Jégtörő lányok

A délelőtt meseolvasással, játékkal és mindenféle foglalkozással telt el... Szonja nagyon türelmesen végighallgatja a meséket... két nagy kedvence van a Vakom (Kisvakond) és a Bori (Boribon)... persze más meséket is szívesen meghallgat... és kommentálja az egészet... nyuszi, móku (mókus), vakom, anygya (hangya), golya (gólya), kigyo (kígyó), gyik (gyík), alacska (halacska) epe (eper), mána (málna), pok (pók), lep-ke, sunyi (süni)... pos-tás, itt nics, ott sics... (itt nincs, ott sincs)... etűnt... A SZAVAK száma végtelen, jegyezni sem lehet, olyan gyorsasággal bővül a szókincse... (de azért tartom a tempót... megpróbálom...) beszédes egy csaj és az is lesz majd mégjobban... lyukat beszél majd a hasunkba... hahaha...


Még délelőtt voltunk kint sétálni is a hidegben, jól lehűlt a levegő... de beöltöztünk és felderítettük a befagyott pocsolyákat... amikre rá lehet lépni és beszakadnak... Liza és Szonja is nagy élvezettel keresték a kisebb pocsolyákat, mert "megtiltottuk" nekik, hogy a nagyokra rálépjenek... bemutattam, hogy azok nincsenek tejesen befagyva és még a vékony jégréteg alatt ott a víz... és akkor ha rálépnek besüllyednek és átázik a cipőjük... (na persze a besüllyedést és a cipőáztatást nem mutattam be...)
Szonja
-Pocsály ki-csi...-mondta, és rálépett...
-Pocsály... nagy... nem...-mondta, és kikerülte...