- Csirip reggelre beadta a kulcsot... A lányoknak azt mondtuk, hogy elköltözött az egész fekete rigó család.
- Éva mama még vasalt egy adag ruhát én meg rendezgettem a ruhákat a garderob-ban és a szekrényekben.
Délután 17 órakor indult a mama vonata az Óvári állomásról... fél ötre értünk oda és megvettük a jegyet, majd sétáltunk, padot kerestünk, ittunk, ettünk... Öt óra előtt kísértük a mamát a peronra. Szonja a mamával akart mindenképpen menni.
- Én megyek a mamával, a vonattal.
- Csak ez a ruhád van és csak egy bugyi meg szandál... és a takaród meg a cunid sincsen itt.
- Nem baj, majd alszok más takaróval...
Hajthatatlan volt a kicsike... még folytattuk egy darabig a beszélgetés ez ügyben. Liza addig csendben gubbasztott mellettem. Megérkezett a vonat, a mama felszállt és integetett. Az ajtó bezáródott, a vonat elindult. Liza meg elkezdett sírni. Én a mamát szeretném, ne menjen el... és potyogtak a krokodil könnyei. Megölelgettem... Szonja is vigasztalta: - Ne sírj Liza, jön a mama még és mi is megyünk. Simogatta a vállát.
Még az aluljáróban is néha-néha kitört belőle... hogy a mamát szeretné... Még elmentünk vásárolni a Lidl-be... Nagyon ügyesek voltak... olyanok mint a kis angyalok. Majd hazafelé még tankoltunk is és ők is bejöttek velem fizetni, hogy kapjanak Shrek kártyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése