szerda, június 30, 2010

még pöttyös

Voltunk délelőtt a doktornéninél... még pöttyös a Szonja mandulája...
óóó... múljon már el...

kedd, június 29, 2010

hahaha

Szonja délután kapott sárgadinnyét. Liza nem volt itthon, mert a Kornél és a Flóri jöttek érte 4 óra körül és játszani hívták... el is húzták a csíkot hármasban a szomszédék felé (bár ezt nem láttam...) Egy óra múlva hívtam az Adélt, hogy megérkeztek-e... hát persze...
A lényeg: Liza vacsorára kapott egy kis sárgadinnyét. Miután kiderült, hogy ő már evett a szomszédban görögdinnyét, csak két szeletet adtam neki. Erre Szonja: - Anyi nem ad neked több sárgadinnyét... hahaha - mindezt huncut hangon, szinte dalolva bebebe-vel a végén közölte.

virág lesz belőled...

Permetező repülőgép szállt el az előttünk lévő szántó felett. Kifutottam, hogy megnézzem. Erre Liza rám kiáltott.
-Anyi, ne menj ki, mert lepermetez és virág lesz belőled.
- Igen?
- Tudod, ha lepermetez, átalakulsz virággá, mert gyenge vagy... és csak az erős dolgok maradnak meg. Szonja is gyenge én is és api is. Ne szabad kimenni.


hétfő, június 28, 2010

lelassult az élet megint...

A türelmem... nem szabad fogynia, mitöbb nőnie kell.

Ma délelőtt voltunk újra a dokinéninél. Vasárnap Szonjának elkezdett folyni az orra és tüsszögött is sokat és a szemei is bepirosodtak. (Őszintén rossz volt ránézni... ennyire elesett ritkán szokott lenni.)

Kiderült... két vírusfertőzés egyszerre... az egyik a torokfájásos, tüszős mandulagyulladás... fülfájással megspékelve. A másik a náthás-kötöhártya gyulladásos vírus. Ilyen kombináció még nem volt. Eddig egyszerre csak egy kínnal kellett megküzdenünk. Most sajnos kettővel. Aludni körülbelül 4-5 órát aludtam csütörtök este óta... Bírni kell... és a türelmemnek is nőnie, mert rendesen nyűgös a kicsi lány, aki ilyen nem szokott lenni. Liza is itthon van péntek óta... ez csak nehezíti a dolgomat, mert ő meg menne ki játszani... de nem engedem, mert akkor Szonja is akar és ő így nem igazán játszhat kint a napon és az erős szélben.... Nehéz egy 5 éves okos kislánnyal, nehéz lefoglalni... megérti, mert hogyne értené meg... de ő jól van... játszana, futkározna a szabadban. Én meg csak mondom: - Kicsi Liza nem tudok itt és ott is egyszerre lenni. Most fontos, hogy a Szonja hamar meggyógyuljon.

Vasárnap jó volt, itthon volt a Zsolti... elvitte magával öntözni a Virágudvarba... utána meg hazaérvén jöttek a fiúk (Kornél és a Flóri) és kézenfogva elrángatták a Lizát játszani... Délután meg a Zsoltival a kertben tevékenykedtek. Én meg csak a kicsi Szonját pátyolgattam... - Anyit akajom - ez a mondat naponta több tucatszor elhangzik. Szonja mellé odaláncolva jó dolgok is történnek... legalább 20 ruhát megvarrtam...

Szonja reggel 8-kor, majd kettőkor és este nyolckor kapja a Cataflam cseppeket... de az este 8-tól reggel 8-ig tartó időben a lázcsillapító hiánya miatt felszökik a láza 39 körülire és akkor éjjel 1-2 körül kúpot kell neki adni... és ezt a műveletet csináljuk péntektől fogva... (A csütörtököt nem számítom, akkor a lázcsillapítás volt még csak a téma... kúp, Panadol és újra kúp)
A doktornéni szerdán reggel visszavár minket... hogy hogyan alakul a kicsi lány.

Mindig azon gondolkodom, amit az Adél mondott. A bölcsibe betegen is viszik a gyerekeket, az oviban ezt nem engedik. Kellett nekem 2 hétig bölcsibe vinnem... rossz döntés volt, nagyon rossz... (kellett ez nekünk, hát nem... a Gábriel doktornénire kellett volna hallgatnom és szeptemberig itthon fogni). A lányka szeptemberben kezdi újra a pályafutását, akkor már az oviban.


A napokban többször a kialvatlanság miatt, elsötétült előttem a világ... le kellett ülnöm és mély levegőket vennem, mert ha elájulok, akkor gáz van nagyon. A súlyom is érdekesen alakul... kezdem elérni "versenysúlyomat"... ami 49 kiló. A derékszíjamra egy lyukat kellett csinálni, mert különben nem tart semmi.
Szóval... lelassult az élet... és nehéz most nagyon, de lehetne nehezebb is, ha egyedül nevelném a lányaimat/lányainkat, de szerencsére ez az eset nem forog fent. (Vannak anyák, akik ilyenkor is teljesen egyedül vannak.. Hogy bírják azok?... És mégis bírják, mert bírni kell.)

(Na ezt jó volt kiírni magamból... tanulok egy barátnőmtől... ami a lelkemet nyomja kiírom magamból... persze nem mindent... van, ami csak piszkozatként marad meg...)


szombat, június 26, 2010

10 éves a...

Délután 10 éves ünneplés volt, a Napsugár Gazdabolté. Zsolti mondta, hogy örülne neki, ha én is és a lányok is ott lennének... Én is akartam ott lenni, de mivel Szonja nem volt éppen a topon, szívesen kihagytam volna őt belőle, ha tudott volna rá valaki vigyázni. Mentünk, ott voltunk, és ezt sikeresen végig nyüglődtük a Szonjával... Semmi sem tetszett neki, csak ült és rajzolt, vágott, míg Liza ezerrel nyüzsgött. Mire fél nyolcra hazaértünk megint felszökött a láza 38,5 fölé, pedig 14 órakor kapott Cataflam cseppeket (ami elvileg lázcsillapító is).

Mikor egyik alkalommal a Szonjával a wc-ben voltunk... Ezt mondta nekem:
- Te egy édes vagy. Anyi, te egy jó anyus vagy. Szejetjek... - és megölelgetett. Kell ennél több?

Liza nagyon felszabadult volt és nyüzsgött, futkározott, rohangált és persze hangoskodott. Ő hangos. Sokszor kellett csitítanom és leültetnem magam mellé.
Egyik alkalommal: - Anya, akkor üljek itt és maradjak csendben és ne csináljak semmit? Ne reptessen a lufirepülőmet? Akkor minek vagyunk itt?
Hát igen... ezt megmondta... nagy lány... aki érdekes mondatokkal, gondolatokkal és összefüggésekkel tud meglepni.


Tele van... tán már ki is csordult... vagy rés a pajzson...

Jó kis cím, ami sok mindent jelenthet. Ebben az esetben az én türelmem, az ami kezd elfogyni és lassan türelmetlenségbe csap át. Persze én voltam a hibás a dologban. Hagytam, hogy a rés a pajzson lyukká nőjön... belefáradtam az állandó alkudozásokba, az állandó kompromisszum kötésbe és engedtem. Engedtem a lányoknak az egyik nap egy kicsit... és a következő napokban már követelőzőbbek lettek és egyre többet akartak napról, napra. A Lizával lehet kompromisszumokat kötni, na nem csak azért, mert ő nagyobb, hanem ő más, mit a Szonja. Lizával már kiskorában könnyebb volt a kompromisszumkötés, mint a Szonjával. Szonja, ha valamit a fejébe vesz, azt tűzön-vízen keresztül véghez viszi. Ez majd a jövőre nézve lehet jó tulajdonsága is, ami által eléri céljait és nem adja fel egykönnyen, de sajnos rossz tulajdonság is kialakulhat belőle, ha nem vagyok észnél. Igyekszem okos lenni.
Az egyik nap engedtem, hogy este az én ágyamban lámpázzuk a Szonja fülét meg, mert panaszkodott rá, hogy fáj neki egy kicsit és be van dugulva... Mostanra odáig jutottunk ezügyben, hogy lassan másfél hete, ez az elalvás előtti program, hogy lámpázom a fülét. Erre fel Liza is vérszemet kapott... és 3-4 napja neki is lámpázni kell a fülét, hol ott neki nem is fáj.

A dologhoz hozzátartozik az is, hogy Szonját csütörtök délben valószínű, hogy már lázasan hoztam el a bölcsiből, ami 1 óra körül tűnt fel, mikor is jó piros volt mindkét pofija. Hőmérés... hűtőfürdő... (kellett) magas volt nagyon a láza... majd kúp... A kúp szerencsére le is vitte a lázát 37, 4-ig... jól kiizzadta magát, de estére megint felszökött 38,5-re, akkor Panadolt kapott... Majd péntek hajnali 4-re megint felszökött. Már szerda délután olyan kis furcsának találtam, nem akart a játszótéren játszani, hanem folyamatosan haza akart indulni, pedig ő és a Liza akarták a játszóterezést. Patti hívott péntek délelőtt, mikor éppen a doktornénihez tartottunk, - Szonja nem jön bölcsibe? - kérdezte. - Nem, sajnos belázasodott. - Szerdán mondta nekem, hogy fáj a torka - közölte velem a Patti. Így már teljesen összeállt a kép. A füllámpázások nem hiábavalók lehettek, nem csak pusztán egy anyánál maradást szolgáló tevékenység volt.
A doktornéninél a lányok szétszedték a rendelőt. - Olyanok, mint a fiúk - mondta a doktornéni. Megvizsgálta mindkét lánykát (Lizát nem tudtam oviba vinni, a kicsi lázas Szonját nem akartam hurcibálni ide-oda.) Szonja vírusos torokgyulladást kapott el a bölcsiben. Lizának kutya baja.

Visszatérvén az előző témámhoz... engedtem. Nem kellett volna. Most már okosabb vagyok, délben ebéd után kellett volna megejteni a lámpázást és este, esti mesenézés vagy mese olvasás közben kellett volna véghez vinni a dolgot. Most azon ügyeskedek, hogy visszatérjen a régi kerékvágásba az esti lefektetési program... Ne kelljen fél órát a gyerekek füllámpázásával tölteni még 8 óra után. Igen... a rés ha nem vigyázunk nő, növekszik és végül jó nagy lyukká nőhet.
(Persze ha fáj a füle... lámpázok...)


csütörtök, június 24, 2010

hogy jókedvem legyen...

Jó nagy hangerővel, őrjöngve kéretik hallgatni...
(már, akit érdekel)




...

szerda, június 23, 2010

...



...

a napocska

Szonja olyanokat tud mondani, hogy... csak úgy mosolygok nagyokat...

itt egy... (jó lenne mindet feljegyezni, de hát az sajnos nem megy)
  • Anyi, a napocska felszippantotta a pocsolyát.

sok... sok... sok...

Nagyon sok a lemaradásom a lakás területén... ha szétnézek a lenti részen... mindenhol találok nem odaillő dolgokat... ha szétnézek az emeleten ott is találok jó sok nem jó helyen lévő dolgot... Elhatároztam, hogy akkor most rend lesz... nem várok senki és semmi segítségre, mert az nem érkezik... majd én segítek saját magamon, ebben nagy a gyakorlatom, azt hiszem én (talán) a jég hátán is megélnék... (legalábbis ezt gondolom magamról, amiben biztosan van valami). Szóval hétfő, kedd meg még a szerda délután is javarészt ez ügyben munkálkodtam, míg a lányok szépen eljátszottak... Ma mikor már nagy volt a kupi a lányok szobájában, akkor előrukkoltam azzal, hogy megyünk játszóterezni, ha rendet raknak... Liza ügyesen pakolt, igaz nem mindent pontosan oda, ahova kellett volna... de a földön nem maradt semmi. Szonja csak ezt-azt rakodott el... keveset.
Azt hiszem így - hogy a lányok ügyesen eljátszanak egy ideig - talán minden nap sikerül valamit helyre tennem és egy idő után elégedett leszek a nem halmokkal... Ma például fent a mosókonyhában raktam rendet... persze még lehetne fokozni, de már így is jobb, mint volt.
Egy nagy baba-fürdetőkádnyi ruha (púposan) vár vasalásra illetve varrásra... ez is az is van benne. Ez majd a napokban kerül felszámolásra.




vasárnap, június 20, 2010

óvári vár

Az első vasárnap mikor Zsolti - jó 3 hónap kihagyás után - itthon volt. Reggel szép lassan - már amennyire a lányok ezt "megengedték" - keltünk fel. A mai nap nem siettünk el semmit. Az ebéd már szombaton elkészült, így főzni sem kellett. Ebéd után - nem a legkisebb, hanem - én aludtam másfél órát, mert Zsolti nem akart sehova sem menni, ezért úgy döntöttem, akkor kipihenem magam a délutáni alvással. Mikor ébredtem, Zsolti közölte, hogy akkor mehetünk. Na de ebéd után még sehova nem akart menni, mi történt? Megesett rajtam a szíve... jó mi... Jó kis program lett belőle... a "fényképészünk" otthon felejtette a gépét... így jobb híján a mobiltelefonnal kattogtatott...



Szonja nem akart felmászni erre a kőtömbre... úgyhogy ő lemaradt a képekről... aztán egyszer csak mégis kedve szottyant a dologhoz.






szombat, június 19, 2010

játszótér

Az idő rossz volt... jó nem is, esni nem esett, fújni nem fújt... csak hát meleg az nem volt... de a lányoknak kell program... elmentünk a somorjai játszótérre... jó sokáig voltunk ott...

  • csuszdázás
  • hintázás
  • homokozás
  • faágak gyűjtése (játék tűzrakás)
  • a játszóház kiporszívózása (játékból)
  • virágszedés

és nem akartak hazaindulni sehogy sem...






Majd...



péntek, június 18, 2010

ma van a szülinapom...

Na jó az Alma együttes zenéjét nem teszem be ebbe a blog bejegyzésbe... de meghallgattuk ám... a lányok kérésére... szóval a hangulat megvolt... ez a zene megmosolyogtatja az embert.
(Köszönöm a sok köszöntést és jó kívánságot.)

Borús idő volt. Szerettem volna ha napos ez a nap... de mostanában az nagyon ritka... inkább felhők, szél, hideg, csipp-csöpp, szemerkélés, zuhogás van... Na de ez semmiképpen nem ronthatja el a születésnapos kedvét...

- Te szoktál sírni a szülinapodon...? - mert én mindig egy kicsit... ;) ma már megvolt... de asszem még majd jönnek itt-ott könnycseppek...
- Magáért a szülinapért sírsz? Vagy hogy öregszel? Én nem szoktam. Őszintén: általában ki kell számolnom, hogy hány éves is vagyok.
- Nem azért sírok, mert öregebb lettem... hanem csak úgy... Mit tudom én. (Azt, hogy hány éves lettem anyukámtól tudtam meg... a számok engem sem érdekelnek.)

mellékesen...
Zsolti 16-a óta csak 17 óráig van nyitva... Éljen!... A vasárnapja SZABAD... itthon van...

Szóval fél 6 és 6 között már itthon volt... én nekikezdtünk a főzőcskézésnek... ugyanis az alapanyagok a Zsoltival érkeztek...
Finom serpenyős filézett csirkecomb husi falatok készültek... saláta... szív alakú piskóta, habos túrókrémmel bevonva eperrel a tetején... A lánykák a köszöntést élvezték és az ennivaló is nagyon bejött nekik... főleg a süti... és az EPER...
Liza rajzolt nekem egy rajzot, a Szonja nem.



"megrendelés"

Már ketten... jobban mondva hárman jelezték nekem, hogy szeretnének tőlem képet... olyat, amit... itt látni:

http://lizaszonjadoboza.blogspot.com/2010/04/kiallitas-megnyito.html


csütörtök, június 17, 2010

ribizliszedés

A lányok mostanában "bolondulnak" a gyümölcsszedésért. A ribizlibokrunk a sok eső - ami a gombabetegségeket okozhatja és a különböző növénykínokat - ellenére bőségesen hozott termést. Az eső ugye még nem is lenne baj... az csak jó egy bokornak... de a jóból is megárt a sok. A Zsolti csinált lemosópermetezést, aztán még egy szuper szerrel lepermetezte... a bokor levelei ugyan kicsit "furcsák", de a lényeg a sok termés.

RIBIZLISZEDÉS
Egy szó mint száz... kaptak egy-egy tálkát és irány a bokor... fékezni azért fékeztek a bokor előtt... de jól megcibálták. Mindkét lányka máshogy szedte a ribizlit. Liza fürtöstül tépkedte, így gyorsan haladt és hamar megtelt a tálkája. Szonja meg szemenként szedte belebújva a bokorba... így lassan telt a tálkája és mérges volt, hogy a Liza már készen van.



a kertben





szerda, június 16, 2010

"a macskazene"

Mosonmagyaróvárra kellett visszamennem egy orvoshoz... 19:40-re kaptam időpontot. Zsolti bevállalta, hogy leteszi a lányokat este egyedül. - Profin fog menni - mondta ő. Mikor elindultam 7 óra után én nem voltam biztos benne, hogy ez sikerülni is fog neki. Ugyanis Szonja onnantól, hogy megtudta, hogy anya elmegy este doktorbácsihoz... folyamatosan követett és igyekezett szemmel tartani... és azt mondogatta: - Anyi, én is megyek veled... jó leszek, csendbe leszek, aztán hazajövünk. A kezemet nem óhajtotta elengedni. Majd egy óvatlan pillanatban elillantam.
Mikor haza értem 9 óra előtt... nagy hangzavar volt...
Liza, ahogy letette a Zsolti 8-kor az ágyába... el is aludt rögtön... nem úgy a másik. Zsolti elmesélte, milyen programokat csináltak együtt a Szonjával...
  • Be van dugulva a fülem... - Api, lámpázd meg!
  • Szomjas vagyok...
  • Éhes vagyok...
  • Pisilni kell...
  • Egy vakondot meg akajok nézni...
  • Én anyit akajom...
Ez volt a repertoárban... és volt olyan elem, ami többször is elhangzott...
Megjöttem, felmentem hozzá és a hüppögő, csupa könny Szonját jól megs
zeretgettem... velem akart aludni... Simogattam a kis fejét, körülbelül 5 perc sem kellett és már szuszogott is... közbe-közbe egy-egy hüppögés megrázta a kicsi testét...



lányok és a beceneveik

Mikor a lányoknak születésük előtt kerestük a megfelelő nevet, ami a vezetéknévhez passzol és tetszik mindkettőnknek, akkor azt is elhatároztuk, hogy olyat keresünk, amit nem igazán lehet becézni... Ez most így utólag lehetetlen vállalkozásnak tűnik... mert nincs olyan név, amit valahogyan ne lehetne becézni. A szülők, a nagyszülők, a rokonok, az ismerősök úgyis kitalálnak valami becéző formát... ezt azért teszik, mert szeretik a kicsi gyereket...

Ám igazából az eredeti - becézés nélküli - nevük hangzik el a leggyakrabban.
Liza becenevei:
  • Lizu
  • Lizus
  • Lizácska (szerencsére ezt ritkán hallom, de benne van a becenevek közt)
Szonja becenevei:
  • Szonnyi
  • Szonnyis
  • Szotyi (ezt csak én szoktam neki mondani)
  • Szonjácska (szerencsére ez is ritkán hangzik el)

kedd, június 15, 2010

dilemma

Nagy dilemma előtt állok, állunk...
Zsoltival már többször beszélgettünk erről a témáról, többször szóba került. Szeptembertől Szonja is óvodás lesz... és ő is a péteri oviba fog járni...
A nagy kérdés, amiben döntenünk kell hamarosan, hogy egy csoportba vagy külön csoportba kerüljön a Szonja.

Ez egy nagyon jó kérdés.
Már két óvónénivel beszéltem erről... Liza Piroska óvójával, aki az egy csoportot ajánlja és a másik óvónénijével Éva óvóval, aki pedig a külön csoportot ajánlja. Na most ezen két vélemény alapján nem jutottunk közelebb a megoldáshoz. Nekünk elsőre a külön csoport a szimpatikusabb... ugyanis Lizának egy, másfél évébe kerül beszokni az oviba... 4 hónapig
jártunk ovipszichológushoz, aki kijátszotta a rossz érzést, a problémát a Liza kis lelkéből... elfojtott testvérféltékenység... Mostanra már lazult a kicsi lány az oviban... és igyekszik barátkozni... már sok barátja van és szívesen megy óvódába. Éva óvó véleménye az, hogy ha már ilyen ügyesen elkezdett szocializálódni, nem kellene a Szonját mellé tenni, mert vele úgyis nap, mint nap játszik otthon... építse csak egyedül a kicsi baráti kapcsolatait... és egyedül is álljon meg a talpán... Merthát az életben is egyedül kell érvényesülnie... nem foghatja a másik kezét erősítésként...

Pár anyukával is beszéltem már ez ügyben, hogy ő mit tenne a helyemben... a legtöbben a külön csoportra voksoltak... persze jól kifejtették a véleményüket... jól körüljárták a dolgot, úgy alkottak véleményt...

Még az Andi óvót és a Márti óvót szeretném "elkapni" és "kifaggatni" a dologról, hogy ők hogyan látják ezt a témát, úgy általánosságban és persze Liza, Szonja esetében.

Lizával beszéltem a dologról... Szeretném ha az én csoportomba kerülne, de az sem baj, ha másik csoportba kerül, mert úgyis sokat találkozunk a többiekkel... az udvaron... stb... Ezt az egészet olyan nagylányosan mondta el nekem, hogy majd elolvadtam... azok a kis okos szemek és mondatok...

ugrál a szemem... vajon mitől?

Napok óta vagy talán már egy hete is, hogy ugrál a jobb szemem... nagyon kellemetlen dolog. Szokott időszakosan ilyen szemugrálásom lenni... talán megerőltetéstől...
Ám lehet, hogy a tudat, hogy a lányok hétfőtől csak délig vannak bölcsiben és oviban... és rám szakad a két lányka ebéd utáni lefoglalása, az idő értelmes eltöltése... és csak RÁM...

Majd jön a "jó világ"... június 28-tól július 24-ig bezár a bölcsi... és akkor mindkettő egy hónapig itthon lesz velem reggeltől-estig... belegondolni sem akarok... hűha... Lesz talán egy hét, amikor napközis táborba járunk itt Jánoson, ahol persze én is ott kell, hogy legyek, mert Szonja még kicsi... (rajz tábor... mi más?)

Zsolti mondta, hogy megyünk nyaralni... valahova, valamikor... a váciakkal, akiknek tavaly megígértük... Remélem a nyaralás júliusban lesz... akkor az a pár nap, egy hét is lejön az itthonlétünkből...