csirip

Ilyen nagy melegben csak délelőtt lehetett kint lenni egy, másfél órát... illetve délután 4-5-6 óra körül... A nagy forróságban még az árnyékban sem jó. A házban - főleg a lenti szinten - jó idő van... fent az emeleten is de ott kicsit melegebb, de még az is elviselhetőbb, mint ami kint van. Szóval csak lent tartózkodunk... de ott is fürdőruhában, illetve a kicsi lányok csak egy bugyiban.

Délelőtt kint legóztak a lányok - Éva mama társaságában - a napernyő árnyékában egy pléden... én meg az ebédet készítettem. Kipillantottam és mindhárman - Szonja, Liza és a mama - egy pontot figyeltek mereven... Mit csinálnak? Na erre kíváncsi voltam... és kimentem én is figyelni. A ház egyik kiálló főgerendájára rakott fészket egy fekete rigó pár... és a kicsi fióka a lábánál fogva lógott ki a fészekből... a rigópapa meg hosszasan próbálkozott, hogy valahogy vissza penderítse a kicsikét... Két éve ugyanígy volt ott egy fészek... és ugyanez megtörtént, kipottyant a fióka. Tavaly a Zsolti még fészekrakás alatt leverte az alakuló fészket, így nem ott költöttek. Azt hiszem minden évben tavasszal figyelnünk kell és, ha oda próbálnak fészket rakni, akkor leverni onnan... Nincs mihez hozzáfonni, hozzákötni a fészket, elég instabil a dolog... Két faág közé, jó mély fészket lehet rakni... A kismadár a fügebokor mellett kötött ki... Öntöztem... így egy kis nedvességhez jutott... Este még a szülők hordták neki a kukacokat.

- Mama, menjünk ki nézzük meg azt, ami ott lógott - mondta Szonja a vacsora végeztével.
- Mit?
- Hát a csiripet.

(Szonja ma nem kapott már semmi gyógyszert.)