tették, hogy öröm volt nézni.
Telnek a napok. Kezd rutinná válni a reggeli ébredés, készülődés. Vannak reggelek, mikor gyorsan és flottul mennek a dolgok, ám akadnak lassabban induló napok is. Mindenbe bele kell jönni. Egyenlőre a változás, hogy újból oviba járnak a lányok és meg újból dolgozom... mindenkinek az újdonság erejével hat.
Tegnap délután csigákat gyűjtöttünk Szonja triciklijének a csomagtartójába. Ja és a járgányt a kis teraszon parkoltuk le éjszakára. Reggelre mindenhol csigák voltak, a plafonon, a padlón, de még a bejárati ajtón is... ez nem is lett volna baj, de mindenhol friss csigakakik éktelenkedtek. Na ilyet többet nem csinálunk... ha megvolt a csigagyűjtés... utána gondoskodnunk kell a csúszó-mászók likvidálásáról... Megbeszéltem a kicsi lánykákkal, hogy máskor nem szabad bent hagyni a csigákat a csomagtartóba, hanem ki kell tenni a fűre. Beleegyeztek a dologba, szerencsére.
Ma délután volt a Szonja egyik óvónénije - Ági óvó - nálunk családlátogatáson. Öt órára volt megbeszélve, hogy ideér, ám az én lánykáim annyira be voltak sózva, hogy egy órával előtte már folyamatosan az ajtóhoz rohangáltak és várták az óvónénit, hiába mondtam, hogy még nincs annyi idő... Mikor megérkezett az Ági óvó, szinte letámadták, mindketten nagy hévvel mondták neki a mondanivalójukat... Gyere, ezt nézd meg... Nézd én mit mutatok... Megmutatom a szobámat... és még sorolhatnám... szóval nagy volt az öröm... Ági óvónéni türelmesen végignézett mindent, amit a csajszik meg szerettek volna mutatni... Én meg közben kitöltöttem a 3 oldalas "kérdőívet"... vagy inkább információ átadó ívet.
Én úgy gondoltam, hogy... de nem jött össze... a lányok nem úgy gondolták. A tervem az volt, hogy meglátogatjuk apát a kiállításon, ott ebédelünk és egészen estig - zárásig - jól el lszünk ott. A lánykák két órát bírtak, azalatt többször is körbe jártuk a kiállítást, ettünk, ittunk, pisiltünk... de nem tudtam nyújtani az ott létünket. Egy szó, mint száz az anya tervez, a gyerekek "közbeszólnak". Unalmas volt nekik ott... így a nagy ottlétünk, kicsi ottlétre zsugorodott.
Ma délután elmentünk bábszínházba. Nagy reményekkel mentem... biztosan jó lesz. Ám én nagyot csalódtam... a gyerekeknek nagyon tetszett... zenget a kiáltásaiktól a terem... mindenki válaszolt a bábok által feltett kérdésekre... biztatta a malackát... segített a rókának... stb... Mikor az énekekben Elvist és Horváth Charlie-t emlegetik... az gáz egy gyerek előadáson... Inkább népköltéseket, versikéket és mondókákat kellene. Lehet, hogy kicsit nagyok az elvárásaim egy bábszínházzal kapcsolatban. A háttereket... igen ennél rosszabbul nem is lehetett volna kitalálni és megvalósítani. Nem sok minden kell hozzá, hogy jó legyen... anyagok, varrógép és egy kis fantázia vagyis inkább kreatív gondolkodás és ötletek... ja meg nem kevés szép érzék.
útban a bábszínház felé... neki indultunk, pedig nagyon esőre állt...
sétáltunk, sétáltunk és időben odaértünk...

ÍGY is lehet csinálni...
Szombathelyen voltunk a Savaria Karnevál rendezvénysorozat keretein belül megrendezett bábszínházi előadáson. Az utolsó előadásra két anyukát beengedtek ... én is köztük voltam... egy picike - gyerekekre méretezett - piros-fehér csíkos sátorban volt az előadás. NA AZ NAGYON JÓ VOLT... a lányok azóta is azt emlegetik és ők is bábszínházasdit játszanak... És ami még nagyon jó ötlet... a szülők kintről kukucskálhatnak be a sátorba és figyelhetik a gyerekeiket és az előadást.
A történethez hozzátartozik, hogy a lányok délelőtt is voltak ezen az előadáson, de Szonja felállt 2-3 perc elteltével és kijött, Liza meg követte. Az esti előadáson, ahol én is bent voltam, azt végignézték.
http://lizaszonjadoboza.blogspot.com/2010/08/savaria-karneval.html
- Tessék befáradni a sátorba, kezdődik az előadás! Kicsit jöjjenek előrébb, akkor jobban látják az előadást... Ezeket Liza mikrofonba mondja be... Szonja meg utánozza a nővérét.
Tintaló Cirkusz
• http://www.youtube.com/watch?v=HybaUS9Vq6I
• http://www.tintalo.hu/
• http://www.tintalo.hu/galeria/