Oviból hazafelé szánkóval jöttünk. Annyi hó esett, hogy a hókotró nem tudta simára kotorni a mellékutakat, hanem inkább csak jól lenyomta a havat, hogy a szánkó jól tudjon rajta futni. Én húztam, a lányok élvezték.
-
Liza és Szonja életének eseményei
maradni, ám ha mindketten ott vannak, akkor tuti nem lett volna csend, hogy a Barnabás tudjon aludni. Így hát beígértem a kicsike lánykámnak, hogy hazamegyünk, ebédelünk, alszik egy kicsit és utána triciklivel elmegyünk a mamihoz. Na ez bevált... aludt ebéd után.







Szerencsére a lányok ügyesen eljátszanak együtt veszekedés nélkül, Liza kér elemeket, Szonja viszi neki és fordítva. Jól működik a dolog. Persze testvérek lévén néha van veszekedés egy-egy elemen... de könnyen meg lehet őket győzni, hogy hogyan csinálják az egyezkedést.
- Anyi, én csak mondani akarok neki valamit.és később sikerült elmondani... (2 perc múlva)
- Tudom, Liza. De ő nagyon nem akarja, hogy mondjál neki valamit... elfut előled... és a fülére teszi a kezét. Majd később... Oké? - közben levettem a kezeket a fülekről... - Szonja a Liza szeretne valamit mondani...
- Nem atajom.
- Jó akkor majd később mond valamit... oké?
- Idem.

