Nagy rohanással sikerült elérnünk harmadszori próbálkozásra a nagycenki kisvasútat. Először az Adélékkal akartunk menni, de akkor elkeveredtünk és lekéstük, másodszor mikor beterveztük, akkor kisiklott a vonat... és most végre... indulás előtt 10 perccel befutottunk a parkolóba... és szélsebes jegyváltás és cók-mók pakolás után felpattantunk a vonatra. (Az is nálam volt, ami nem kellett volna, hogy ott legyen... aminek meg ott kellett volna lennie, az nem volt.) Szonja a Fücsivel és a Somával tartott a vonat felé, majd mikor felszállították és sem én sem a Zsolti, sőt még a Liza sem volt ott, akkor eltört a mécses.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése