skip to main |
skip to sidebar
Szonjának ma volt a bölcsődében a farsangi bál. A három csoport össze volt vonva... körülbelül 45 gyerek rohangált fel s alá. Úgy volt, hogy a kicsi lányka katicabogár lesz, de az Adél felajánlotta a tigris jelmezüket (a micimackóból). Nagyon örült neki a Szonja.
Otthon indulás előtt
A bölcsiben... ne fényképezz...
Liza ma ebédelés közben kijelentette:
- kettő meg kettő az négy
- három meg három az hat
- egy meg egy az kettő...
- aztán jött: öt meg egy az tíz
Szonja és én mentünk el a batyus estre, mert Liza hétfő éjszaka belázasodott... már vasárnap este gyanúsan köhögött... olyan ugatásszerűen... hétfő reggel is úgy kezdte a napot... aztán hétfőn délután közölte, hogy fázik és kér egy kardigánt. Itt már nem tetszett a dolog.
Szonja nagyon élvezte az estet... a gyerekek beöltöztek jelmezbe... Szonja katicabogár volt... és futkosott körbe a gyerekekkel, de velem karöltve, mert mondta, hogy itt nagyok vannak és ő fél, fussak én is vele... Egy idő után egyedül futott a Fjójival...
Az úgy indult, hogy pénteken délutánra beszéltünk meg egy lányok-fiúk találkozót a szomszédokkal, de nem jött össze. Sebaj majd szombat délelőtt felkiáltással elintéztük a dolgot. Át is mentünk délelőtt fél 10 körül. Ám a délelőttből este lett mire hazaértünk, mert a gyerekek együtt akartak ebédelni, meg játszani és játszani meg játszani. Aztán együtt is akartak fürödni este. Zsolti és Krisztián fürdették őket, fényképezés is volt, ám még nem láttam a képeket.Jól el volt a négy lurkó... kisebb ordítások, sírások voltak, de nem számottevő (Liza is kivette a részét ebből, ám ezek a nagy hangok már nem a sírás kategóriába tartoznak, hanem a felhívom a figyelmet magamra... engem most megbántottak, nekem most nem adták oda azt... és különbenis... itt vagyok, figyeljetek rám • Szonja meg nem is sírt... ám ő azért nem játszott annyit együtt a többiekkel... inkább körülöttem legyeskedett...)
Adéllal ebéd után sütöttünk kettő sütit, én a kukta szerepét töltöttem be... Zsolti és a Krisz meg a gyerkőcöket figyelte. Olyan jól elvannak már egymással... Volt legózás, vasútépítés, autózás (match-box-okkal... meg távirányítós autóval), plüsspakolás, mesenézés és még sokminden más. A távirányítós autó mindkettő kicsi lánykámnak bejött nagyon... nekünk ugye nincs ilyetén játékunk.






Nagy izgalommal indult a nap. Liza már nagyon várta a jelmezbált az óvodában, én meg reméltem, hogy ezen ott lesz, nemúgy, mint a Mikulás ünnepségen és az ovi karácsonyon.
Reggel jelmezbe öltözéskor lefényképeztem egy másik csoportbeli tavasztündérrel... Majd a nyuszi csoportban is gyorsan kattintottam... még csak ennyien voltak a 25-ből.
Délben mentem érte ebéd után, mert megkért az óvónéni, hogy vigyem el hamarabb, mert 3-kor bezár az ovi... és Liza amúgy sem szokott aludni ebéd után. Elejtett szavakból tudtam meg ezt és azt. Nagy mesélés nem volt.
- Ettünk pattogatott kukoricát, meg cukrot és volt zsákbamacska is... A Viktoriával cseréltem egyet, mert az a labda volt az enyémben, amit én vittem. Volt... kalóz és indián meg indiánlány... oroszlán, hercegnő... stb...

Ma gazdabolti tavaszi kis bevásárlást csináltunk Budapesten.
Reggel korán indultunk, 6 órakor. Márti mami és Frici papa jöttek és ébresztették a lányokat, öltöztették, és leadták a bölcsibe és az oviba. Mi meg 8 óra 20-ra megérkeztünk a célállomásunkra, egy kisebb adag araszolás után, bedugult az Egér út és a Lágymányosi híd is. Tervünk az volt, hogy korábban érkezünk meg. Ám így is sikerült szűk egy óra alatt teljesíteni a bevásárlást. Majd indultunk egy vevő találkozóra. Minden évben a különböző beszállító cégek, partner cégek rendeznek vevőiknek egy ilyen tavaszi szezon előtti találkozót. Na innen 1 óra után sikeredett elindulnunk vissza. Fél négykor már a Szonjáért voltam a bölcsibe és a Lizáért ezután mentünk. Jó lett volna, ha nem kell időre hazaérnünk, mert akkor nem lett volna ez a rohanás. Ám úgy látszik nekünk ez adatott.
- Be kell szerezni egy bébiszittert - Zsolti mindig erre az elhatározásra jut. És kezdek én is hajlani a dologra.
Szombaton este jelentkezett be Fücsi bartánőm és családja. A nagy előre tervezgetés sohasem szokott bejönni. Én kimozdulni nem akartam, ám úgy gondolták, hogy ők kerekednek fel.
11 óra után meg is érkeztek: Zsombor (3 hónapos) • Soma (3 éves múlt, ovis) • Fücsi • Jácint. Ebédeltünk... eléggé össze-vissza volt az ebédelés... de hát 4 gyerekkel nem csoda. Majd az elmaradt karácsonyi ajándékozás is megtörtént... a lányok pónilovacskákat kaptak... és sálat... Mi a Somának óvódáról szóló mesekönyvet, képeskönyvet adtunk.
Liza és Soma ovisok lévén nagyon jól megértették egymást, jól eljátszottak, na pesze Szonja is, de ő többször csatlakozott a felnőttekhez... Ő evett a legtöbbet a gyerekek közül.
Mostanában nagyon nyerő játék a sátor építés, a sátrazás. Lent a nappaliban a kanapé az egyik fal, a másik fal pedig székekből készül, a tető pedig plédekből... szőnyeget is kell letennem a földre... és akkor a lányok odapakolnak sok játékot.
Liza irányítja a dolgokat:
- Szonja, most este van, gyere aludni.
- Reggel van, ébresztő.
- Anyi, hova menjünk ma? - kérdezi.
- Állatkertbe - mondom én.
Api megpróbálta lefotózni őket. Az elején még csak-csak ment, aztán elkezdtek bújkálni a plédek mögött. Olyan képek készültek, amin egy fej, egy homályos szem... egy fél arc... stb. látszódtak... de azért sikerültek szép képek is.


Kitaláltuk a Lizának a jelmezét... Párduc lesz, mert van egy ilyen tréningnadrágja... megörökölte egy rokon kislánytól... és hát adja magát a dolog. Ám hétfőn Győrben az angol használtban - amíg Liza és Zsolti lángosért mentek - találtam egy ciklámen színű poncsót... az elején 3 narancssárga-olajzöld virággal. Ezekután változott az elképzelés. Liza TAVASZTÜNDÉR lesz.
Hajpántjára virágokat ragasztunk majd, kap a kezébe egy varázspálcát (virág egy szívószálra ragasztva) és egy szép kis szoknyát kitalálok... talán tüllből, esetleg - Márta ötlete - szúnyoghálóból (de ezt majd meglátom még).
Szonja meg - ha lesz a bölcsibe jelmezbál - akkor katicabogár lesz.
Újból megkezdődött a bölcsőde és az óvoda. Reggel nehezen ébrednek a lányok, de majd belejönnek a korán kelésbe. Az előnye ennek, hogy este már 7 órakor mindketten nagyon fáradtak, és általában 8 órára az ágyban vannak... és már csak a mese van hárta. Liza nagyon hamar elalszik... az oviban van ebéd után alvás, de ő csak csendes pihenőként használja. Nem alszik el. Van egy jó hosszú mese, amit az óvónéni mesél... ő végighallgatja... és utána figyel... számolja a lámpákat, meg kit tudja mivel "üti el" az időt. Szonja a bölcsiben elsőként alszik el és utolsóként ébred. Ám a nyüzsgés, a sok gyerek lefárasztja, így este ő is gyorsan elalszik.
Győr...
majdnem elkéstünk... ám még várakozni is kellett...
Liza ügyes volt... az eredmény...
sajtos-tejfölös lángos... és fokhagymás
poncsó + csíkos, cipzáros felsőrész...
Szonja egyik kedvenc meséje mostanság a Wall•E... ami egy kis robotról szól, aki már csak egyedül teljesíti kötelességét a Földön és a sok szemetet rendezi. Érkezik a világűrben keringő emberekkel teli űrhajóról egy robot: Eva... aki vegetáció után kutat.

Liza ma segíteni akart nekem. Reggeli után pakoltam a mosogatógépbe és odajött megkérdezni, hogy segíthet-e. Persze - mondtam. Az evőeszközöket rakodhatod, de utána kezet kell mosni. Végzett a pakolással, elment megmosta a kezét és jött vissza, újabb kérdéssel. - Anyi, mit segítsek. Kiosztottam, hogy akkor az előszobában a cipősszekrényt pakolják ki és törölgessék le, aztán szépen pakoljanak vissza minden cipőt. (Itt már Szonja is sorban állt, hogy segítsen.) Nagy puffanások.
- - Anyi nem megy, nem tudom kinyitni az ajtót.
- - Mondtam, hogy az előszoba közepére szépen pakoljátok ki a cipőket... és nem csak úgy ledobálni... Középre kell tenni őket.
Erre Liza elkezdte középre rugdosni a cipőket. A segítő szándék megvan, de a módszer még nem tökéletes.
Áttörölgették, majd csak Liza folytatta a feladatot, szépen visszapakolt mindent.
Na a lényeg... pozitívan szeretnék mindent látni. Mostanában sok olyan dolog történt, ami nem a legjobb (tehát nevén nevezve rossz). Talán ez mind azért történt, mert rossz hangulatom volt... és negatív rezgéseket bocsátottam ki és negatív dolgokat vonzottam be az életembe, életünkbe. Na de elhatároztam még a hétvégén, hogy nem fog úrrá lenni rajtam a búskomorság és igyekszem jókat gondolni. Örülni az életnek, ami adatott: a férjemnek, a lányaimnak, hogy egészségesek vagyunk és persze minden másnak, ami körülvesz, minden apróságnak. Ha ezt teszem, akkor meg fognak szépülni a napjaim és beragyogja majd a "napsütés".
Tegnap este álmodoztam, képzelődtem. Olyan szépet tudtam elképzelni, amit ma reggel is újra próbáltam, de nem sikerült. Valószínű, hogy tegnap már nagyon közel voltam az alfa állapothoz és azért volt olyan csillogón, villogón szép.
Szonja nagy "nyelvújító"... olyan szavakat tud "létrehozni", hogy az ember csak mosolyog. Annyira aranyosan és magabiztosan tudja kérni a dolgokat ezzekkel a fura szavakkal. Nincs ugyan sok, de azok tetszenek nekem nagyon.
- vetáj = lekvár
- csepap = kecsap
Most érkezett el a pillanat, hogy (kicsi) nagy lányom az "r" betűt kezdi szépen mondani. Na azért még nem tökéletes, de már recseg... Nem azt mondja: hogy jépa, hanem répa.
Mutogattam neki már egy ideje, hogy hogyan kell. Közeljött hozzám mikor csak az "r" betűt rezegtettem... és figyelte a nyelvem, hogy hol van. Erőltetni nem erőltettem a dolgot. Talán minden héten egyszer elmondtam azt a bizonyos répa, retek, mogyoró mondokát, és őt is kértem tegye ugyanezt.
Reggel kicsit korábban ébredtünk... gyors öltözködés...
Lizát sarkallandó:
- Öltözködjél ügyesen egyedül, mert a végén nem tudunk szánkóval menni az oviba... én is öltözködök addig, hogy gyorsan készen legyünk.
Leginkább én fáradtam el... a hideg meg jól csípte az arcunkat.
- Anyi, fázik a szemem, hideg van neki - mondta Szonja és közben csurgott a könnye a hidegtől, mint nekem is.
11 órakor pakoltam a "lépcsőtáskánkat"... és észrevettem a kicsi zsebében Szonja cumiját. Zsolti ebéd előttre kitalált nekem feladatokat... (posta, számítógépes bolt, könyvelő) így a bölcsit is be tudtam iktatni. Bár a bölcsibe akkor is el kellett volna mennem, ha nincsenek arrafelé feladatok. Leadtam a cumit... a Kati gondozónéni kérdezte is rögtön:
- Cumi?
- Igen - válaszoltam én.
- Elfekszik az ágyban, de néha "panaszkodik" egy kicsit.