világűr

Szonja egyik kedvenc meséje mostanság a Wall•E... ami egy kis robotról szól, aki már csak egyedül teljesíti kötelességét a Földön és a sok szemetet rendezi. Érkezik a világűrben keringő emberekkel teli űrhajóról egy robot: Eva... aki vegetáció után kutat.

segítség

Liza ma segíteni akart nekem. Reggeli után pakoltam a mosogatógépbe és odajött megkérdezni, hogy segíthet-e. Persze - mondtam. Az evőeszközöket rakodhatod, de utána kezet kell mosni. Végzett a pakolással, elment megmosta a kezét és jött vissza, újabb kérdéssel. - Anyi, mit segítsek. Kiosztottam, hogy akkor az előszobában a cipősszekrényt pakolják ki és törölgessék le, aztán szépen pakoljanak vissza minden cipőt. (Itt már Szonja is sorban állt, hogy segítsen.) Nagy puffanások.

• - Anyi nem megy, nem tudom kinyitni az ajtót.
• - Mondtam, hogy az előszoba közepére szépen pakoljátok ki a cipőket... és nem csak úgy ledobálni... Középre kell tenni őket.

Erre Liza elkezdte középre rugdosni a cipőket. A segítő szándék megvan, de a módszer még nem tökéletes.
Áttörölgették, majd csak Liza folytatta a feladatot, szépen visszapakolt mindent.

pozitív vagyok, de nagyon

Na a lényeg... pozitívan szeretnék mindent látni. Mostanában sok olyan dolog történt, ami nem a legjobb (tehát nevén nevezve rossz). Talán ez mind azért történt, mert rossz hangulatom volt... és negatív rezgéseket bocsátottam ki és negatív dolgokat vonzottam be az életembe, életünkbe. Na de elhatároztam még a hétvégén, hogy nem fog úrrá lenni rajtam a búskomorság és igyekszem jókat gondolni. Örülni az életnek, ami adatott: a férjemnek, a lányaimnak, hogy egészségesek vagyunk és persze minden másnak, ami körülvesz, minden apróságnak. Ha ezt teszem, akkor meg fognak szépülni a napjaim és beragyogja majd a "napsütés".
Tegnap este álmodoztam, képzelődtem. Olyan szépet tudtam elképzelni, amit ma reggel is újra próbáltam, de nem sikerült. Valószínű, hogy tegnap már nagyon közel voltam az alfa állapothoz és azért volt olyan csillogón, villogón szép.

csepap, vetáj

Szonja nagy "nyelvújító"... olyan szavakat tud "létrehozni", hogy az ember csak mosolyog. Annyira aranyosan és magabiztosan tudja kérni a dolgokat ezzekkel a fura szavakkal. Nincs ugyan sok, de azok tetszenek nekem nagyon.

• vetáj = lekvár
• csepap = kecsap

Liza és az "R" betű

Most érkezett el a pillanat, hogy (kicsi) nagy lányom az "r" betűt kezdi szépen mondani. Na azért még nem tökéletes, de már recseg... Nem azt mondja: hogy jépa, hanem répa.
Mutogattam neki már egy ideje, hogy hogyan kell. Közeljött hozzám mikor csak az "r" betűt rezegtettem... és figyelte a nyelvem, hogy hol van. Erőltetni nem erőltettem a dolgot. Talán minden héten egyszer elmondtam azt a bizonyos répa, retek, mogyoró mondokát, és őt is kértem tegye ugyanezt.

oviba szánkózó • cumi felejtő

Reggel kicsit korábban ébredtünk... gyors öltözködés...
Lizát sarkallandó:

- Öltözködjél ügyesen egyedül, mert a végén nem tudunk szánkóval menni az oviba... én is öltözködök addig, hogy gyorsan készen legyünk.

Leginkább én fáradtam el... a hideg meg jól csípte az arcunkat.

- Anyi, fázik a szemem, hideg van neki - mondta Szonja és közben csurgott a könnye a hidegtől, mint nekem is.

11 órakor pakoltam a "lépcsőtáskánkat"... és észrevettem a kicsi zsebében Szonja cumiját. Zsolti ebéd előttre kitalált nekem feladatokat... (posta, számítógépes bolt, könyvelő) így a bölcsit is be tudtam iktatni. Bár a bölcsibe akkor is el kellett volna mennem, ha nincsenek arrafelé feladatok. Leadtam a cumit... a Kati gondozónéni kérdezte is rögtön:

- Cumi?
- Igen - válaszoltam én.
- Elfekszik az ágyban, de néha "panaszkodik" egy kicsit.

autóbontó - Veszkény

hazafelé szánkózó

Oviból hazafelé szánkóval jöttünk. Annyi hó esett, hogy a hókotró nem tudta simára kotorni a mellékutakat, hanem inkább csak jól lenyomta a havat, hogy a szánkó jól tudjon rajta futni. Én húztam, a lányok élvezték.

uzsonnázó • csacsogó

Szonja ma már nem akart bölcsibe menni... Patti nincs, és megértette, hogy beteg... majd jön, de nagyon hiányzik neki. Mondta nekem délután, mikor elhoztam, hogy: -Anyi, síjtam kicsit, mert a Vanessa megütött. Erre a Liza: - Anyi én is sírtam kicsit, mert a Gergő orron ütött. Szóval, ha ennyi volt a sírás, akkor oké... - gondoltam magamban.

Ma először a Szonjáért mentem, ebédpénz befizetés... majd a Lizáért már kettesben mentünk. Ő éppen uzsonnázott. Ha háromnegyed négykor megyek érte, akkor már esznek. Azt hiszem fél 4 körül kezdődik az uzsonnázás. Ilyenkor már az oviban nagyon kevés gyerek van. Most éppen a három csoportból már csak 4-en voltak. Alvás után ugyanis egy összevont csoport van.
Szonjával a kispadon ültünk, és arra jött a Liza Ili dadusa... és kérdezősködött. Szonja készségesen válaszolt... csacsogott, és a dadus mindent megértett, pedig sokan mondják, hogy nem mindig értik a Szonját. Na a dadus mindent értett... A lényeg, hogy figyelni kell... és akkor érti az ember.

ha kedd, akkor Katinka

Liza mindig annyira várja ezeket a napokat. Ha lehetne minden délután Katinka napot tartana, annyira jól érzi magát ott. Már sajnos csak kettő foglalkozás lesz, aztán vége. Liza csacsog, cseveg, nyüzsög, cserfes (csörfös)... szóval már nem az a szótlan kislány. Nincs szükség további foglalkozásokra. Ó, de fog neki hiányozni. Már tudja, hogy nemsokára befejeződik, Én is mondom neki és a Katinka is. Szonja drágám meg azt várja, hogy ovis legyen és ő is járhsson a Katinkához, de ő nem fog... ő nem szótlan és visszahúzódó, hanem...

hóemberek

A nagy hóemberépítés...

immun vérvizsgálat

Ma felhívtam a kórházat, van-e már eredmény. Megérkezett, betették a Liza kórlapjához. Minden oké, minden vérösszetevő a normális határokon belül van. Szóval ezt megtudtuk. Még vas hiánya sincsen, annak ellenére, hogy mindenki azt mondja, hogy sápadt. (Ismerős a dolog... nekem is kicsiként mindenki azt mondta, hogy sápadt vagyok... ez van.)

állatok kicsinyei

- Anyi, hogyan születnek az állatok? - kérdezte tőlem reggel a Liza.
- Kibújnak az anyukájuk pocakjából.
- És mikor még nem volt a Földön anya állat és apa állat, akkor hogyan születtek?
- Kellett lennie anya és apa állatnak... csak akkor születhet gyerek állat - mondtam én.

Liza vasárnapi háborgós alvása

Mindez azért történt, mert kezdődik számára az ovi 1 hónap kihagyással. Felsírt kétszer, félálomban volt vagy teljesen aludt... a lényeg, hogy simogattam és mellettem aludt reggelig.

Biciklizés délelőtt... lányok lefáradtak, Szonja aludt ebéd után...

evés itt-ott és amott

Ebédre meghívtuk a Frici papát (mami nem volt itthon) és a Mártát meg a Barnást.
Csak Frici papa érkezett meg... megebédelt és ment is haza, hogy a Mártát leváltsa az alvásőrzésben... majd jött a Márta és a Peti ebédelni. Jót beszélgettünk.
Liza ebéd után elindult az apujával ennivalót venni... de előtte az Adélékhoz beadtak valamit... Liza is "le lett adva". Adél megkérdezte, akar-e maradni, mert a fiúk nemsokára moziznak és pattogatott kukoricát esznek. A válasz: igen. Szonja aludt. Majd fél 6 körül mi is átmentünk a Szonjával a szomszédba... és vittünk leveles tésztát sós és édes töltelékkel, amit a Zsolti készített, és végül úgy alakult, hogy ott vacsoráztunk. Ez a hirtelen ötlettől vezérelt szomszédolás és vacsora nagyon jól sikerült... Fél 9-kor értünk haza... fürdés nem volt... fogmosás... és alvás.

kis beszélgetés

Sétáltunk az aszfaltos úton. Liza meg neki kezdett kérdezősködni.
-Anyi, ez alatt már a föld van? -és rámutatott az útra.
Először nem nagyon értettem a kérdést. Aztán újból elismételte, és akkor sem értettem mire akar kilyukadni.
- Nem tudom kislányom.
- Anyi ez alatt már a bolygó van?
- Tessék? Ja, igen. (A föld tehát Földet jelentett a feltett kérdésben.)
- Mekkora a Föld?
- Óriási nagy, és földrészek vannak rajta. ...és akkor elkezdtem neki sorolni a földrészeket... majd, hogy mi Európában lakunk... és ott sok ország van... és az országok neveit...
- Magyarország is. Mi ott lakunk ugye?
- Igen.

A bejegyzéshez hozzátartozik hogy a Wall-E az egyik kedvenc mese mostanában... (főleg a Szonjának a kedvence) és hogy a Márti mamiék Jézuskája hozott egy szép könyvet: A világegyetem képes atlasza gyerekeknek.
http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?SessionID=2D03542552F89DAA0A0D2D2EF79D5AB0E3C5D6AC3A9F6260A83297F2FDA56A89F4966AEBCE6542E91E70C35499AACQSNAUGCVCEEFMKVDJCNJWCZJZHLZKAK1A86EAEF66&TabSheet=book&Page=1&SrcWord=A%20vil%E1gegyetem%20k%E9pes%20atlasza%20g&SrcField=sf&SrcCategory=&CategoryID=AOC&BookID=103199&GotoBook=True&Price=&CBStock=Checked&CBDiscount=&LastDays=20

párna és takaró hancur...

Délelőtt átmentünk a mamihoz, hogy a lányok játszanak egy kicsit a Barnással. Én meg beszélgettem a Mártával. Liza maradni akart a maminál és meg is kérdezte saját maga, hogy maradhat-e. A válasz igen... úgy fel volt dobva... Szonja is szeretett volna maradni, ám ha mindketten ott vannak, akkor tuti nem lett volna csend, hogy a Barnabás tudjon aludni. Így hát beígértem a kicsike lánykámnak, hogy hazamegyünk, ebédelünk, alszik egy kicsit és utána triciklivel elmegyünk a mamihoz. Na ez bevált... aludt ebéd után.
(Sajnos nem mindig sikerül letennem őnagyságát aludni. Mikor a Lizával jártunk az injekciózásokra, akkor délben Éva mama feladata volt a letétel, ami persze egy nagymamának nem mindig megy, mert az unoka megtalálja a rést... és kijátsza a nagyszülőt. Plusz még az is hozzájött, hogy nem fél 7-kor ébredt a Szonja, hanem 8 körül. Bölcsibe biztosan visszaszokik a mindennapi ebéd utáni alváshoz... (eddig ő volt az első, aki elaludt... és az utolsó, aki felébredt) A korán kelés, sok gyerek, sok inger segít majd neki.)

Triciklizett a mamihoz a Szonja... megérkeztünk... és...
ott volt szinte mindenki... 5 unoka... mami, Márta, Adél...
húha... mi volt ott... nagy nyüzsgés...
Majd később befutott a Zsolti és a Krisztián is...
Ám addig sem unatkoztunk... a gardrób-ban kezdődött a párna és takaró hancur, majd folytatódott a nappaliban.

a nagy építkezés

Ez a lego csudajó móka. Megunhatatlan. A lányok nagyon el vannak vele. Most, hogy házfalakat és háztetőket is kaptak karácsonyra... azóta meg méginkább, vagy hogy is mondjam... még jobban szeretnek vele játszani. A vonatsínekről nem is beszélve... Állomást lehet építeni, hosszú vasútpályát...


Szerencsére a lányok ügyesen eljátszanak együtt veszekedés nélkül, Liza kér elemeket, Szonja viszi neki és fordítva. Jól működik a dolog. Persze testvérek lévén néha van veszekedés egy-egy elemen... de könnyen meg lehet őket győzni, hogy hogyan csinálják az egyezkedést.


Múltkor például volt egy olyan eset (ez nem a legózással kapcsolatos), hogy a Liza szeretett volna valamit mondani a Szonjának, a Szonja meg nem akarta, hogy mondjanak neki valamit... és kergetőztek a lakásban. Mikor Liza utólérte a kisebbiket, akkor megfogta a karjait és elkezdte neki mondani a mondandóját, Szonja meg a fülére tette a kezeit. Liza ezen annyira begurult, hogy tehetetlenségében elkezdett sírni.

- Anyi, én csak mondani akarok neki valamit.
- Tudom, Liza. De ő nagyon nem akarja, hogy mondjál neki valamit... elfut előled... és a fülére teszi a kezét. Majd később... Oké? - közben levettem a kezeket a fülekről... - Szonja a Liza szeretne valamit mondani...
- Nem atajom.
- Jó akkor majd később mond valamit... oké?
- Idem.

és később sikerült elmondani... (2 perc múlva)

oltás

Ma délelőtt voltunk a gyerekorvosnál. Megkapták a lányok az oltást. Szonja volt az első... megszúrták, kicsit sírt. Liza a második... hát... édesem... előordított kb. 3-4 percet, majd megszúrták, akkor csak nyikkant egyet... uhh...
Én meg megkérdeztem: - Nagyon fájt?
Erre ő: - Nem annyira.
Az asszisztensnő meg: - Csak felkészült a sírással.