hallépcső helyett csigavadászat

Indulás előtt... a teraszon vártuk a Zsoltit jó egy órát... a lányok már olyan türelmetlenek voltak... hogy kénytelenek voltunk kijönni a házból, mintha már indulnánk... Reggel ébredés után már indulni akartak, ahhoz képest ez az egy óra gyorsan eltelt... Úgy volt, hogy a Pattiék is jönnek velünk, ám utolsó percben sajnos visszamondták érthető okokból.

Az elejéről kellett volna kezdenem... na szóval... Zsoltit megkérték a Krisztiánék, hogy szombaton 6-7 óra körül menjen el Halásziba és onnan vigye őket Rajkára vissza, ahonnan kajakkal elindultak. Zsolti erre kitalálta, hogy akkor mi menjünk kirándulni. Pár hónapja voltunk a dunaszigeti hallépcsőnél, ám akkor még minden kopár volt... most nem, de szúnyogok is voltak ezáltal dögivel.
Akkor legyen a cél a hallépcső... ám én ott egyedül nem igazán maradnék a két lánykával, amíg Zsolti visszamegy Halásziba felveszi a Kriszéket és elviszi őket Rajkára, majd visszajön értünk. Akárhogyan is számoltam az minimum 1 óra... de ha jönne velünk valaki kirándulni, akkor Zsolti hiánya nem tűnne fel. Senki, de senki nem tudott jönni... Idő eltöltési ötletet kaptunk Katától és Tamástól... Halászi szabad strand... vagy egy major... http://www.babosmajor.hu/
Azért induljunk el, ha már beígértük a lányoknak. Az ügy ott megoldódott, hogy az első híd után nem tudtunk tovább menni, egy jó részen átfolyás volt... jobb híján - bár azt hiszem, ennél szuperebb programot nem is lehetett volna kitalálni a lányoknak, tudván, hogy bolondulnak (főleg a Szonja) a csigákért - csigákat gyűjtöttünk egy piros vödörbe. A csigák a korlátokon voltak "fennakadva"... az ár odáig felért. Jó sokáig "vadásztunk" a csúszómászókra... alig lehetett elindulni a lelőhelyről... de végül sikerült... A Liza "hömbölkén" (én neveztem el így) ült és állt... Szonja nem volt hajlandó felülni rá. Majd ettünk egy árnékos, ám szúnyogoktól hemzsegő sátorozohelynél... és akkor telefonáltak, hogy negyed 7 és 3/4 hét körül érkeznek Halásziba a csónakházhoz... ami a szabad strand is egyben... szóval a program magától kialakult... ott várjuk be a Zsoltit... végül Adél is a strandon maradt velünk... Hazafelé Szonja köpött egyet... (ő így hívja a hányást)... a kanyargós úton végig a vödrében lévő (büdös) csigákat figyelte... (Nem csodálom, hogy kidobta a taccsot... én például utazás közben nem tudok lefelé nézni, olvasni... az utat kell figyelnem... na ilyet legközelebb nem csinálunk... eddig mindig az utat figyelte vagy aludt...)

az eredmény... egy jó adag csiga