Kalandok a Kozma Galériában • festés...

10 órára mentünk a lányokkal az Editékhez a galériába...
Lent az udvaron egy nagy nyitott sátor volt felállítva és ott nyüzsgött mindenki... festettünk... olyan festékkel, amihez nem kell víz... Nagyon élvezték a lányok. Liza egy kis királyt festett (kis herceget) a Szonja meg csak úgy pacsmagolt. Liza karja lett jó pöttyös, festékes, Szonja meg miközben leszállt a padról a bal copfját belemártotta a nagy műbe... jól lesöpörte vele a festéket... egy szó mint száz, befestett a haját pirosasra... Jól megtörölgettem és fésűvel belefésültem, majd egybe is gumiztam a két copfját, hogy mégegyszer meg ne történjen a dolog.

Itt már a nagy karton másik oldalát festették
(ekkor jutott eszembe, hogy fényképezzek)

Liza kis hercege, Szonja pacsmagjai...

hárman is festettek...

Szonja piros copfija egybekötve a másikkal...
a nagy hajfestési hadművelet végeredménye
(sajnos annyira nem látszik, mint élőben látszott)

Liza nagy műve... és a festékes alkarja...

forma egy...

Flórira vigyáztunk - a lányok és én - fél 2-től fél 4-ig. Igazából nem kellett semmi különöset csinálnom, mert nagyon jól el voltak hárman. Nem volt kiközösítés... játszottak ügyesen. Igaz a Liza és Szonja szobájában szétpakoltak mindent, de ez a legkevesebb. Ja meg volt egy "produkciója" a Szonjának: 3 kirakós könyvünk van, na azokból a darabokat kiszedte és egy kupacba halmozta.

Elmentünk az Edithez a galériába... most kezdődik a tábor... Akartam, hogy menjünk egy hétig, de aztán végig gondoltam, hogy nem biztos, hogy bírnák a lányok reggel 8-9-től délután 4-5-ig... meg hát én nekem is bírni kellene.

Öt órára mentünk a Pattihoz és a Bálinthoz játszani... 1/2 9-kor indultunk haza... annyira jól el voltak a csajok... A Bálint kapott a szülinapjára egy Forma 1-es autót. Estére a Patti Zsoltija meghozta hozzá az akkumulátort feltöltve, mert előző nap lemerült. Bálint nem akart bemutatni, hogy hogyan működik... Liza nem akarta kipróbálni. Szonja bepattant és nyomta a pedálokat... és nagyon tetszett neki.

Szonja a kis vagány Forma 1-es szágoldozó...

andaui Bedesee

Nagy meleg volt ma is... az időjárás előrejelzés vasárnapra rossz időt mondott, az Illmitz-i strandra készültünk. Ám meg beszéltük a Zsoltival, hogy előtte elmegyünk az andaui Badesee-re fürödni. Jól tettük. Bár mikor elindultunk nem volt olyan biztató az égbolt, sötétkék felhők. Odaértünk... a nap nem sütött ugyan, de jó meleg volt... néha dörgött és kicsit villámlott... de eső az nem volt. A lányok és mi is nagyon élveztük a pancsolást. Szonja az első 5-10 percben kérte az úszógumiját, majd megmutattam neki, hogy hogyan kell úszni, erre ő azt mondta, hogy ő is tud... és neki nem kell az úszógumi. Na onnantól folyamatosan fogni kellett, mert ő rúgta el magát mindkettőnk kezéből... - Hagyjuk őt úszni... - mondta. Liza végig ragaszkodott az úszógumijához... és ügyesen haladt vele.

Szonja rajza

Szonja egy szép rajzot készített - mit egy, kettő - szép rajzot készített a táblára.

mama hazament

• Csirip reggelre beadta a kulcsot... A lányoknak azt mondtuk, hogy elköltözött az egész fekete rigó család.
• Éva mama még vasalt egy adag ruhát én meg rendezgettem a ruhákat a garderob-ban és a szekrényekben.

Délután 17 órakor indult a mama vonata az Óvári állomásról... fél ötre értünk oda és megvettük a jegyet, majd sétáltunk, padot kerestünk, ittunk, ettünk... Öt óra előtt kísértük a mamát a peronra. Szonja a mamával akart mindenképpen menni.

- Én megyek a mamával, a vonattal.
- Csak ez a ruhád van és csak egy bugyi meg szandál... és a takaród meg a cunid sincsen itt.
- Nem baj, majd alszok más takaróval...

Hajthatatlan volt a kicsike... még folytattuk egy darabig a beszélgetés ez ügyben. Liza addig csendben gubbasztott mellettem. Megérkezett a vonat, a mama felszállt és integetett. Az ajtó bezáródott, a vonat elindult. Liza meg elkezdett sírni. Én a mamát szeretném, ne menjen el... és potyogtak a krokodil könnyei. Megölelgettem... Szonja is vigasztalta: - Ne sírj Liza, jön a mama még és mi is megyünk. Simogatta a vállát.
Még az aluljáróban is néha-néha kitört belőle... hogy a mamát szeretné... Még elmentünk vásárolni a Lidl-be... Nagyon ügyesek voltak... olyanok mint a kis angyalok. Majd hazafelé még tankoltunk is és ők is bejöttek velem fizetni, hogy kapjanak Shrek kártyát.

Zsolti és a folt

bal felkar alsó része...
a hajlat fölött...
piros folt...
piros csík indult el fölefelé...
5 cm-t "kúszott"...

Dokinéninek telefon... tetanusz nem kell... "Ágyúval nem lövünk!"... jegelés... estére halványodott... és nem kúszott fel tovább a piros csík... ez nem vérmérgezés, mint régebben hitték, megváltozott ezzel kapcsolatban a szemlélet... nyirokszövetek... nyirokfolyadék... ami csíkot húz...

Zsolti észre sem vette, csak kérte, hogy kenjem be, mert egyre pirosabb... és én akkor észrevettem a csíkot... na ilyet még nem láttam... csak tudtam róla...

Pénteken mutassa meg...

csirip

Ilyen nagy melegben csak délelőtt lehetett kint lenni egy, másfél órát... illetve délután 4-5-6 óra körül... A nagy forróságban még az árnyékban sem jó. A házban - főleg a lenti szinten - jó idő van... fent az emeleten is de ott kicsit melegebb, de még az is elviselhetőbb, mint ami kint van. Szóval csak lent tartózkodunk... de ott is fürdőruhában, illetve a kicsi lányok csak egy bugyiban.

Délelőtt kint legóztak a lányok - Éva mama társaságában - a napernyő árnyékában egy pléden... én meg az ebédet készítettem. Kipillantottam és mindhárman - Szonja, Liza és a mama - egy pontot figyeltek mereven... Mit csinálnak? Na erre kíváncsi voltam... és kimentem én is figyelni. A ház egyik kiálló főgerendájára rakott fészket egy fekete rigó pár... és a kicsi fióka a lábánál fogva lógott ki a fészekből... a rigópapa meg hosszasan próbálkozott, hogy valahogy vissza penderítse a kicsikét... Két éve ugyanígy volt ott egy fészek... és ugyanez megtörtént, kipottyant a fióka. Tavaly a Zsolti még fészekrakás alatt leverte az alakuló fészket, így nem ott költöttek. Azt hiszem minden évben tavasszal figyelnünk kell és, ha oda próbálnak fészket rakni, akkor leverni onnan... Nincs mihez hozzáfonni, hozzákötni a fészket, elég instabil a dolog... Két faág közé, jó mély fészket lehet rakni... A kismadár a fügebokor mellett kötött ki... Öntöztem... így egy kis nedvességhez jutott... Este még a szülők hordták neki a kukacokat.

- Mama, menjünk ki nézzük meg azt, ami ott lógott - mondta Szonja a vacsora végeztével.
- Mit?
- Hát a csiripet.

(Szonja ma nem kapott már semmi gyógyszert.)

egy dolgos nap

• fűnyírás (persze részletekben a nagy meleg miatt)
• sok kerti teendő
• weboldal bővítés
• főzés (borsóleves sok zöldséggel, palacsinta)
• autós ülések átmosása, huzat kimosása
• öntözés
• málna szedés
• 2 sárgabarack beérett a 4-ből (tavaly ennek 5-szöröse volt a fán)
• homokozás
• Márti mami és a Barnás

A lánykák segítenek ebédet készíteni... Szonja mindig nagyon-nagyon akarja pucolni a zöldségeket... és ügyesen is csinálja... bár forgatni kell a répákat, mert különben egy oldalon pucol a kis drága...

na mi is van?

Szonja reggel 38 fokkal nyitott. Ezt nem hiszem el... dehát, sajnos igaz. Megjártuk a dokinénit... sehol semmit nem látott... nem volt piros a torka - ugyan a mandulái brutálisan nagyok, de neki ilyenek - nem volt piros a füle... Ám az orrát szívni kellett egész nap... zöldes trutyi - ami vírusfertőzés.
Egész nap bent voltunk, kint meg dög meleg volt.

fényképezés

Liza kitalálta, hogy tegyem rá egy székre a fényképezőgépet és állítsam úgy be, hogy pislog a piros és akkor mind a négyen rajta lehetünk a képen.

IKEA • Tatabánya - turul

Végre eljutottunk az IKEA-ba... Sok tervezgetés előzte meg részemről a dolgot, ám Zsolti még szombaton nem is tudta a következő napi programunkat... pedig pénteken kifejtettem neki az óhajomat... ennyire figyel rám, teljesen a munka jár a fejében... amit itthon ki kellene kapcsolni.
Reggel 9 óra után egy kicsivel sikerült elindulnunk. A terv az volt, hogy két óra alatt felérünk, ám 3 megállás helyett 8-9-szer álltunk meg pisilés ürügyén... Szonja mivel még "nem annyira régen" pelus néküli, ezért minden bejelentésére megálltunk... nagyrészt teljesítette is a beígért dolgot, de volt téves risztás is közte. Nagy hőség volt egész nap...

Az IKEA-ban Liza szülinapi ajándékát, egy gyerekágyat szerettünk volna venni. Gyerekágyat vettünk, ám ami 165 cm hosszú volt, azok már nem jöttek szóba... 2 év és eléri a végét... ezért hosszabbítható ágyat vettünk, aminek a végig kihúzott mérete : 206 cm. Most sok próbálgatás, ágyba beugrás, lefekvés... kimászás... másik ágyba bepattanás, lefekvés, kipróbálás... a berendezett kis lakásokban gyerekszoba keresés... ágyba ugrás... lefekvés után kialakult a végeredmény. Volt pörgés rendesen. Szerencsére Éva mama, András papa és a Henrik is ott volt segítségnek velem és a Zsoltival együtt.... így a lányokra és a rohangálásukra 5 felnőtt tudott figyelni... és valamennyire nyugodtan átgondolva, mérlegelve döntöttünk egy szép ágy mellett... Két színben volt kapható: fekete és fehér, mivel fehér radiátorunk van és a fal is a csíktól számítva felfelé fehér, na meg persze a mennyezet is, ezért a fehér ágy mellett döntöttünk.
Íme az ágy:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/S99827959
A felső szinten jött velünk végig a Henrik és az apu, aztán ők hazamentek. Éva mamával megebédeltünk majd végigjártuk az alsó szintet és begyűjtöttük az ágyat, az ágyrácsot és a matracot.


Majd indulás hazafelé. Liza egy éve szeretné megnézni a sasmadarat fent a hegyen. Mindig mikor megyünk - szerintem elég ritkán - Budapestre a mamához és Vácra a Majerékhoz, akkor megemlíti a dolgot. Na és most be lett ígérve a program... hőség volt, de változtatni már nem igazán lehetett... amit megígérünk azt teljesíteni kell... (persze azért, ha tényleg teljesíthető). Szóval TATABÁNYA - TURUL... Nagyon tetszett a lányoknak, főleg a Lizának, hiszen ő akarta már lassan egy éve, eme látványt. A talapzaton - ami jó magas - megpróbált felmászni... És még fröcskölős kútból is ittunk... és láttunk egy Írországból érkezett 3 kerekű motort - Zsolti mondta a nevét, de én nem jegyeztem meg. Liza vagy 5 percig csodálta... aztán - Api veszel nekem majd egy ilyet! - mondta.

hallépcső harmadszor... a nagy lépcső ugrálás és tricikli, bicikli tekerés

Mióta felfedeztük a hallépcsőt azóta próbáljuk bevenni, ám több-kevesebb sikerrel. Először még kopár volt minden és víz is kevés volt a hallépcsőnél... a lányok persze élvezték az egész dolgot, kavicsot dobálni kitűnően lehetett... Majd másodszor sikerült eljutnunk az első hídig, de onnan nem volt tovább... most úgy gondoltuk, hogy már biztosan lement az ár , hiszen jó melegek voltak. Nem. Most még nagyobb volt a víz, mint kb. egy hónapja... csak úgy hömpölygött, zubogott... és csigák sem voltak olyan nagy számmal, mint előző alkalommal. Egy szó, mint száz, sokáig nem időztünk ott... visszafelé megint megálltunk a sátrazó helynél uzsonnázni. Az eredmény, tele pocak és egy tucat szúnyogcsípés.

• (Zsoltival beszéltük, hogy milyen jó lenne egy ottani ismerős, aki hírt ad nekünk mindig a vízállásról, hogy mikor mehetünk arrafelé.
• Meséltem Adélnak a dolgot, ő meg mondta, hogy a barátnője családja 1-2 hete volt a hallépcsőnél és ők eljutottak a célig... Lehet, hogy másik irányból is meg lehet közelíteni az objektumot?)

Szerencsére - persze nem tudtam, hogy nem sikerül eljutnunk a végcélhoz - bepakoltattam a Zsoltival a csomagtartóba a triciklit és a biciklit. Akkor legyen újból a mosonmagyaróvári vár... Betonos út van ott, de nem olyan sok, hogy sokáig ellegyenek a lányok... lépcső, annál inkább... ott elvoltunk egy darabig.

Szonja gesztenyefa levele körülbelül 3 percig bírta...
utána a lányka lefosztotta a szárról a leveleket

Liza meg elbújt a gesztenyefa levele mögé és utána kikukucskált...

A NAGY LÉPCSŐ UGRÁLÁS

Majd a sétálóutcán egészen a fagyizóig eltekertek a kis csajok és vissza a kocsihoz. Egy kis erdő előtti hídnál álltunk le az egyetem épülete mellett. A táv jó volt, jó fárasztás a lányoknak, hogy este hamar bedobják a szunyát.

weboldal • munka

Ma elmentünk a doktornénihez - visszarendelt minket - szerencsére Liza reszelős légvétele a múlté. A lánykák egészségesnek nyilvánítva.

A Márti mami vigyázott ebéd után 3 és fél órát a lánykákra... és végre megint tudtam egy kicsit a http://www.napsugargazdabolt.hu/ weboldalon alakítani, feltölteni hozzá egy kicsit, főleg a gyümölcsfa ritkaságok aloldalon dolgoztam. Az esti órákban már nem mindig vagyok képes rá, hogy a gép előtt üljek és dolgozzak. (Itt a blogban a bejegyzések ugyan mindig esti időpontokra vannak datálva, de mivel utólag is lehet bejegyzést írni, visszadátumozni, azok általában nem is akkor készülnek, mikor az időpont mutatja.) Szóval mióta a lánykák 3 hete itthon vannak... este korán 21-22 óra körül lefekszem aludni. Majd 2-3 óra alvás után - furcsa üzemmód - felébredek és elkezdek tenni-venni... pakolni, teregetni. Zsolti furcsálja a dolgot, ám az utóbbi egy évben vannak ilyen periódusaim.

a csúcs

A csütörtöki nap egy nagyon kimerítő nap volt számomra. Azt hiszem itt tetőződtek a lányok egymás utáni betegségének vonzatai, mármint az én szemszögemből. Június 24-e óta szinte csak a 4 falat láttam, először Szonja majd Liza kínjai következtében. Nem tudtunk kimenni a szabadba, és ez e bezártság kicsit lelombozó... Napi fél óra sírás - kizárólag feszültség csökkentési okokból - volt a minimum... Nehezen viselem az ilyen időszakokat... miután lassan már 6 éve itthon vagyok. Az utóbbi egy évben sem tudtam belevetni magamat a munkába, mert 2 hét szünetekkel szinte itthon voltam valamelyik lányka kínjai miatt... Egyszerre nem tudták produkálni a kínokat, hanem felváltva... úgy megerőltetőbb... Már csak szeptemberig kell kibírnom, ami persze még másfél hónap, de remélem talán már augusztus közepétől elkezdhetem beszoktatni a Szonját az oviba és akkor csak egy bő hónapot kell szórakoztatnom a lányokat, nap mint nap. Ha egészségesek, akkor nem jelent gondot számomra a program/programok kitalálása.

Zsoltival beszélgettünk a dolgokról, a munka ügyekről... Én szeretnék a beszerző lenni. Remélem tuti leszek benne. Először majd mindenhova eljön velem, ami beszerzési hely... majd onnantól egyedül ügyeskedek. (Utánfutóval is tutin megtanulok majd közlekedni... jó kis tervek... remélem lesz bennem annyi bátorság.)

málna

Ma kimentünk egy pár nap kihagyás után málnát szedni. Eddig csak egy-két szem érett be, lassan egymás után... most pedig bővelkedünk málnában... Nagyon sok van a bokron... Ősszel és most tavasszal nem lett visszametszve a bokor, csak éppen egy kicsikét... és lőn "csoda" jó sok termést hozott.

Liza által szedett málna...

Szonja málnája...

Persze miután leszedtük bementünk, hogy megmossuk és meg tudják enni a lányok. Szonja a tiltásom ellenére még kint mosatlanul is evett belőle. Ezt azért nem engedem neki, mert a kertészetben minden héten többször is van permetezés... és a Krisztián mondta, hogy mindig mindent mossunk meg... ugyan az Imi igyekszik úgy permetezni, hogy vigyáz... de a szél - ami errefelé elég gyakori vendég - ráfújhatja a gyümölcsre.

veszekedni akarok

Szonja ma ezekkel az "aranyos" szavakkal tette fel a pontot az i-re.
A lányok általában ügyesen eljátszanak egymással. Ám vannak napok, amikor egyszerűen kötözködnek egymással, ellentmondanak egymásnak és cukkolják egymást... csak úgy... Én meg csak úgy egy idő után nem bírom a dolgot és megelégelem, hogy ez így nem oké. Valamit kellene tenni... és teszek is. Ma például egy ici-pici kicsi műanyag nénin veszekedtek, ami Kinder tojásban volt... Szonja a királynőt akarta állandóan, Liza meg nem adta, mert régen ezt az ő tojásában találtuk... Meggyőzni időlegesen lehetett, de mindig visszavette a tulajdonát, Szonja meg ezt nem tolerálta. És ez ment reggel óta. Majd Szonja az összes kicsi kütyüt az asztalról - ahol játszottak vele - lesodorta. Itt telt be a pohár...

- Szeretném, ha most szépen rendet raknátok!
- Nem - hangzott a határozott válasz.
Küzdeni... ilyenkor nem érdemes, ez már sajnos tapasztalat. Irány az ajtó... kimentem, bezártam... Ők meg utánam akartak jönni, majd 2 perc múlva visszamentem...
- Akkor most rendet raktok...
Két kis angyal szorgoskodott a rendrakáson... és utána ügyesen eljátszottak egymással...

jól viselkedjél

Szonja és Liza beszélgetnek... Annyira bírom a két lányka egymással folytatott párbeszédeit. Sokszor olyan jókat mosolygok rajta, rajtuk.

Liza elküldött engem és a Szonját a boltba, hogy vegyünk ennivalót...

- Anyi, menj el a Szonjával vásárolni, én addig itthon maradok az apival.
Szonja rögtön mondja a magáét:
- Jól viselkedjél! Ne szippantsd fel apát...

Na ez mit jelenthetett... nem igazán tudom...

(Erre azért emlékszem, mert rögtön leírtam és a számítógéphez tettem, hogy megörökítsem egy bejegyzés formájában... ám annyi ilyen aranyos mondásuk van... Megtanultam már, hogy le kell írni. Eddig biztos voltam benne, hogy emlékezni fogok pár nap múlva is... de mindig jött új "beszólás" és az előzőek elpárologtak.)

mindenkinek...

...

az összes tervezett programunknak fuccs

• a tervek jó dolgok
• a tervek szép célok valami irányában
• de sajnos a tervek néha csak tervek maradnak és váratnak magukra
• volt sok tervünk a hétvégére
• most volt Győrben a 3. Győrkőc fesztivál... az elsőről nem tudtunk, a másodikról lemaradtunk betegség miatt és a mostani harmadikról is emiatt...
• meghívtak egy teraszavató bulira... Lizát éppen akkor hűtőfürdőztük, mikor a program kezdődött
• vasárnap az IKEA-ba terveztünk egy utat... Liza szülinapjára gyerekágyat fog kapni...
• egy valami valósítható meg a tervezett programokból, az IKEA... a többi elmúlt... bár a Győrkőc fesztivál majd jövőre sikerül

rajzolás

Liza és Szonja közösen rajzolnak...