Szonját is vittem, mert rondán köhögött és reggelre összeragadt az egyik szeme. Az előtérben, a váróban mindenki minket figyelt... a produkció, amit levágott nem semmi volt... színésznő lesz a lelkem... Jött, ment, ráült a kisszékre, felmászott, fel akart állni... engem is beültetni... Szisza ement, apa ement... pápá... oda (mutat az ajtó felé)... csücsörítette a száját, hangokat adott ki közben... oda bemegyünk mindjárt - mondtam én. Ne-ne-ne-ne-ne... de-de oda bemegyünk... ezt a ne-ne sorozatot többször megismételtük... közben himbálta magát... két kezét elöl összekulcsolta majd ide-oda lóbálta... tette-vette magát... és nézte az emberek reakcióját... bújocskázott a lábam között... csip-csip csókáztunk... és folyamatosan mondta a magáét...
Liza az óvodában megkapta az elmaradt Mikulás csomagját..., mivel pénteken nem tudtunk jelen lenni az "ovimikulás" ünnepségen. Nagyon jól viselkedett, óvonéni mondta, hogy leadáskor talán 1 percet nyöszörgött, aztán minden rendben volt. Olyan nagy már... 3 és fél éves lesz, pedig nemrég született. Most, hogy itt van már a Szonja is... annyi különbözőséget vélek felfedezni a két lánykában. Lizáról azt hittem, hogy bújós baba volt, amíg a Szonja meg nem "mutatta" mi is az. Lizának próbálom megmagyarázni, hogy nem kell mindenért rögtön sírni, méregbe gurulni ha elsőre nem sikerül. Szonja a türelmes, próbálkozós fajta.
Szonja ma nagyon rá volt kattanva a cumijára... Azt hiszem lassanként le kellene arról szoktatni, hogy napközben a takaróját szeretgetve, cumi után "könyörög"... és mikor megkapta azzal mászkál 10 percet, ha nem többet. Liza csak az alvásoknál "igényelte" a cumiját. Ennyit a hasonlítgatásról... egyik ilyen, másik olyan... mindkettő szeretnivaló "falatka"...






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése