skip to main |
skip to sidebar
CSÜTÖRTÖK
Szonja
Reggel:
Apa nics (nincs). Dódoz.
Anya majad. (marad)
Liza nics, csicsiz.
Ebéd:
Szonja ebéde.
Liza nem ebéde.
Szonja Liza széke. (Szonja Liza székében ül.)
Délután:
Zsírkrétával rajzoltunk...
- Szonja bajusz jajzol.
- Szonja másik bajusz jajzol.
- Anya cica jajzol.
- Színű - mutat nekem egy zsírkrétát... (tán a színét szeretné, ha megmondanám...)
- Az kettő - kettő zsírkrétát odaad nekem.
- Másik kettő.
- Kettő ad Szonja.
- Pijos, az pijos.
- Cica jajzol Szonja, nézz, jó.
Liza
- Egy cicát jajzolj ezzel. -kéri Liza és a kezembe nyom egy piros zsírkrétát.
- A pocakát majd én körözöm.
- Kész. Nézd, én köröztem a pocakját.
- Egyik jába, másik jába. -megrajzolta a lábait.
- Vádji. -fűzi hozzá Szonja.
- Különböző színekkel rajzolok. - mondja Liza a kistestvérének.
A gyümölcs után jön a hó.
• a gyümölcsérés után jön a hó...
Valószínű, hogy az oviban az évszakokat "tanulják"..., bár én is mesélem neki egy ideje a sorrendet...
tél - hó, tavasz - virágzás, nyár - meleg, pancsizás; ősz - gyümölcsérés, falevél sárgulás... stb. persze mindegyikhez még szolgálok neki "körítéssel".
Szonja délelőtt, Liza délután boldogította a Márti mamit... remélem a szó szoros értelmében...
Szonja nagyon jól érezte magát és evett finom prézlis karfiolt ebédre. Márti mami megpróbálta, hogy ebéd utáni alvását is ott töltse a kislányka. Előre nem volt megbeszélve az akció, ezért a kellő "kellékek" úgymint tató (takó) és cuni nem voltak kéznél. Bár a mami elmondása szerint nem is hiányolta egyiket sem... legalábbis hangot nem adott nem tetszésének a hiányuk miatt... Érte mentem, hazahoztam... Belépett... - Vakom nézem. - Nem lehet Szonja a kis vakond megebédelt és már alszik is... neked is kéne csicsizni. - Jó. -hangzott a válasz... Letettem a saját ágyikójába a tatójával és a cunijával aludni.
Liza is jól érezte magát. Végig ette a délutánt... Megette az ovis uzsonnáját rögtön, majd narancsot, almát kért és még lekváros kenyeret is evett héjastul... (forrás: Márti mami) Hogy mit játszottak, mit csináltak, arról nem szólt a kicsi lány...
Én meg csináltam itthon bokros teendőimet egyrészt a gépen... és pihenésképpen meg kimostam 3 adag ruhát és teregettem, mint a kisangyal.
Ma átjöttek a fiúk: Flórián és Kornél... Futottak a kanapé körül a lúrkók... a két idősebb Kornél és Liza már nagy hévvel mennek... a két kicsit sodorták volna... persze fékolajcserére Adél megállította a Kornélt és Lizát, majd a kerekeiket vizsgálta meg a következő körök egyikében. Szonja drága kitartóan futott velük, én a gépnél csináltam egy munkát az Adéléknak... (ezért is voltak itt a fiúk... Adél felügyelte őket négyüket...) csak hátra, hátra néztem... - Futás, futás... szajkózta Szonja és ijedt képpel, mintha az élete múlt volna rajta rótta a köröket és a nagyokat figyelte, hogyan térjen ki előlük. Én egy idő után előhoztam egy építőjátékot, szerencsére abbahagyták az eszeveszett rohangálást. (uhhh)
Liza remekműve
Liza mostanában mindenből emberték alkot, legyen az gyöngy, tál, párna, játék, építőkocka, lego...
Vasárnap
Utaztunk... na nem messzire csak ide a közelbe...Kapuvárra... A sok bezártság után (betegségből kifolyólag) jól jött egy kis kikapcsolódás. Somához mentünk, aki már nagyon várt minket, persze főleg a lányokat. Elindulás után vissza kellett fordulnunk, mert otthon felejtettük a szemcseppet... Liza kétségbe volt esve, hogy a Somáék nem erre vannak, hova megyünk... Szonja meg mondogatta: - Visszafodul... visszafodul...
Aztán felvettük a jó útirányt... és megérkeztünk... A gyerekek játszottak, tettek, vettek, ide-oda hurcolták a játékokat... összetűzések persze voltak, főleg birtoklási viszonyból kifolyólag... ugye minden gyerek védi a saját játékait. A két kisebb ebéd után szunyókált egyet... ki többet, ki kevesebbet... Mi felnőttek meg beszélgettünk... azt hiszem alakul a dolog, egyre többet tudunk beszélgetni gyerekek mellett is...



- Hová mész Pupu? - kérdeztem kisebb lánykámtól, mert ő aztán intézkedett... hurcolta a gyerekszobából a játékokat.
Erre Soma: - Gyere vissza Pupu!... Mi meg nagyokat nevettünk ezen...
Fücsi beszámoló itt: http://sommano.blogspot.com/2009/02/gyere-vissza-pupu.html
SZOMBAT
Bújócska a függöny mögött...


PÉNTEK
Szonja szájából az utóbbi egy, másfél hétben gyakraran hangzik el ez a kérdés. Mikor megkapja a választ, akkor rögtön el is ismétli... hogy TUDJA...
Liza kedden ment először oviba a betegség után, akkor tudtuk meg, hogy pénteken farsang lesz az oviban. Hűha, mit találjunk ki, ami könnyen és gyorsan megvalósítható és még mutat is benne a kicsike lány.
Találtam a neten egy jó oldalt, ahol nagyon sok ötletet sorakoztattak fel... igaz csak kép formájában, leírások nincsenek hozzá... http://edesotthon.gportal.hu/gindex.php?pg=7736206 Fücsi barátnőm mondta, hogy itt is ott is lehet kapni kiegészítőket... én most konkrétan a csápra gondolok... na azt gyorsan beszereztük... és vettem piros és fekete kartont... ennyi volt...
Reggel oviba érkezés után beöltözve katicának...
mosolygott, nagyon tetszett neki a dolog...
amúgy otthon is a próbák alkalmával nagyon fel volt dobva...
Egy kisfiú hisztizett valami miatt, azt figyelik mindketten...
(háttérben egy ovistárs - Barnabás)
Persze otthon a Szonját is be kellett öltöztetni katicának...
Liza kezdeményezte, amúgy magamtól is megtettem volna (hahaha...)
Liza nagyon figyelte a Szonját, hogy mutat rajta a jelmez...
A katica szárnyak hátulról... egy miltonkapoccsal vannak összetűzve,
hogy tudja a kezei mozgását követni a két szárnyacska.
Liza repked...
Liza
- Apa, ezt még nem mesélted el. Meséld el nekem.
- Te is el tudod! - így Zsolti (persze németül...)
- De én csak halandzsát mondok rá!
Pénteken lesz az óvodában jelmezbál, farsang... Liza katicabogár lesz...
ma reggel adtam oda neki a hajpántot, amin két kis csáp mozog ide-oda... azzal jött, ment és nézegette magát a tükörben.
Liza tegnap délelőtt oviban volt, majd a Márti mamihoz ment az oviból egyenesen... Mikor mentünk (Zsoltival - nem királyi többesben beszélek) leadni a Szonját fél 4 után, akkor közölte felháborodva:
- Anya, én még nem akarok elmenni! Ezt többször is hangsúlyozta, hogy értsünk a szóból.
- Oké Liza... A Szonja is jött a mamihoz... most mindketten itt maradtok.
Szonja
A drága kicsike meghallja Márti mami nevét és felpörög... mami nagyon jó partner neki, nagyon élvezi a társaságát...
Kicsike, picike lányom már nem is olyan pici... Ha meglát egy kisbabát, azt mondja: Barnás... most mindenki Barnás, aki baba...
- Anya, Liza lees... - mondja Szonja. (Liza leesett a kanapéról... mindig mondom neki, hogy ne tornázzon rajta... leesett, de nem ütötte be magát sehol, csak megijedt szerencsére.)
Azért betegeskedés mellett is jól van a szülő, legyen szó anyáról vagy apáról. A gyerekek mindig olyan dolgokat produkálnak, hogy az erőt ad.
Liza már olyan nagy lány, olyan összetett gondolatai vannak. (sajnos nem jegyzem fel őket, mikor elhangzanak, ezért sok feledésbe merül)
- Anya, mikor a szülinapom lesz, szép ruhát adjál rám... és tegyél a tortámra ennyi gyertyát - mutatja kis ujjaival (igaz csak hármat... az idő múlása még nem annyira épült be számok formájában a kis fejébe)
- Anya vegyél festéket, hogy be tudjam festeni a falat pirosra, itt meg barnára, meg zöldre... és ecsettel "simogatja" a falat... - mellette Szonja, aki kisebb ecsettel utánoza nővérét...
Szonja szókincse rohamléptekkel bővül. Legózik és közben magyaráz, állandó jelleggel jár a szája. Oszlán, manac, bari... (oroszlán, malac, bari)... olyan szavak hagyják el a száját, amiket felcsíp itt-ott és egyszercsak jó helyen használja. Na de vigyázni is kell vele. Ma mondtam egy olyat, hogy brutális nő... Megnéztük az egyik tévé egyik főzőcskeműsorát, és a reklámban láttunk valakit, aki brutálisan nézett ki... Erre Szonja is bjutá nő... ÓÓÓ... figyelek... és fegyeljen mindenki...
- fáj a pocak
- apa fúj (fúr)
- vices (vicces)
- fotel
- baba mesé (babának mesélek - talán ezt, akarta mondani... cipelt egy kicsi babát és egy mesekönyvet)
- bábu
- cica elfut
- Szonja Liza széke (Szonja Liza székébe ül)
- pacsom nem szejet (pedig szereti... dehát...)
- Apa ement.
- jotuj (joghurt)
Én és a teák...
Sok volt és még tart is, de nagyon jól esik a forró, meleg tea... de azt hiszem, azért kevesebbet fogok inni a hétköznapokban.
Holnap elmegyek dokihoz, megnézetem a torkomat... mert az esetleges szövődményektől tartok... és azért még van mit gyógyulnom...
A mai nap is kínlódós volt... Liza már jól van, hője még fel-fel ugrik 37,3-ig. Szonjának láza is volt, rólam nem is beszélve... Délelőtt a Zsolti fél 10 körül megjelent, hogy itt van, hazaküldték... (köszi Frici papa, Márti mami) hát jó volt, hogy itthon volt. Holnap remélhetőleg már mindenki jól lesz...
Estére sokasodtak a kínjaim. Lázas voltam egész nap, pedig tele voltam lázcsillapítókkal, tüsszögtem, orrom folyt, bedugult, köhögtem ugatva, ami nagyon fájt, könnyeztem és begyulladt a szemem is (kötőhártyagyulladás)... na ekkor mondtam a Zsoltinak mikor megkérdezte, hogyan tudna segíteni nekem... - Hozz egy furkósbotot és üss le, mert nem bírom... -mondtam... és ha én ilyet mondok, akkor ott bizony már baj van... sokmindent kibírok, de ez már... Aludni nem tudtam egy darabig, sehogy sem volt jó... Majd 1 óra Bioptron lámpázás, több liter forró, meleg mézes, citromos tea na és persze kamillatea elfogyasztása és több kanál méz lenyelése után, kezdett felszakadozni a letapadt cucc a torkomról... és sikerült vízszintesbe kerülnöm. Ilyen betegségem régen volt és a közeljövőben nem is szándékozom újra találkozni vele.
(A negyedik csomag százas zsebkendőt "fogyasztom"... jó a lányoknak is kellett belőle pár, de csak orrtörlésre, nekik az orrfújás orrszívással történik...)
Esett a hó csütörtökön... és mi nem tudtunk azóta kimozdulni, pedig a lányok biztosan élveznék a havat... főleg Szonja, aki félévesen "találkozott" eddig csak a hóval.
Mi hárman lányok betegek lettünk... Lizát nem rosszul öltöztettem fel (ahogy az előző napokban írtam), és onnan jött a megfázás, hanem valami vírusszerű, mert átragadt Szonjára és rám is... A láz éjszaka jött, hidegrázással... A tünetek: orrfolyás, köhögés, hőemelkedés, néha láz... és rossz közérzet... Szóval végigkínlódtuk a napot... és a javulás utjára léptünk...
Az éjszakánk 2 óráig egy ingajárat volt... nyiszi, nyöszi, pisi, iszi... jaj-jaj...
• egy
Reggel Szonja 38 fokos lázzal ébredt...
- A fejem... -mondta.
- Sötét, fél...
- Esik, hó... itt is... nézem.
Orrocskája folyik folyamatosan... néha köhög egy-kettőt...
• kettő
Lizának is folyik, de már nem patakokban... lassan, de biztosan... és nem annyira hígan... (óóó)
• három
Az én fejem, arról ne is beszéljünk... régen fájt, de most azt teszi... juj, de nem jó... és a torkom...
Szonja délben közölte:
- A fejem - és megfogta a búbját.
- A szemem - és rátette kezeit a szemeire.
- Anya, csicsi.
- Nem akarsz ebédelni? - kérdem tőle.
- Pápá Iza - ezzel elintézte, hogy ő aludni akar ebéd nélkül.
Szonja úgy kb. két hete hurcolja magával a Liza Luca babáját... és egy hete azzal alszik, ha nincs mellette, akkor keresi.
SZERDA
Liza nem ment oviba... helyette doktornénihez mentünk. Persze éppen esett valami hó és esőszerű keverék, hideg volt és fújt a szél... és mindkét lánykát magammal kellett vinnem... a kocsi itt állt a ház előtt, ennyi "szépség" volt az egészben. Liza "benyalta" az óvodai vírust, láz kombinálva torokfájással, ami száraz köhögéssel párosul és grátiszba még kötőhártyagyulladás is jár hozzá. Jó kis vírus... ilyen kombinációról még nem hallottam.
A lényeg, hogy nekem is elkezdett fájni a torkom.
Néha elgondolkodom azon, hogy mikor csak a Liza volt még, annyi de annyi időm volt... és mégsem használtam ki, akkor ugyanis elég elfoglaltnak éreztem magam, akinek annyi teendője van. Majd jött a második terhesség, és az első csemete terelgetése mellett fejlődött a pocakban a kicsike... ez is nehéz volt... Megszületett a Szonja pici lányunk... és akkor döbbentem rá a tényre, hogy a Liza mellett annyi mindent tudtam volna még csinálni... csakhát, akkor mikor beletanul az ember az anyaságba, akkor nagyon elfoglaltnak érzi magát... (pedig annyira nem is az, csak az újdonság, a baba elvarázsolja és leköti)... na és most azon merengek, hogy ha majd bölcsibe adom a Szonját és visszamegyek dolgozni, az még nehezebb lesz... és a saját magamra fordított idő még kevesebb lesz... így is mindent sebtíben csinálok, ami saját magammal kapcsolatos... volt olyan időszak is, hogy nem reggeliztem sokáig és csak ebédre kaptam be futás közben valamit... hát a gyomromnak nem tett jót a csak kávé... naja... ezt már nem csinálom, mert Zsolti "megtanított rá" (jobban mondva jól letolt mindig)... hogy ilyet nem lehet csinálni... míg a lányoknak készítem a falatokat, én is csipegessek...
1 óra körül látogatók érkeztek... csak úgy hirtelen... Fücsi és Jácint... nem készültem... erre Fücsi azt mondta: - Nem is akartak szólni, hogy ne okozzanak gondot... -Oké!
Szonja aludt... Liza jól elvolt Fücsivel és Jácinttal... majd elmentünk LEGO-t "túrni"... 3 emberkével és 1 malackával lettünk gazdagabbak... nem terveztem eme dolgok beszerzését... csakhát félórás lego-ba kutatás után kellett egy kis kincs a lányoknak...
HÉTFŐ
Liza oviban volt délelőtt, szépet rajzolt, ügyesen ebédelt. Szonjával fodrásznál voltunk. Hirtelen lehatározás volt, mármint az időpontot tekintve, amúgy meg egy-két hete motoszkál a gondolat a fejemben, fejünkben, hogy egy kis hajvégfrissítés nem ártana a kicsikénk hajának. Szép lett a Szonja... (bár szerintem kicsi rövid lett a frufruja... monjuk úgyis eltűzöm).
Liza benáthásodott. Valószínű én vagyok a hibás. Nem öltöztettem eléggé be, mikor piknikezni mentünk, vastagabb nadrágot kellett volna rá adnom. (Helga, Helga... ejnye-bejnye)
SZONJA
Délelőtt beszéltünk Éva mamával telefonon. Szonja éppen tízóraizott. Köszönj a mamának. Mond, hogy szia.
- Szia. -így Szonja, jó hangosan
- Mit csinálsz Szonja?
- Banánt eszem (persze a hangsúlyok eltolódva... de amúgy szépen mondta).
Közben tovább beszélgettem az anyuval... és Szonjának odanyújtottam az "iszi poharát".
- Vizet nem.
Zsolti délelőtt dolgozott... neki a szombatjai 8-12-ig "kötöttek"...
Fél egy körül szokott érkezni... és mi lányok ezeken a hétvégi napokon bevárjuk mindig apát az ebéddel.
TAKARÍTÁS LÁNYOSTUL... STUL, STUL, STUL...
Szonja, Liza és én délelőtt vagy 1 órát porszívóztunk, takarítottunk... a lányok élvezték, mindkettő kezében kis söprű és kis lapát... na és a lényeg az egészben: a kanapé körül ezekkel az eszközökkel takarítani és közben róni a köröket a legszuperebb dolog az egészben. Néha váltás történt, a játékporszívó is elkezdte róni a köröket és a húzható kacsacsalád is a kis seprű helyett, hol Szonja, hol Liza kezében köröztek... Na és a kábel, az akadály... segíteni kellett a Szonjának, hogy átjusson rajta... és Liza terelgette... Szonja meg hagyta a nővére gondoskodását... Aztán mikor apa megérkezett abbamaradt az egész... Szonja futott: -Apa, apa... és megölelgette Zsolti lábait, Liza követte a példát és ő is megölelgette a lábakat.
Az előző nap Liza által készített gyöngyök (inkább golyócskák) felhasználása... széttaposása... és ezáltali takarítás kezdeményezése... lásd fentebb...


VÁR A VÁR
Jó idő volt, fárasztásra alkalmas jó idő... Hova is menjünk? Andaui Badesee-re... a "korcsolyapálya" olvadását megnézni? Vagy inkább Óvár a vár legyen a célpont? Kínai napok vannak az egyik bevásárlóhelyen... csábító... És mivel holnap is van nap, csak egyfelé mentünk, hogy én visszaérjek 6 órára és elkészüljek negyed hétre... színház... óóó... régen volt... Tehát a vár győzött és a kínai napok... Jót sétáltunk, a vár körüli csónakázótó olvadását is meg tudtuk szemlélni.
SZÍNHÁZ
15 perc alatt elkészülni jó teljesítmény... főleg, hogyha az ember színházba megy és elegánsnak illene lenni... na és persze akkor jó teljesítmény ha az ember lánya nem készült tervvel, hogy mit is fog felvenni... és még rárakódik a gyerekpizsamák előkészítése az apukának, aki egyedül teszi le a lurkókat és akinek fáj a dereka... Mindent, de mindent előkészítettem, hogy Zsoltinak felesleges mozdulatokat ne nagyon kelljen tennie... szóval így 15 perc alatt ezt véghezvinni nagy teljesítmény...
A darab egy Dickens mű volt... Isten pénze címmel futott, amúgy eredetiben Karácsonyi ének a regény címe.
(Müller Péter írta a szövegkönyvet, Tolcsvay László szerezte a zenét, Müller Péter-Sziámi költötte a dalszövegeket) Musical volt, ami nem a kedvenc műfajom... nehézkesen indult, bár minden színházi előadás döcögősen indul számomra, amíg rá nem érzek az ízére...
PÉNTEK
NEHÉZ
A pénteki nap nehéz volt számomra... elfogyott a kávém... ebből kifolyólag nem ittam ... és teát sem csináltam magamnak... Nahát, hogy rászokik az ember bizonyos dolgokra... álmos voltam egész nap... pedig előző este már fél kilenctől aludtam reggel fél 7-ig... Ez az álmosság rányomta az egész napomra a bélyegét... ingerült voltam... Amire rájöttem: csak szép fokozatosan kell megválnom eme italtól... először a délutáni, majd a déli adagot kell elhagyni és helyettesíteni teával... a reggeli adagtól meg nem szeretnék elbúcsúzni.
OVI
Liza a reggeli oviba leadáskor ejtett két könnycseppet... lehet, hogy nem tesz jót neki, ha én adom le... a Zsoltitól könnyebben válik el, bár 4 napon keresztül nagyon szuperül ment a dolog, csak a hétvége közledtével pottyant ez a két kicsi könnycsepp, ami nem is olyan rossz eredmény.
FÁRASZTÁS
Szonjával 10 órakkor elindultunk be a Márti mamiékhoz. A garázsban parkoló babakocsi elhozatala volt a cél... Sütött a nap, de jó hideg volt... a tegnapi 3-9 fokhoz képest újból hideg fagyos idő volt. A szél is tekert elég jól, így még hidegebbnek érződött a levegő. Sétáltunk, sétáltunk... itt sártenger van egy részen... Szonja el is esett egyszer... persze a térdén jó koszos lett a nadrág... Egy idő után kifáradt a picike... felvettem, letettem a lánykát... Megszereztük a babakocsit, aztán apához mentünk a munkahelyére... ott lefárasztotta magát tisztességesen a megerőltető séta után. Hazafelé ahogy elindultam elaludt a babakocsiban, 1/2 12-től aludt 1 óráig, még arra sem ébredt fel, hogy az előszobában levettem róla a sálját, kabátját, sapkáját...Most voltak olyan napok, amikor szobafogságra ítélt minket az idő... és a kicsike nem fáradt le eléggé... és este nehezen lehetett lerakni aludni... Azt veszem észre, hogy neki is csökken az alvásigénye... jaj nekem... reméltem, hogy ő az én alvókámat örökölte... (de lehet, hogy nem...)
FŐZÖTT GYURMA
Előző hétvégén készítettem só-liszt gyurmát... egy olyan receptet találtam a neten, amibe borkősavat kell tenni és ez tartósítja egy időre az anyagot.
• 0,5 kg liszt • 6 dl víz • 4 evőkanál só • 3 evőkanál olaj • 2 evőkanál borkősav (gyógyszertárban kapható)
Elkészítés: Fazékban összekeverjük a hozzávalókat, tűzhelyen közepes lángon állandó keverés mellett főzzük, kb. 15-20 percig, amikor összeállt. Levesszük a tűzről, langyos állapotban adagokra szedjük, temperával ahány féle színt akarunk készíteni, annyi felé osztjuk szét. Színes temperával színezzük, nem baj, ha csomós lett, mert a színezésnél eltűnnek a csomók. Kék szín csak akkor lesz, a borkő miatt, ha először egy kis sárgával átdolgozzuk, aztán a kéket (de csak kicsit, mert ha sok a sárga, akkor zöld lesz kék helyett). Könnyen formázható, kijön a ruhából, ha kész a mestermű, akkor meg is lehet szárítani.
VISSZAEMLÉKEZÉS
Mikor Liza úgy egy másfél éves lehetett... (konkrétan nem emlékszem, csak napló alapján... hahaha) akkor készítettem ilyen gyurmát, de nem olvastam el a végét... és készítettem kék gyurmát is. A hűtőben egy idő után nagyon büdös záptojásszag terjengett...kölcsönhatásba léptek a borkősav és a kék tempera összetevői... azóta ezt a színt mellőzöm, még akkot is ha a sárga semlegesítené a szagot.
GYÚRUNK
Liza és Szonja egy hete mindennap gyúrnak, formáznak, kiszúrnak sütikiszúróval, böködik ceruzával... Liza még képet is rajzol rá... és nyomkodják, lapítják, gömbölyítik. Készítettem a lányoknak gyöngyöket belőle, de sajnos szétrepedtek egy idő után, ketté váltak (karkötőnek felfűztem a gyöngyöket így erős hatásoknak voltak kitéve).

ide-oda... egy jó sűrű nap...
CSÜTÖRTÖK
Nagyon jó napunk volt (jó sűrű). (Sokszor kellene ilyen, de nem mindig megy a sok itthoni tennivaló miatt... na és ez a sártenger, ami itt van... hú...) Reggel elvittem Lizát az oviba, aztán hazasiettem... Zsolti ment a mamihoz a derékbajával... fél óra múlva visszajött értünk és megkaptam a kocsit. Cipőboltban voltunk a Szonjával, a Lizának egy szandált venni... 25-öst vettem, kifizettem, ha nem jó majd visszaviszem (persze jó lett)... aztán könyvtárba mentünk kivettünk 5 új mesekönyvet... közte kisvakomosat is... na és persze Micimackósat, mondókásat, Nyúl Pétereset és egy Pettson és Finduszt... Kaptam egy eseménynaptárt, amit én csináltam... szép lett... (na nem azért, mert én voltam az elkövető - bár az is lényeg -, hanem szépen nyomta és kramlizta a nyomda). Majd az Annához mentünk játszani. Annának a Jézuska hozott egy tuti kis konyhát és műanyag tépőzáras, vágható gyümölcsöket, na meg egy levélfújó micimackós játékot, a leveleket kell elkapni egy lepkehálóval. Nagyon jól elvoltak a lányok. Szonját a kiskonyha nagyon lekötötte... a sütője világít és sípol, ha készen van az étel, akkor meg csillingelő hangot ad. Tette be a gyümölcsöket, vette ki és mondta: -Anya, fojjó... Szonja dél felé már fáradt volt, semmi nem tetszett neki. Álmos volt, bealudt a kocsiban, már az első percben. Lizáért elmentem az óvodába, közben a Zsolti is "beugrott" a kocsiba, ügyelte kisebb lánya álmát. Szonja nem ebédelt... 12-14 óráig aludt... Lizával 1 óra szabadidőnk volt kettesben... gyöngyöt fűztünk, mikozben én volt győri kollégámmal beszéltem telefonon vagy fél órát... érdekes dolgokat tudtam meg... nincs cég... megszűnt... óóó
Utána játék, játék, játék... a derékszíjamat húzták, visszadugták vagy fél órán keresztül, álltak a lábam közt én meg ültem a kanapén és figyeltem a közös játékot, néha rájuk szóltam, mert a sorrend összegabalyodott párszor... és akkor volt visítás... estére nagyon kivoltam... (a kevés alvás)... sárga fürdővizet csináltam a lányoknak...

Letettük őket és én is 8-kor lefeküdtem. Szonja nem akart aludni... fel-fel sírt, aztán állandósult a sírás... többször bementem hozzá... inni adni neki... a végén betettem magam mellé az ágyba... ezt láttam a legjobb megoldásnak, mert nagyon fáradt voltam... (Zsolti meg pihentesse a derekát)... simogatta az arcom és a szemöldökömet, a hajamat birizgálta... aztán elaludtunk. Kialudtam az utóbbi 1 hónap fáradalmait, a sok éjfélig fentlétet...
(A Jánossomorja Fotóalbum bemutatója ma volt... Örökül hagyva... Márti mami és Frici papa ott voltak... majd kikérdezem őket)
Liza pörgött
Lizát én vittem és hoztam az oviból... Zsolti dereka fáj... úgyhogy ő nem akar emelgetni, guggolni és ilyesmi dolgokat csinálni, ami nagyonis érthető...
Reggel
- Anya én nem akarok sírni.
- Hát akkor ne sírjál... -mondom én...
(Liza már egy jó ideje ügyesen megy be reggel a terembe... semmi nyafogás, semmi sírás... csakhát kell a körítés..., bár tegnap reggel nem volt körítés, bement és kész)
Délben
Úgy pattant ki a teremből óvónénistül és dadusostul... pörgött, mint a búgócsiga... minimum tízszer körbefutott... csimpaszkodott, mosolygott... egyszóval fel volt dobva...
Óvónénik mondták is hogy nagyon jó napja volt...
- Anya még a körtémet is megettem... (ez azért fontos dolog, mert a saját gyümölcséből is kapott...)
(keddenként gyümölcsnap van... és mi mindig elfelejtünk kedden gyümölcsöt vinni... és szerdán pótoljuk... sebaj gondolom én legalább 2 nap is esznek gyümölcsöt... a lényeg az egészben, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik elfelejtik... tehát két gyümölcsnap van egy héten)
- Anya és még festettem is... ujjal...
Szonja egy kis angyal
Reggel rendrakással kezdtünk... minden nap fél órát (vagy néha többet is) a dolgozószobának nevezett szobában töltünk és pakolunk, selejtezünk... ő meg segít nekem ebben. Persze igyekszem mindig valami kincset találni... azt odaadom neki és teszi-veszi... jól el van, közben magyaráz... belémbújik... Legújabb szokása, hogy odajön hozzám és a combomhoz simul, vagy átpaszírozza magát a lábaim között... és ezt naponta többször...
Aztán folytatjuk a pakolást fent... majd a konyhába érkezünk... ő akkor tízóraizik és meg pakolok...
(na persze ez nem minden nap megy így csak ha délelőtt itthon vagyunk... bár a dolgozószobai félórás pakolást igyekszem mindennap beiktatni... a végén még rend lesz ott... jajdejó...)