skip to main |
skip to sidebar
Végre eljutottunk a Szibilláékhoz. Már jó fél éve tervezzük, de valami miatt nem jött össze... most nyaralni mentek, most betegek, most építkeznek, bővítenek, Liza volt Éva mamánál nyaralni... és most összefutottunk és megbeszéltük délelőtt, hogy akkor ma délután... és mentünk, jó volt... Liza, Szonja élvezte... bár a Vilmossal és a Viktóriával konkréten nem is sikerült játszaniuk, mert hát ott kavarodás volt (egy igazi magánóvodának is beillett volna) A Szibilla három gyereke, két szomszéd kislány és egy fiú, az én két lánykám... majd a Nóri kisfia Olivér... szóval 9 gyerek... Volt ott szilvaszedés és evés, homokozás, trambulinozás, mogyorótörés és diótörés... hát (azt hiszem) még megyünk majd... bár a kinti játéknak lassan vége szakad... ősz... eső... hideg... és még folytathatnám...
Délután Adél, Zsolti vigyáztak a lányokra, én molinókat terveztem a gépen... Majd levezetésképpen és is kimentem a gyerekcsapathoz és egy nagy adag gumilabdával röplabdáztunk. Mindenki élvezte... a gyerekek jól kimelegedtek, de mi felnőttek is (Adél elment egy idő után... dolga volt) Mi meg a Zsoltival ketten nyitottunk és dobáltuk a csimpiknek a labdákat... a mi autóbajárós kerítésünk volt a háló, amire a gyerekek (sajnos) elég sűrűn rácsimpaszkodtak... bár annak úgyis mindegy...
Én gimiben röplabdáztam, ezt a sportot mostanság is szívesen űzném.
Gyerekekkel minden dolgot élvezetessé lehet tenni. Ami nekünk felnőtteknek kötelesség, elvégzendő feladat, az a gyerekeknek játék, szórakozás, új tapasztalatok gyűjtése, új dolgok megismerése. Ilyenkor jövök rá, hogy milyen jó is a gyerekek természete, ők még mindenre rácsodálkoznak, mindent szívesen elvégeznek, ami új és amivel még nem találkoztak... most itt ezalatt a mogyorószedés értem... Felszedtük a bokor alól a lepotyogott burkokban lévő mogyorókat, ők meg négyen nekiálltak, hogy a csonthéjas termést kiszedjék a burokból és mindezt olyan nagy lelkesedéssel tették, hogy öröm volt nézni.
Telnek a napok. Kezd rutinná válni a reggeli ébredés, készülődés. Vannak reggelek, mikor gyorsan és flottul mennek a dolgok, ám akadnak lassabban induló napok is. Mindenbe bele kell jönni. Egyenlőre a változás, hogy újból oviba járnak a lányok és meg újból dolgozom... mindenkinek az újdonság erejével hat.
Tegnap délután csigákat gyűjtöttünk Szonja triciklijének a csomagtartójába. Ja és a járgányt a kis teraszon parkoltuk le éjszakára. Reggelre mindenhol csigák voltak, a plafonon, a padlón, de még a bejárati ajtón is... ez nem is lett volna baj, de mindenhol friss csigakakik éktelenkedtek. Na ilyet többet nem csinálunk... ha megvolt a csigagyűjtés... utána gondoskodnunk kell a csúszó-mászók likvidálásáról... Megbeszéltem a kicsi lánykákkal, hogy máskor nem szabad bent hagyni a csigákat a csomagtartóba, hanem ki kell tenni a fűre. Beleegyeztek a dologba, szerencsére.
Ma délután volt a Szonja egyik óvónénije - Ági óvó - nálunk családlátogatáson. Öt órára volt megbeszélve, hogy ideér, ám az én lánykáim annyira be voltak sózva, hogy egy órával előtte már folyamatosan az ajtóhoz rohangáltak és várták az óvónénit, hiába mondtam, hogy még nincs annyi idő... Mikor megérkezett az Ági óvó, szinte letámadták, mindketten nagy hévvel mondták neki a mondanivalójukat... Gyere, ezt nézd meg... Nézd én mit mutatok... Megmutatom a szobámat... és még sorolhatnám... szóval nagy volt az öröm... Ági óvónéni türelmesen végignézett mindent, amit a csajszik meg szerettek volna mutatni... Én meg közben kitöltöttem a 3 oldalas "kérdőívet"... vagy inkább információ átadó ívet.
Én úgy gondoltam, hogy... de nem jött össze... a lányok nem úgy gondolták. A tervem az volt, hogy meglátogatjuk apát a kiállításon, ott ebédelünk és egészen estig - zárásig - jól el lszünk ott. A lánykák két órát bírtak, azalatt többször is körbe jártuk a kiállítást, ettünk, ittunk, pisiltünk... de nem tudtam nyújtani az ott létünket. Egy szó, mint száz az anya tervez, a gyerekek "közbeszólnak". Unalmas volt nekik ott... így a nagy ottlétünk, kicsi ottlétre zsugorodott.
Ma délután elmentünk bábszínházba. Nagy reményekkel mentem... biztosan jó lesz. Ám én nagyot csalódtam... a gyerekeknek nagyon tetszett... zenget a kiáltásaiktól a terem... mindenki válaszolt a bábok által feltett kérdésekre... biztatta a malackát... segített a rókának... stb... Mikor az énekekben Elvist és Horváth Charlie-t emlegetik... az gáz egy gyerek előadáson... Inkább népköltéseket, versikéket és mondókákat kellene. Lehet, hogy kicsit nagyok az elvárásaim egy bábszínházzal kapcsolatban. A háttereket... igen ennél rosszabbul nem is lehetett volna kitalálni és megvalósítani. Nem sok minden kell hozzá, hogy jó legyen... anyagok, varrógép és egy kis fantázia vagyis inkább kreatív gondolkodás és ötletek... ja meg nem kevés szép érzék.
útban a bábszínház felé... neki indultunk, pedig nagyon esőre állt...
sétáltunk, sétáltunk és időben odaértünk...
ÍGY is lehet csinálni...
Szombathelyen voltunk a Savaria Karnevál rendezvénysorozat keretein belül megrendezett bábszínházi előadáson. Az utolsó előadásra két anyukát beengedtek ... én is köztük voltam... egy picike - gyerekekre méretezett - piros-fehér csíkos sátorban volt az előadás. NA AZ NAGYON JÓ VOLT... a lányok azóta is azt emlegetik és ők is bábszínházasdit játszanak... És ami még nagyon jó ötlet... a szülők kintről kukucskálhatnak be a sátorba és figyelhetik a gyerekeiket és az előadást.
A történethez hozzátartozik, hogy a lányok délelőtt is voltak ezen az előadáson, de Szonja felállt 2-3 perc elteltével és kijött, Liza meg követte. Az esti előadáson, ahol én is bent voltam, azt végignézték.
http://lizaszonjadoboza.blogspot.com/2010/08/savaria-karneval.html
- Tessék befáradni a sátorba, kezdődik az előadás! Kicsit jöjjenek előrébb, akkor jobban látják az előadást... Ezeket Liza mikrofonba mondja be... Szonja meg utánozza a nővérét.
Tintaló Cirkusz
• http://www.youtube.com/watch?v=HybaUS9Vq6I
• http://www.tintalo.hu/
• http://www.tintalo.hu/galeria/
Délelőtt én is a kiállításon voltam. Mikor Zsolti elment - otthagyott egyedül - akkor történtek a "jó" dolgok... jött a kiállítás szervezője egy német férfi és 5 percben ecsetelte, hogy hogyan kellene átrendeznünk a standunkat... érteni tutin értek mindent, de megnyikkanni annál nehezebben megy. Majd mikor a kiállítás megnyitott... a vevők akkor áramlottak, mikor Zsolti éppen nem volt ott. Következtetés... németül kellene tanulnom...
A lányokért hazajöttem, hogy mégse az oviba "éjszakázzanak"... jó lett volna kint maradni és segíteni a Zsoltinak, de a kis csajokra valakinek, kell hogy "gondja" legyen... elhoztam őket időben... (Sajnos senki nem tudott rájuk vigyázni... mindenkinek valami teendője volt.) Majd este a Zsoltiért mentünk zárás után.
Szonja ma már a tatójával (takarójával) ment be a maci csoportba. Ma is csimpaszkodott reggel, de a takaró védelmébe menekülve ügyesen elengedett engem.
Mi a Zsoltival egész nap rohangáltunk, intéztük a dolgainkat...
Halbturnba kétszer is fordultunk... ma volt az előkészületi nap...
• http://www.gartenlust.eu/
• http://www.schlosshalbturn.at/
Miután a lányokat elhoztam az óvódából, az Adél vigyázott rájuk. Este megtudtam, hogy voltak a Kingánál a fodrászatban és a két fiúnak levágatták a haját iskola és óvódakezdésre... Az elmesélésből arra következtettem, hogy nagy volt a felfordulás a hajvágások alatt... Adél jól lefáradhatott.
SZONJA
A második napi "reggeliovibaleadás" is zökkenőmentesen ment a Szonjának, viszont ma már nem akart elengedni, csimpaszkodott a nyakamba, mint egy kismajom és azt ismételgette, hogy - Én anyit akajom!... Ám én lefejtettem magamról és átadtam az óvónéninek. Tudom, kegyetlennek tűnik, de a hosszú búcsúzkodás még jobban megviseli a gyereket és az anyát is... ezt az óvónénik is kihangsúlyozták az előző heti szülői értekezlet alkalmával és megkértek minden anyukát, hogy ha lehet, mindenki fogja rövidre a dolgot... legalábbis addig, amíg még "kezdő" a kicsi gyerek... Ha majd belejön az óvódás létbe, akkor lehet kicsit hosszasabban is elbúcsúzni tőle.
Délután sikerül elkapnom az egyik óvónénit, gyorsan ki is kérdeztem. hogy mi a helyzet a Szonjával...
A válasz: - Ez a kislány egy kis angyal... jól eljátszik, jön-megy, intézkedik... nagyon jó evő - ezt már a bölcsiben is észrevették - és ügyesen elalszik... nem sír, nem nyöszörög... szóval oké a kis csaj.
LIZA
Lizát is megemlítem... ne maradjon ki...
Piroska óvónéni "ódákat" zengett róla, hogy mennyire megváltozott ezalatt a 2 hónapnyi nyári szünet alatt... nagyon ügyes, részt vesz mindenben... feltalálja magát... hagyja, hogy egy másik kislány fésülje meg a haját alvás után és gumizzon neki két copfot (ez nagy szó, mert Liza a legkisebb hajhúzásra is felszisszen, mitöbb, felüvölt, hogy jaj...)
Hát igen az első nap az óvodában egy meghatározó sarokkő egy kisgyermek életében. Ki így, ki úgy jut túl rajta. Egyes kisgyerekek, akik otthonról érkeztek és esetleg van egy kisebb "betolakodó" is, azok nehezebben, míg mások könnyebben jutnak túl rajta, gyereke válogatja. Vannak, akik csak 1-2 órával kezdik, majd bővül az ott eltöltött idő. Nem lehet messzemenő szabályszerűségeket felállítani, mert minden eset egyedi, mivel minden ember egy és megismételhetetlen, sajátos természettel és családi háttérrel. Kategorizálni lehet, de nem érdemes. Bár minden kategorizálással és szabályszerűségekkel működik a társadalomban, mert ez kell... na mindegy...
Szonja első napja az oviban jól telt... könnyű volt leadni őt... nem sírt, nem hisztizett és nem toporzékolt... hát igen... bölcsis volt... bár ha nem lett volna, akkor is könnyű lett volna... más természet... lazább... (na meg második gyerek... ez is kicsit számít) Reggeltől 3 óráig volt az első nap... ott aludt... ügyes volt... (7 óra... nem kevés... egy új helyen) Büszke vagyok a kicsi lánykámra.
Liza • ő aki már két éve jár az oviba... és most kezdte a harmadik évet... középsős... ő már harcedzett... kinyílt... bátornak mondható (a kezdeti félszegsége után)... feltalálja magát... bár reggel kicsit megszeppent képet vágott...
Fényképeztem, letöltöttem, megnézegettem... Kire hasonlít ez a gyerek? Olyan, mintha magamat látnám kicsi gyerek koromban (persze nekem vöröses-szőkés-barnás volt a hajam).
Végre elérkezett a nap, hogy grillezünk egyet a teraszon. A csütörtöki napon született az elhatározás, amikor még este is nagyon jó idő volt. Ám pénteken 4 óra körül elkezdett zuhogni az eső, fújni a szél és jelentősen lecsökkent a hőmérséklet is. Az alapanyagokat megvettük, előkészültünk, úgyhogy a terasz védett részén elkezdődött a grillezés, na nem szabad tűzön, hanem elektromos megoldással. A lényeg, hogy sikerül az idén egyet a szomszédokkal grilleznünk. Flóriánnak a mai napon volt a negyedik szülinapja, így hát még torta is volt a végén.
A gyerekek ki-be jártak a házba... a teraszajtó üvege csupa ujjlenyomat lett... élvezték az egész estét... és 9 óra körül sikerül letenni őket... Na néha nem árt egy kicsi csúszás...
kép...
Az oviban ma délután volt egyórás ismerkedés a kicsiknek az óvónénikkel, az udvarral, a teremmel... Szonja már nagyon várta. Az óvoda maga nem volt már újdonság, mert mikor reggel leadtuk a Lizát vagy éppenséggel délután elhoztuk, akkor már felderíthette a terepet valamelyest. Igaz, hogy az nem ugyanolyan, mint amikor már ő is oda fog járni.
Talpraesett kicsi lány ő. Új terepen mellette kell lenni egy darabig, bár ez sem minden esetben van így. Bent a teremben nem figyelte az óvónéniket, csak a játékokat próbálta ki... pakolta le a polcról és ügyesen eljátszott. Most igényelte, hogy én is a közelében legyek és figyeljem, hogy hogyan játszik és én is próbáljam ki az egyes játékokat. Az udvaron a hintát részesítette nagy előnyben. Szeret hintázni... nagyon-nagyon... Talán azért is, mert nem sűrűn történik meg, hogy hintázunk.
Annyi, de annyi minden történik mostanában, amiről írnék ide... de idő hiányában nem mindig sikerül... csak egy-két hetes csúszásokkal. Bár a lényeg, hogy idővel bekerül ide minden. Igazából a kicsi lánykáimnak csinálom ezt, mint naplót és persze a nagyszülőknek, rokonoknak, ismerősöknek... (azt hiszem a késések megbocsáthatóak...) Ha olyan blogot írnék, ami naprakész infókat szolgáltatna, hú akkor gáz lenne... az nem nekem való...
Néha olyan tuti bejegyzéseket írok fejben, hogy hihetetlen, de mikor ideérek addigra minden mondat, minden szó átalakul és 5-ször meggondolom, hogy hogyan is kellene... Innen-onnan hallottam, hogy mások is így vannak ezzel a dologgal. Nagy mázli az, hogy valaki az eltervezett megfogalmazni valót a fejében összeállítja és utána ki tudja magából ügyesen írni. Lehet, hogy azt kellene csinálnom, hogy mikor eszembe jut valami és elkezdek fogalmazni, akkor rögtön le is kellene írnom.... bár a gondolatok szuper sebességgel jönnek... Kaptam egy kis kritikát a bejegyzéseimmel kapcsolatban... túl konkrétak, túl szárazak és az időpontokra nagyon odafigyelek... mikortól-meddig tartott egy bizonyos tevékenység... "Élőben nem ilyen vagy...
Próbáld inkább hangulat oldalról megközelíteni az eseményeket..." Én igyekszem... de valahogy a számok mindig belekerülnek a fogalmazványaimban, de majd igyekszem...
Ma volt az óvodában az első szülői értekezlet. Kicsit késtem az elejéről, de az amit akkor mondtak eddig minden évben elhangzott (legalábbis gondolom, mert egy csöppet még hallottam belőle). Változások az óvodai életben...törvények, amiket módosítottak... stb... Egyszóval a lényegről nem késtem le.
Egyértelmű volt, hogy a Szonja óvónénijeihez megyek szülői értekezletre és a Liza szülői értekezletét most kihagyom... majd aláírok és megtudok mindent a hirdető tábláról.
A péteri óvodában eddig 3 vegyes csoport volt - integrált csoportok, amit most részben megváltoztattak . Egyrészt azért, mert nagyon sok kicsit - úgymond kiscsoportos - gyereket vettek fel... 22, ami nem kevés 3 csoportra elosztva... Így létrehoztak egy olyan csoportot, ahol csak kicsi 3-4 évesek vannak, ez lett a maci csoport, ahova Szonja is járni fog... és CSERESZNYE lesz a jele (bölcsiben is ez volt). A másik két csoportba - a nyuszi csoportba és a csiga csoportba - pedig csak középsős és nagy csoportos gyerekek kerültek. A nyuszi és csiga csoport tagjai maradtak... a "régi" maci csoport (középsős és nagycsoportos korú gyerekeit) osztották ide-oda.
Örülök ennek a döntésnek... legalább minden csoportban ügyesen tudnak majd foglalkozni a gyerekekkel, koruknak megfelelő fejlesztést tudnak biztosítani.
Lizát és Szonját a Zsolti zárás után átvitte a Márti mamihoz, hogy ott aludjanak. Összepakolt cókmókkal útnak eresztettem őket, de nem igazán hallották a búcsúszavaimat... csak futottak a kocsihoz, hogy mielőbb a mamihoz érjenek. Azért még egy-egy puszit lenyomtam a homlokukra és megkértem őket, hogy ügyesek legyenek... ja és még "szép álmokat" is kívántam nekik...
