szerda, július 07, 2010

málna

Ma kimentünk egy pár nap kihagyás után málnát szedni. Eddig csak egy-két szem érett be, lassan egymás után... most pedig bővelkedünk málnában... Nagyon sok van a bokron... Ősszel és most tavasszal nem lett visszametszve a bokor, csak éppen egy kicsikét... és lőn "csoda" jó sok termést hozott.

Liza által szedett málna...

Szonja málnája...

Persze miután leszedtük bementünk, hogy megmossuk és meg tudják enni a lányok. Szonja a tiltásom ellenére még kint mosatlanul is evett belőle.
Ezt azért nem engedem neki, mert a kertészetben minden héten többször is van permetezés... és a Krisztián mondta, hogy mindig mindent mossunk meg... ugyan az Imi igyekszik úgy permetezni, hogy vigyáz... de a szél - ami errefelé elég gyakori vendég - ráfújhatja a gyümölcsre.




veszekedni akarok

Szonja ma ezekkel az "aranyos" szavakkal tette fel a pontot az i-re.
A lányok általában ügyesen eljátszanak egymással. Ám vannak napok, amikor egyszerűen kötözködnek egymással, ellentmondanak egymásnak és cukkolják egymást... csak úgy... Én meg csak úgy egy idő után nem bírom a dolgot és megelégelem, hogy ez így nem oké. Valamit kellene tenni... és teszek is. Ma például egy ici-pici kicsi műanyag nénin veszekedtek, ami Kinder tojásban volt... Szonja a királynőt akarta állandóan, Liza meg nem adta, mert régen ezt az ő tojásában találtuk... Meggyőzni időlegesen lehetett, de mindig visszavette a tulajdonát, Szonja meg ezt nem tolerálta. És ez ment reggel óta. Majd Szonja az összes kicsi kütyüt az asztalról - ahol játszottak vele - lesodorta. Itt telt be a pohár...

- Szeretném, ha most szépen rendet raknátok!
- Nem - hangzott a határozott válasz.
Küzdeni... ilyenkor nem érdemes, ez már sajnos tapasztalat. Irány az ajtó... kimentem, bezártam... Ők meg utánam akartak jönni, majd 2 perc múlva visszamentem...
- Akkor most rendet raktok...
Két kis angyal szorgoskodott a rendrakáson... és utána ügyesen eljátszottak egymással...

hétfő, július 05, 2010

jól viselkedjél

Szonja és Liza beszélgetnek... Annyira bírom a két lányka egymással folytatott párbeszédeit. Sokszor olyan jókat mosolygok rajta, rajtuk.

Liza elküldött engem és a Szonját a boltba, hogy vegyünk ennivalót...
- Anyi, menj el a Szonjával vásárolni, én addig itthon maradok az apival.
Szonja rögtön mondja a magáét:
- Jól viselkedjél! Ne szippantsd fel apát...

Na ez mit jelenthetett... nem igazán tudom...

(Erre azért emlékszem, mert rögtön leírtam és a számítógéphez tettem, hogy megörökítsem egy bejegyzés formájában... ám annyi ilyen aranyos mondásuk van... Megtanultam már, hogy le kell írni. Eddig biztos voltam benne, hogy emlékezni fogok pár nap múlva is... de mindig jött új "beszólás" és az előzőek elpárologtak.)

mindenkinek...



...

vasárnap, július 04, 2010

az összes tervezett programunknak fuccs

  • a tervek jó dolgok
  • a tervek szép célok valami irányában
  • de sajnos a tervek néha csak tervek maradnak és váratnak magukra
  • volt sok tervünk a hétvégére
  • most volt Győrben a 3. Győrkőc fesztivál... az elsőről nem tudtunk, a másodikról lemaradtunk betegség miatt és a mostani harmadikról is emiatt...
  • meghívtak egy teraszavató bulira... Lizát éppen akkor hűtőfürdőztük, mikor a program kezdődött
  • vasárnap az IKEA-ba terveztünk egy utat... Liza szülinapjára gyerekágyat fog kapni...
  • egy valami valósítható meg a tervezett programokból, az IKEA... a többi elmúlt... bár a Győrkőc fesztivál majd jövőre sikerül

szombat, július 03, 2010

rajzolás

Liza és Szonja közösen rajzolnak...

péntek, július 02, 2010

a ma esti műsor avagy korlátok nélkül

Mint egyik előző bejegyzésemben már említettem, Szonja kiságyának korlátja "veszített" magasságából. Ezáltal simán, szinte akadálymentesen közlekedik őnagysága. Kiérdemelte ezt a jelzőt: őnagysága. Fittyet hány mindenre... Lizának eddig ilyen megmozdulása sohasem volt az elalvás terén és azt hiszem nem is lesz.

(KIS HELYESBÍTÉS... egyik barátnőm észrevétele alapján. - Kevés olyan gyerek van, aki 3 évesen rácsos ágyban alszik... Nagyon jó kis csaj ez a Szonja, hogy eddig ügyesen bent maradt... és a másik is nagyon kis kötelességtudó, hogy eddig nem próbálta megtanítani kimászni... Persze, hogy kimászik, most hogy már nem rácsoságynak számít az ágya...)

Nagy nehezen elértem, elértük, hogy mindkettő lányka az ágyában maradjon... Liza is felpörgött a Szonja révén, de ő gyorsan befeküdt, kétszer még behívott magához, egyik alkalommal, hogy csukjam be az ablakot, mert ő aludni akar és zavarja az öntöző monoton kattogása. Második alkalommal meg, hogy - Nagyon szeretlek anyi... Ha nagy leszek hajtogathatok én is? (ugyanis ruhákat hajtogattam a szomszéd szobában)... és - Anyi én sohasem fogok elköltözni itthonról... Oszt bevágta a szundit. (Szegénykém ma nem volt jó formában, fájt a pocija és egyszer hasmenése is volt, délutánra meg felszökött a láza 38,5-re... valószínű Szonja vírusa kezdte ki őt... sokáig bírta a drága... remélem hamar túl leszünk rajta.)


Szonja műsora a következő volt, amit 15-20 perc alatt lezavart (minden műsorszám után visszamászott az ágyába - majd újból kimászott).
  1. Először a csacsijáért mászott ki az ágyból.
  2. Majd egy csupasz feneket láttam a wc felé menni... - Pisilni kell...
  3. Következő húzása 2 perc elteltével következett be... - Kakilni kell... újból egy letolt pizsinadrágos csupasz fenekű Szonja vonult a wc felé...
  4. - Api gyere gyorsan... - kézenfogta apját és húzta be a szobájába. - Nézd ezt holnap le kell innen szerelni, mert anyi nem tudta.
  5. Mikor lesz már reggel? - Api én nem vagyok álmos.
  6. A vakondomat meg kell keresni.
  7. - Pisilni kell... persze ebből már nem lett semmi...
  8. Majd kakilni kell... ebből pisi lett...
Végül Zsoltival kettesben ráparancsoltunk, hogy most már ne járkáljon... és leosontunk az emeletről... Még 2 percig magyarázott valamit, majd visszamászott... Most csend van.


szerda, június 30, 2010

milyen jó...

Zsolti szinte egyedül tette le a lányokat... na jó... azért az elején ott voltam segítségnek... Aztán elhúztam a csíkot Óvárra orvoshoz. Milyen jó, hogy van magánrendelés, mert az ember a saját lehetőségeihez igazítja a dolgokat. Negyed 9-re mentem... és negyed 10-re értem haza... Addigra a lánykák aludtak, Liza rögtön bevágta a szundit... a Szonjával kicsi aludni kellett... de simán ment a dolog, mondta a Zsolti.

korlát

Szonjának előző héten a rácsos ágyának a korlátját lejjebb kellett tolni, ereszteni, mert őnagysága - szerencsére eddig nem érzett késztetést a kimászásra - próbálkozott kimászni és félő volt, hogy kipottyan az ágyából. Lejjebb toltam a korlátot és Liza ügyes, gondoskodó testvér lévén elkezdte tanítani a fogásokra, amivel profin ki-be tud majd közlekedni. Na kellett ez nekünk, Szonja közlekedik. Este, ha úgy gondolja és ő nem akar még aludni, akkor kimászik és fel s alá jön-megy... és kiabál, sír, akaratoskodik. Nem szabad hasonlítgatni a testvéreket, de mégis mindenki ezt teszi, mert az egyik így, a másik úgy... és már kész is a hasonlítgatás. Persze szerintem a lényeg az, hogy ez a hasonlítgatás ne a gyerekek előtt történjen... ők ne hallják a dolgot, mert figyelnek. Csupa fül és csupa szem egy idő után minden kis kölyök. Szonja közlekedik... akaratos... nem lehet vele beszélni olyankor, mikor ő valamit elhatároz... Kitartóan mondja akár fél órán keresztül is és meg sem hallja az ellenérveket. A minap fél órát küzdöttünk délután egy dologgal kapcsolatban... Liza is besegített egy idő után és ő is mondta, amit én már egy ideje ismételgettem a kicsi lánykának...

Liza egy idő után megkérdezte:
- Anyi nem érti a Szonja, amit mondunk neki?
- Dehogynem... Csak nem akarja... és ezáltal direkt nem érti, csak ismételgeti, amit ő akar.


csontok

Liza mostanság rendszeresen felsír éjszaka és panaszkodik, hogy fáj a lába, fáj a lábában a csont. Én emlékszem, hogy mikor kicsi voltam nekem is volt hasonló hasogatós lábfájásom éjszaka. A szakirodalom azt írja, hogy ez úgynevezett növekedési fájdalom, valaki érzi, más valaki pedig nem. Zsoltival beszélgettünk a dologról... ő neki is volt ilyen kínja... ő elfogadta a magyarázatot, amit kapott, hogy nő és azért fáj neki. Liza a kis mimóza is próbálja elfogadni és egyre kevésbé üvöltős a sírása, ha felébred éjszaka erre az érzésre. Egyre könnyebb megnyugtatni és gyorsan visszaalszik.

Amúgy meg ügyes kicsi lányka... az éjszakai vízivást elintézi saját maga... talán éberen alszom, de többször felébredtem már a zajokra és próbáltam beazonosítani a dolgot... nyelés (kortyolás), pohárletétel... betakarózás...
Az éjszakai pisilét még nem intézi el egyedül, bár mostanság nagyon ritka, hogy kell neki. Régebben napi rendszerességgel volt éjszakai "program"...

még pöttyös

Voltunk délelőtt a doktornéninél... még pöttyös a Szonja mandulája...
óóó... múljon már el...

kedd, június 29, 2010

hahaha

Szonja délután kapott sárgadinnyét. Liza nem volt itthon, mert a Kornél és a Flóri jöttek érte 4 óra körül és játszani hívták... el is húzták a csíkot hármasban a szomszédék felé (bár ezt nem láttam...) Egy óra múlva hívtam az Adélt, hogy megérkeztek-e... hát persze...
A lényeg: Liza vacsorára kapott egy kis sárgadinnyét. Miután kiderült, hogy ő már evett a szomszédban görögdinnyét, csak két szeletet adtam neki. Erre Szonja: - Anyi nem ad neked több sárgadinnyét... hahaha - mindezt huncut hangon, szinte dalolva bebebe-vel a végén közölte.

virág lesz belőled...

Permetező repülőgép szállt el az előttünk lévő szántó felett. Kifutottam, hogy megnézzem. Erre Liza rám kiáltott.
-Anyi, ne menj ki, mert lepermetez és virág lesz belőled.
- Igen?
- Tudod, ha lepermetez, átalakulsz virággá, mert gyenge vagy... és csak az erős dolgok maradnak meg. Szonja is gyenge én is és api is. Ne szabad kimenni.


hétfő, június 28, 2010

lelassult az élet megint...

A türelmem... nem szabad fogynia, mitöbb nőnie kell.

Ma délelőtt voltunk újra a dokinéninél. Vasárnap Szonjának elkezdett folyni az orra és tüsszögött is sokat és a szemei is bepirosodtak. (Őszintén rossz volt ránézni... ennyire elesett ritkán szokott lenni.)

Kiderült... két vírusfertőzés egyszerre... az egyik a torokfájásos, tüszős mandulagyulladás... fülfájással megspékelve. A másik a náthás-kötöhártya gyulladásos vírus. Ilyen kombináció még nem volt. Eddig egyszerre csak egy kínnal kellett megküzdenünk. Most sajnos kettővel. Aludni körülbelül 4-5 órát aludtam csütörtök este óta... Bírni kell... és a türelmemnek is nőnie, mert rendesen nyűgös a kicsi lány, aki ilyen nem szokott lenni. Liza is itthon van péntek óta... ez csak nehezíti a dolgomat, mert ő meg menne ki játszani... de nem engedem, mert akkor Szonja is akar és ő így nem igazán játszhat kint a napon és az erős szélben.... Nehéz egy 5 éves okos kislánnyal, nehéz lefoglalni... megérti, mert hogyne értené meg... de ő jól van... játszana, futkározna a szabadban. Én meg csak mondom: - Kicsi Liza nem tudok itt és ott is egyszerre lenni. Most fontos, hogy a Szonja hamar meggyógyuljon.

Vasárnap jó volt, itthon volt a Zsolti... elvitte magával öntözni a Virágudvarba... utána meg hazaérvén jöttek a fiúk (Kornél és a Flóri) és kézenfogva elrángatták a Lizát játszani... Délután meg a Zsoltival a kertben tevékenykedtek. Én meg csak a kicsi Szonját pátyolgattam... - Anyit akajom - ez a mondat naponta több tucatszor elhangzik. Szonja mellé odaláncolva jó dolgok is történnek... legalább 20 ruhát megvarrtam...

Szonja reggel 8-kor, majd kettőkor és este nyolckor kapja a Cataflam cseppeket... de az este 8-tól reggel 8-ig tartó időben a lázcsillapító hiánya miatt felszökik a láza 39 körülire és akkor éjjel 1-2 körül kúpot kell neki adni... és ezt a műveletet csináljuk péntektől fogva... (A csütörtököt nem számítom, akkor a lázcsillapítás volt még csak a téma... kúp, Panadol és újra kúp)
A doktornéni szerdán reggel visszavár minket... hogy hogyan alakul a kicsi lány.

Mindig azon gondolkodom, amit az Adél mondott. A bölcsibe betegen is viszik a gyerekeket, az oviban ezt nem engedik. Kellett nekem 2 hétig bölcsibe vinnem... rossz döntés volt, nagyon rossz... (kellett ez nekünk, hát nem... a Gábriel doktornénire kellett volna hallgatnom és szeptemberig itthon fogni). A lányka szeptemberben kezdi újra a pályafutását, akkor már az oviban.


A napokban többször a kialvatlanság miatt, elsötétült előttem a világ... le kellett ülnöm és mély levegőket vennem, mert ha elájulok, akkor gáz van nagyon. A súlyom is érdekesen alakul... kezdem elérni "versenysúlyomat"... ami 49 kiló. A derékszíjamra egy lyukat kellett csinálni, mert különben nem tart semmi.
Szóval... lelassult az élet... és nehéz most nagyon, de lehetne nehezebb is, ha egyedül nevelném a lányaimat/lányainkat, de szerencsére ez az eset nem forog fent. (Vannak anyák, akik ilyenkor is teljesen egyedül vannak.. Hogy bírják azok?... És mégis bírják, mert bírni kell.)

(Na ezt jó volt kiírni magamból... tanulok egy barátnőmtől... ami a lelkemet nyomja kiírom magamból... persze nem mindent... van, ami csak piszkozatként marad meg...)


szombat, június 26, 2010

10 éves a...

Délután 10 éves ünneplés volt, a Napsugár Gazdabolté. Zsolti mondta, hogy örülne neki, ha én is és a lányok is ott lennének... Én is akartam ott lenni, de mivel Szonja nem volt éppen a topon, szívesen kihagytam volna őt belőle, ha tudott volna rá valaki vigyázni. Mentünk, ott voltunk, és ezt sikeresen végig nyüglődtük a Szonjával... Semmi sem tetszett neki, csak ült és rajzolt, vágott, míg Liza ezerrel nyüzsgött. Mire fél nyolcra hazaértünk megint felszökött a láza 38,5 fölé, pedig 14 órakor kapott Cataflam cseppeket (ami elvileg lázcsillapító is).

Mikor egyik alkalommal a Szonjával a wc-ben voltunk... Ezt mondta nekem:
- Te egy édes vagy. Anyi, te egy jó anyus vagy. Szejetjek... - és megölelgetett. Kell ennél több?

Liza nagyon felszabadult volt és nyüzsgött, futkározott, rohangált és persze hangoskodott. Ő hangos. Sokszor kellett csitítanom és leültetnem magam mellé.
Egyik alkalommal: - Anya, akkor üljek itt és maradjak csendben és ne csináljak semmit? Ne reptessen a lufirepülőmet? Akkor minek vagyunk itt?
Hát igen... ezt megmondta... nagy lány... aki érdekes mondatokkal, gondolatokkal és összefüggésekkel tud meglepni.


Tele van... tán már ki is csordult... vagy rés a pajzson...

Jó kis cím, ami sok mindent jelenthet. Ebben az esetben az én türelmem, az ami kezd elfogyni és lassan türelmetlenségbe csap át. Persze én voltam a hibás a dologban. Hagytam, hogy a rés a pajzson lyukká nőjön... belefáradtam az állandó alkudozásokba, az állandó kompromisszum kötésbe és engedtem. Engedtem a lányoknak az egyik nap egy kicsit... és a következő napokban már követelőzőbbek lettek és egyre többet akartak napról, napra. A Lizával lehet kompromisszumokat kötni, na nem csak azért, mert ő nagyobb, hanem ő más, mit a Szonja. Lizával már kiskorában könnyebb volt a kompromisszumkötés, mint a Szonjával. Szonja, ha valamit a fejébe vesz, azt tűzön-vízen keresztül véghez viszi. Ez majd a jövőre nézve lehet jó tulajdonsága is, ami által eléri céljait és nem adja fel egykönnyen, de sajnos rossz tulajdonság is kialakulhat belőle, ha nem vagyok észnél. Igyekszem okos lenni.
Az egyik nap engedtem, hogy este az én ágyamban lámpázzuk a Szonja fülét meg, mert panaszkodott rá, hogy fáj neki egy kicsit és be van dugulva... Mostanra odáig jutottunk ezügyben, hogy lassan másfél hete, ez az elalvás előtti program, hogy lámpázom a fülét. Erre fel Liza is vérszemet kapott... és 3-4 napja neki is lámpázni kell a fülét, hol ott neki nem is fáj.

A dologhoz hozzátartozik az is, hogy Szonját csütörtök délben valószínű, hogy már lázasan hoztam el a bölcsiből, ami 1 óra körül tűnt fel, mikor is jó piros volt mindkét pofija. Hőmérés... hűtőfürdő... (kellett) magas volt nagyon a láza... majd kúp... A kúp szerencsére le is vitte a lázát 37, 4-ig... jól kiizzadta magát, de estére megint felszökött 38,5-re, akkor Panadolt kapott... Majd péntek hajnali 4-re megint felszökött. Már szerda délután olyan kis furcsának találtam, nem akart a játszótéren játszani, hanem folyamatosan haza akart indulni, pedig ő és a Liza akarták a játszóterezést. Patti hívott péntek délelőtt, mikor éppen a doktornénihez tartottunk, - Szonja nem jön bölcsibe? - kérdezte. - Nem, sajnos belázasodott. - Szerdán mondta nekem, hogy fáj a torka - közölte velem a Patti. Így már teljesen összeállt a kép. A füllámpázások nem hiábavalók lehettek, nem csak pusztán egy anyánál maradást szolgáló tevékenység volt.
A doktornéninél a lányok szétszedték a rendelőt. - Olyanok, mint a fiúk - mondta a doktornéni. Megvizsgálta mindkét lánykát (Lizát nem tudtam oviba vinni, a kicsi lázas Szonját nem akartam hurcibálni ide-oda.) Szonja vírusos torokgyulladást kapott el a bölcsiben. Lizának kutya baja.

Visszatérvén az előző témámhoz... engedtem. Nem kellett volna. Most már okosabb vagyok, délben ebéd után kellett volna megejteni a lámpázást és este, esti mesenézés vagy mese olvasás közben kellett volna véghez vinni a dolgot. Most azon ügyeskedek, hogy visszatérjen a régi kerékvágásba az esti lefektetési program... Ne kelljen fél órát a gyerekek füllámpázásával tölteni még 8 óra után. Igen... a rés ha nem vigyázunk nő, növekszik és végül jó nagy lyukká nőhet.
(Persze ha fáj a füle... lámpázok...)


csütörtök, június 24, 2010

hogy jókedvem legyen...

Jó nagy hangerővel, őrjöngve kéretik hallgatni...
(már, akit érdekel)




...

szerda, június 23, 2010

...



...

a napocska

Szonja olyanokat tud mondani, hogy... csak úgy mosolygok nagyokat...

itt egy... (jó lenne mindet feljegyezni, de hát az sajnos nem megy)
  • Anyi, a napocska felszippantotta a pocsolyát.

sok... sok... sok...

Nagyon sok a lemaradásom a lakás területén... ha szétnézek a lenti részen... mindenhol találok nem odaillő dolgokat... ha szétnézek az emeleten ott is találok jó sok nem jó helyen lévő dolgot... Elhatároztam, hogy akkor most rend lesz... nem várok senki és semmi segítségre, mert az nem érkezik... majd én segítek saját magamon, ebben nagy a gyakorlatom, azt hiszem én (talán) a jég hátán is megélnék... (legalábbis ezt gondolom magamról, amiben biztosan van valami). Szóval hétfő, kedd meg még a szerda délután is javarészt ez ügyben munkálkodtam, míg a lányok szépen eljátszottak... Ma mikor már nagy volt a kupi a lányok szobájában, akkor előrukkoltam azzal, hogy megyünk játszóterezni, ha rendet raknak... Liza ügyesen pakolt, igaz nem mindent pontosan oda, ahova kellett volna... de a földön nem maradt semmi. Szonja csak ezt-azt rakodott el... keveset.
Azt hiszem így - hogy a lányok ügyesen eljátszanak egy ideig - talán minden nap sikerül valamit helyre tennem és egy idő után elégedett leszek a nem halmokkal... Ma például fent a mosókonyhában raktam rendet... persze még lehetne fokozni, de már így is jobb, mint volt.
Egy nagy baba-fürdetőkádnyi ruha (púposan) vár vasalásra illetve varrásra... ez is az is van benne. Ez majd a napokban kerül felszámolásra.