csütörtök, január 21, 2010

hazafelé szánkózó

Oviból hazafelé szánkóval jöttünk. Annyi hó esett, hogy a hókotró nem tudta simára kotorni a mellékutakat, hanem inkább csak jól lenyomta a havat, hogy a szánkó jól tudjon rajta futni. Én húztam, a lányok élvezték.


szerda, január 20, 2010

uzsonnázó • csacsogó

Szonja ma már nem akart bölcsibe menni... Patti nincs, és megértette, hogy beteg... majd jön, de nagyon hiányzik neki. Mondta nekem délután, mikor elhoztam, hogy: -Anyi, síjtam kicsit, mert a Vanessa megütött. Erre a Liza: - Anyi én is sírtam kicsit, mert a Gergő orron ütött. Szóval, ha ennyi volt a sírás, akkor oké... - gondoltam magamban.

Ma először a Szonjáért mentem, ebédpénz befizetés... majd a Lizáért már kettesben mentünk. Ő éppen uzsonnázott. Ha háromnegyed négykor megyek érte, akkor már esznek. Azt hiszem fél 4 körül kezdődik az uzsonnázás. Ilyenkor már az oviban nagyon kevés gyerek van. Most éppen a három csoportból már csak 4-en voltak. Alvás után ugyanis egy összevont csoport van.
Szonjával a kispadon ültünk, és arra jött a Liza Ili dadusa... és kérdezősködött. Szonja készségesen válaszolt... csacsogott, és a dadus mindent megértett, pedig sokan mondják, hogy nem mindig értik a Szonját. Na a dadus mindent értett... A lényeg, hogy figyelni kell... és akkor érti az ember.


kedd, január 19, 2010

ha kedd, akkor Katinka

Liza mindig annyira várja ezeket a napokat. Ha lehetne minden délután Katinka napot tartana, annyira jól érzi magát ott. Már sajnos csak kettő foglalkozás lesz, aztán vége. Liza csacsog, cseveg, nyüzsög, cserfes (csörfös)... szóval már nem az a szótlan kislány. Nincs szükség további foglalkozásokra. Ó, de fog neki hiányozni. Már tudja, hogy nemsokára befejeződik, Én is mondom neki és a Katinka is. Szonja drágám meg azt várja, hogy ovis legyen és ő is járhsson a Katinkához, de ő nem fog... ő nem szótlan és visszahúzódó, hanem...


hétfő, január 18, 2010

hóemberek

A nagy hóemberépítés...






immun vérvizsgálat

Ma felhívtam a kórházat, van-e már eredmény. Megérkezett, betették a Liza kórlapjához. Minden oké, minden vérösszetevő a normális határokon belül van. Szóval ezt megtudtuk. Még vas hiánya sincsen, annak ellenére, hogy mindenki azt mondja, hogy sápadt. (Ismerős a dolog... nekem is kicsiként mindenki azt mondta, hogy sápadt vagyok... ez van.)


állatok kicsinyei

- Anyi, hogyan születnek az állatok? - kérdezte tőlem reggel a Liza.
- Kibújnak az anyukájuk pocakjából.
- És mikor még nem volt a Földön anya állat és apa állat, akkor hogyan születtek?
- Kellett lennie anya és apa állatnak... csak akkor születhet gyerek állat - mondtam én.

Liza vasárnapi háborgós alvása

Mindez azért történt, mert kezdődik számára az ovi 1 hónap kihagyással. Felsírt kétszer, félálomban volt vagy teljesen aludt... a lényeg, hogy simogattam és mellettem aludt reggelig.

vasárnap, január 17, 2010

Biciklizés délelőtt... lányok lefáradtak, Szonja aludt ebéd után...

szombat, január 16, 2010

evés itt-ott és amott

Ebédre meghívtuk a Frici papát (mami nem volt itthon) és a Mártát meg a Barnást.
Csak Frici papa érkezett meg... megebédelt és ment is haza, hogy a Mártát leváltsa az alvásőrzésben... majd jött a Márta és a Peti ebédelni. Jót beszélgettünk.
Liza ebéd után elindult az apujával ennivalót venni... de előtte az Adélékhoz beadtak valamit... Liza is "le lett adva". Adél megkérdezte, akar-e maradni, mert a fiúk nemsokára moziznak és pattogatott kukoricát esznek. A válasz: igen. Szonja aludt. Majd fél 6 körül mi is átmentünk a Szonjával a szomszédba... és vittünk leveles tésztát sós és édes töltelékkel, amit a Zsolti készített, és végül úgy alakult, hogy ott vacsoráztunk. Ez a hirtelen ötlettől vezérelt szomszédolás és vacsora nagyon jól sikerült... Fél 9-kor értünk haza... fürdés nem volt... fogmosás... és alvás.

péntek, január 15, 2010

kis beszélgetés

Sétáltunk az aszfaltos úton. Liza meg neki kezdett kérdezősködni.
-Anyi, ez alatt már a föld van? -és rámutatott az útra.
Először nem nagyon értettem a kérdést. Aztán újból elismételte, és akkor sem értettem mire akar kilyukadni.
- Nem tudom kislányom.
- Anyi ez alatt már a bolygó van?
- Tessék? Ja, igen. (A föld tehát Földet jelentett a feltett kérdésben.)
- Mekkora a Föld?
- Óriási nagy, és földrészek vannak rajta. ...és akkor elkezdtem neki sorolni a földrészeket... majd, hogy mi Európában lakunk... és ott sok ország van... és az országok neveit...
- Magyarország is. Mi ott lakunk ugye?
- Igen.

A bejegyzéshez hozzátartozik hogy a Wall-E az egyik kedvenc mese mostanában... (főleg a Szonjának a kedvence) és hogy a Márti mamiék Jézuskája hozott egy szép könyvet: A világegyetem képes atlasza gyerekeknek.
http://www.alexandra.hu/scripts/cgi/webshop.cgi/GetBook?SessionID=2D03542552F89DAA0A0D2D2EF79D5AB0E3C5D6AC3A9F6260A83297F2FDA56A89F4966AEBCE6542E91E70C35499AACQSNAUGCVCEEFMKVDJCNJWCZJZHLZKAK1A86EAEF66&TabSheet=book&Page=1&SrcWord=A%20vil%E1gegyetem%20k%E9pes%20atlasza%20g&SrcField=sf&SrcCategory=&CategoryID=AOC&BookID=103199&GotoBook=True&Price=&CBStock=Checked&CBDiscount=&LastDays=20

csütörtök, január 14, 2010

párna és takaró hancur...

Délelőtt átmentünk a mamihoz, hogy a lányok játszanak egy kicsit a Barnással. Én meg beszélgettem a Mártával. Liza maradni akart a maminál és meg is kérdezte saját maga, hogy maradhat-e. A válasz igen... úgy fel volt dobva... Szonja is szeretett volna maradni, ám ha mindketten ott vannak, akkor tuti nem lett volna csend, hogy a Barnabás tudjon aludni. Így hát beígértem a kicsike lánykámnak, hogy hazamegyünk, ebédelünk, alszik egy kicsit és utána triciklivel elmegyünk a mamihoz. Na ez bevált... aludt ebéd után.
(Sajnos nem mindig sikerül letennem őnagyságát aludni. Mikor a Lizá
val jártunk az injekciózásokra, akkor délben Éva mama feladata volt a letétel, ami persze egy nagymamának nem mindig megy, mert az unoka megtalálja a rést... és kijátsza a nagyszülőt. Plusz még az is hozzájött, hogy nem fél 7-kor ébredt a Szonja, hanem 8 körül. Bölcsibe biztosan visszaszokik a mindennapi ebéd utáni alváshoz... (eddig ő volt az első, aki elaludt... és az utolsó, aki felébredt) A korán kelés, sok gyerek, sok inger segít majd neki.)

Triciklizett a mamihoz a Szonja... megérkeztünk... és...
ott volt szinte mindenki... 5 unoka... mami, Márta, Adél...

húha... mi volt ott... nagy nyüzsgés...
Majd később befutott a Zsolti és a Krisztián is...
Ám addig sem unatkoztunk... a gardrób-ban
kezdődött a párna és takaró hancur, majd folytatódott a nappaliban.









szerda, január 13, 2010

a nagy építkezés

Ez a lego csudajó móka. Megunhatatlan. A lányok nagyon el vannak vele. Most, hogy házfalakat és háztetőket is kaptak karácsonyra... azóta meg méginkább, vagy hogy is mondjam... még jobban szeretnek vele játszani. A vonatsínekről nem is beszélve... Állomást lehet építeni, hosszú vasútpályát...


Szerencsére a lányok ügyesen eljátszanak együtt veszekedés nélkül, Liza kér elemeket, Szonja viszi neki és fordítva. Jól működik a dolog. Persze testvérek lévén néha van veszekedés egy-egy elemen... de könnyen meg lehet őket győzni, hogy hogyan csinálják az egyezkedést.


Múltkor például volt egy olyan eset (ez nem a legózással kapcsolatos), hogy a Liza szeretett volna valamit mondani a Szonjának, a Szonja meg nem akarta, hogy mondjanak neki valamit... és kergetőztek a lakásban. Mikor Liza utólérte a kisebbiket, akkor megfogta a karjait és elkezdte neki mondani a mondandóját, Szonja meg a fülére tette a kezeit. Liza ezen annyira begurult, hogy tehetetlenségében elkezdett sírni.
- Anyi, én csak mondani akarok neki valamit.
- Tudom, Liza. De ő nagyon nem akarja, hogy mondjál neki valamit... elfut előled... és a fülére teszi a kezét. Majd később... Oké? - közben levettem a kezeket a fülekről... - Szonja a Liza szeretne valamit mondani...
- Nem atajom.
- Jó akkor majd később mond valamit... oké?
- Idem.
és később sikerült elmondani... (2 perc múlva)

kedd, január 12, 2010

oltás

Ma délelőtt voltunk a gyerekorvosnál. Megkapták a lányok az oltást. Szonja volt az első... megszúrták, kicsit sírt. Liza a második... hát... édesem... előordított kb. 3-4 percet, majd megszúrták, akkor csak nyikkant egyet... uhh...
Én meg megkérdeztem: - Nagyon fájt?
Erre ő: - Nem annyira.
Az asszisztensnő meg: - Csak felkészült a sírással.

szombat, január 09, 2010

a nagylány


Liza a szombat délutánt a Márti maminál töltötte. Segített neki pakolni, ezt-azt csinálni. Azt hiszem nem sokat játszottak, mert mikor megkérdeztem este, hogy mi volt a maminál... ezt felelte: - Kicsit kártyáztunk, aztán dolgoztunk ezt-azt. A dolgozás a házi munka lehetett... teregetés, ruhahajtogatás, pakolás...


a másik nagylány
aki kikéri magának, hogy ő már nem kicsi


Szonja aludt ebéd után 2 órát, én addig a munkámat csináltam a számítógépen. A Zsolti is dolgozott... ő egy fűnyírótraktort szerelt össze.

Zellerkrémleves és spenótos rakott tészta

A szombat délelőtt főzőcskézéssel telt. Sok gasztroblogot szoktam nézegetni... és kedvet kaptam a főzéshez. Olyat kellene ebédelnünk, ami nagyon egészséges. Előző nap Zsoltival beszereztettem a hozzávalókat.

ZELERKRÉMLEVES:

  • 2 közepes zellergumó,
  • 2 közepes krumpli,
  • 4-5 zellerszár és levelei,
  • 1 kisebb póréhagyma (csak a fehér része),
  • 4 kisebb sárgarépa,
  • 1 l csont- vagy húsleves (esetleg kockából),
  • 1 paradicsom,
  • 1 paprika,
  • 1 vöröshagyma,
  • só, bors, szerecsendió.
Feltét: vajban pirított zsemlekocka

A gond csak az volt, hogy annyi mindent tettem bele a zelleren kívül, hogy a végén inkább zelleres zöldségkrémleves lett belőle. A színe nem fehéres lett, hanem erőteljes zöld. Mikor elkészült kóstolgattam, kóstolgattam. Kevés fűszert tettem bele... ígyhát 4-5 gerezd nyers fokhagymát hozzákevertem, ami nem volt jó ötlet, mert a Liza csípősnek ítélte meg és nem evett belőle. Szonja, Zsolti és én ettünk zellerkrémlevest pirított kiflidarabkákkal.



SPENÓTOS RAKOTT TÉSZTA:

A receptet innen néztem:
http://www.sajtkukac.hu/?p=535

Itt is gondok adódtak. A tészta már kifőtt és a spenótos részét is megcsináltam a receptnek... amikor is a tejfölös részéhez értem...nem volt itthon csak kettő kicsi tejföl... ígyhát... rögtönöztem... kicsi tejet hozzá... de ez mikor kisült, édes kevésnek bizonyult.

Életem első besamel mártását készítettem el, hogy szavtosabb legyen.

BESAMEL MÁRTÁS:
  • 1 evőkanál vaj
  • póréhagyma
  • 1 evőkanál liszt
  • 250 ml tej
  • só, szerecsendió
A tejet felforraljuk és félretesszük. A vajat felforrósítjuk, a póréhagymát beletesszük, belekeverjük a lisztet, és nagyon lassú tűzön megpirítjuk. A forró tejet állandó keverés mellett, apránként hozzáöntjük. Amikor elkészült, sóval és borssal, szerecsendióval fűszerezzük.

péntek, január 08, 2010

barackos gombóc és buci nudli

Péntek délután Márti mamiék meghívtak minket vacsorára... és hú de örültünk neki... főleg a lányok és közülük is a Liza. Ő odavan a barackosgombócért. Szonjának inkább a buci nudli jött be... egyet a kezébe és tunkolhatja a házi barack lekvárba... A barackosgombós annyira nem jött be neki... a barackot kiette belőle... a tésztát meg pakolta ide-oda. (Ez már régebben is feltűnt nekem, kicsit ázott a tészta a gyümölcstől... és akkor már nem jó állagu neki.)

Szonja a kis vagány

Nála már a megszületés is egy vagányság volt.
Indítani akarták június 1-jén reggel 7 órakor. Mi hajnali 1-kor értünk be a kórházba 7 perces fájásokkal, amik másfél órán keresztül, vagy inkább mikor beértünk már 2 órán keresztül tartottak. Az előkészületek megvoltak majd egy kis idő elteltével felállítottak, hogy úgy majd jobban lejjebb megy a baba... egyet nyomtam... és kiabáltam rögtön: - Jaj, kipottyan... A doki és a szülésznő nem akartak hinni nekem, mert ők az ágy másik oldalán álltak, majd Szonja felsírt a lábam között. Ekkor felrángattak az ágyra és kengyelek helyett ők voltak a támasztékok... és hirtelen körülöttem volt 5 ember is. Aztán a következő nyomásnál már kint is volt... 10/10-es értékkel.
Hajnali 3:02-kor megszületett.
Szerintem, ha ő születik első babaként, akkor is ilyen kis vagány lesz, ilyen az alaptermészete. Barátságos, beszédes, cserpes, minden lében kanál.

folytatom...

Liza a kis érzékeny

Már kisbabának is érzékeny volt... ez elsőre feltűnt mindenkinek. Majd ahogy nőtt valamicske tűnedezett el belőle, de még most is az átlagnál érzékenyebb. Néha elgondolkodom rajta, hogy talán rosszul csináltam nála valamit... de többen a környezetemben megnyugtattak, hogy nem... valószínű, hogy ilyen a természete. Ezt el kell fogadni, és kerülni vele az olyan helyzeteket, amiben rosszul érzi magát. Majd nő és erősödik a kicsi lelke. Mindenki más és az a jó a dologban... hogy nem vagyunk egyformák. Nagyon unalmas lenne az élet, ha egyforma, hasonló emberek mászkálnának fel s alá.
Nála már a születés is nehézkes volt. Az orvosok szerint egy hetet túlhordtam. A
szülést beindították, fokozatosan emelve az oxitocint a maximumra... ami nem segített a fájások rendszereződésében. A kibújás nehézkes volt, az orvos a kezeivel a hasamat nyomta, mivel "fájásgyenge" lettem (valószínű ezt azt jelenti, hogy volt fájás, de már a kimerültségtől nem éreztem), a köldökzsinór egyszer a nyakára tekeredve. Apgar érték így is elég jó volt 8/9.

folytatom...

kontrollvizsgálat

11 órára hívtak vissza minket. Röpke 45 percet várakoztunk, majd foglalkoztak velünk is. A gyerekosztályon már nem maghatározott időpontban van a vizit, mint régen volt... csúszik ide-oda... hát most éppen belecsöppentünk a vizitbe... és mi már gyógyultak vagyunk, csak ellenőrzésre mentünk vissza, ezért nem sürgős a mi dolgunk. Mikor sorra kerültünk, meghallgatták Liza szívverését. Ülve nem hallani a szívzörejt, csak fekve... és azt sem mindenhol, hanem a szív bal alsó részén. Doktornéni mondta: - Hát kislány, milyen érdekességeket produkálsz. Majd még hozzátette, hogy a fejlődő szív a növekedés alatt "csinálhat" ilyet. Megkaptuk a beutalót a győri gyermekkardiológiára. Az időpont: január 27-e. Nem sietik el a vizsgálatot. Én naiv, azt hittem, hogy jövő hét szerdán, csütörtökön megyünk. Ám úgylátszik lassan őrölnek az egészségügy malmai.

párbeszéd

- Anyi, a mama nem tudta betapcsojni a Vojit (Wall-E). Anyi te betudod tapcsojni - állapítja meg Szonja.
- Igen - mondom én.
- Te, kis huncut. Hát az anyi be tudja kapcsolni, persze - mondja Liza mosolyogva.

- Anyi a mama elment messzire - mondja Szonja.
- Igen, apu elvitte Óvárra és feltette a vonatra - mondom én.
- Mama, mama, mama... - kiabálja először Szonja, majd Liza is csatlakozik hozzá és egy darabig skandálják a szót.
- Mikor jön a mama - kérdezi a hangzavar után Liza.
- Nem tudom - mondom én.