péntek, július 16, 2010

mama hazament

  • Csirip reggelre beadta a kulcsot... A lányoknak azt mondtuk, hogy elköltözött az egész fekete rigó család.
  • Éva mama még vasalt egy adag ruhát én meg rendezgettem a ruhákat a garderob-ban és a szekrényekben.

Délután 17 órakor indult a mama vonata az Óvári állomásról... fél ötre értünk oda és megvettük a jegyet, majd sétáltunk, padot kerestünk, ittunk, ettünk... Öt óra előtt kísértük a mamát a peronra. Szonja a mamával akart
mindenképpen menni.
- Én megyek a mamával, a vonattal.
- Csak ez a ruhád van és csak egy bugyi meg szandál... és a takaród meg a cunid sincsen itt.
- Nem baj, majd alszok más takaróval...

Hajthatatlan volt a kicsike... még folytattuk egy darabig a beszélgetés ez ügyben. Liza addig csendben gubbasztott mellettem. Megérkezett a vonat, a mama felszállt és integetett. Az ajtó bezáródott, a vonat elindult. Liza meg elkezdett sírni. Én a mamát szeretném, ne menjen el... és potyogtak a krokodil könnyei. Megölelgettem... Szonja is vigasztalta: - Ne sírj Liza, jön a mama még és mi is megyünk. Simogatta a vállát.
Még az aluljáróban is néha-néha kitört belőle... hogy a mamát szeretné... Még elmentünk vásárolni a Lidl-be... Nagyon ügyesek voltak... olyanok mint a kis angyalok. Majd hazafelé még tankoltunk is és ők is bejöttek velem fizetni, hogy kapjanak Shrek kártyát.


csütörtök, július 15, 2010

Zsolti és a folt

bal felkar alsó része...
a hajlat fölött...
piros folt...
piros csík indult el fölefelé...
5 cm-t "kúszott"...

Dokinéninek telefon... tetanusz nem kell... "Ágyúval nem lövünk!"... jegelés... estére halványodott... és nem kúszott fel tovább a piros csík... ez nem vérmérgezés, mint régebben hitték, megváltozott ezzel kapcsolatban a szemlélet... nyirokszövetek... nyirokfolyadék... ami csíkot húz...

Zsolti észre sem vette, csak kérte, hogy kenjem be, mert egyre pirosabb... és én akkor észrevettem a csíkot... na ilyet még nem láttam... csak tudtam róla...

Pénteken mutassa meg...


csirip

Ilyen nagy melegben csak délelőtt lehetett kint lenni egy, másfél órát... illetve délután 4-5-6 óra körül... A nagy forróságban még az árnyékban sem jó. A házban - főleg a lenti szinten - jó idő van... fent az emeleten is de ott kicsit melegebb, de még az is elviselhetőbb, mint ami kint van. Szóval csak lent tartózkodunk... de ott is fürdőruhában, illetve a kicsi lányok csak egy bugyiban.

Délelőtt kint legóztak a lányok - Éva mama társaságában - a napernyő árnyékában egy pléden... én meg az ebédet készítettem. Kipillantottam és mindhárman - Szonja, Liza és a mama - egy pontot figyeltek mereven... Mit csinálnak? Na erre kíváncsi voltam... és kimentem én is figyelni. A ház egyik kiálló főgerendájára rakott fészket egy fekete rigó pár... és a kicsi fióka a lábánál fogva lógott ki a fészekből... a rigópapa meg hosszasan próbálkozott, hogy valahogy vissza penderítse a kicsikét... Két éve ugyanígy volt ott egy fészek... és ugyanez megtörtént, kipottyant a fióka. Tavaly a Zsolti még fészekrakás alatt leverte az alakuló fészket, így nem ott költöttek. Azt hiszem minden évben tavasszal figyelnünk kell és, ha oda próbálnak fészket rakni, akkor leverni onnan... Nincs mihez hozzáfonni, hozzákötni a fészket, elég instabil a dolog... Két faág közé, jó mély fészket lehet rakni... A kismadár a fügebokor mellett kötött ki... Öntöztem... így egy kis nedvességhez jutott... Este még a szülők hordták neki a kukacokat.

- Mama, menjünk ki nézzük meg azt, ami ott lógott - mondta Szonja a vacsora végeztével.
- Mit?
- Hát a csiripet.

(Szonja ma nem kapott már semmi gyógyszert.)


kedd, július 13, 2010

egy dolgos nap

  • fűnyírás (persze részletekben a nagy meleg miatt)
  • sok kerti teendő
  • weboldal bővítés
  • főzés (borsóleves sok zöldséggel, palacsinta)
  • autós ülések átmosása, huzat kimosása
  • öntözés
  • málna szedés
  • 2 sárgabarack beérett a 4-ből (tavaly ennek 5-szöröse volt a fán)
  • homokozás
  • Márti mami és a Barnás


A lánykák segítenek ebédet készíteni... Szonja mindig nagyon-nagyon akarja pucolni a zöldségeket... és ügyesen is csinálja... bár forgatni kell a répákat, mert különben egy oldalon pucol a kis drága...

hétfő, július 12, 2010

na mi is van?

Szonja reggel 38 fokkal nyitott. Ezt nem hiszem el... dehát, sajnos igaz. Megjártuk a dokinénit... sehol semmit nem látott... nem volt piros a torka - ugyan a mandulái brutálisan nagyok, de neki ilyenek - nem volt piros a füle... Ám az orrát szívni kellett egész nap... zöldes trutyi - ami vírusfertőzés.
Egész nap bent voltunk, kint meg dög meleg volt.


fényképezés

Liza kitalálta, hogy tegyem rá egy székre a fényképezőgépet és állítsam úgy be, hogy pislog a piros és akkor mind a négyen rajta lehetünk a képen.



vasárnap, július 11, 2010

IKEA • Tatabánya - turul

Végre eljutottunk az IKEA-ba... Sok tervezgetés előzte meg részemről a dolgot, ám Zsolti még szombaton nem is tudta a következő napi programunkat... pedig pénteken kifejtettem neki az óhajomat... ennyire figyel rám, teljesen a munka jár a fejében... amit itthon ki kellene kapcsolni.
Reggel 9 óra után egy kicsivel sikerült elindulnunk.
A terv az volt, hogy két óra alatt felérünk, ám 3 megállás helyett 8-9-szer álltunk meg pisilés ürügyén... Szonja mivel még "nem annyira régen" pelus néküli, ezért minden bejelentésére megálltunk... nagyrészt teljesítette is a beígért dolgot, de volt téves risztás is közte. Nagy hőség volt egész nap...

Az IKEA-ban Liza szülinapi ajándékát, egy gyerekágyat szerettünk volna venni. Gyerekágyat vettünk, ám ami 165 cm hosszú volt, azok már nem jöttek szóba... 2 év és eléri a végét... ezért hosszabbítható ágyat vettünk, aminek a végig kihúzott mérete : 206 cm. Most sok próbálgatás, ágyba beugrás, lefekvés... kimászás... másik ágyba bepattanás, lefekvés, kipróbálás... a berendezett kis lakásokban gyerekszoba keresés... ágyba ugrás... lefekvés után kialakult a végeredmény. Volt pörgés rendesen. Szerencsére Éva mama, András papa és a Henrik is ott volt segítségnek velem és a Zsoltival együtt.... így a lányokra és a rohangálásukra 5 felnőtt tudott figyelni... és valamennyire nyugodtan átgondolva, mérlegelve döntöttünk egy szép ágy mellett... Két színben volt kapható: fekete és fehér, mivel fehér radiátorunk van és a fal is a csíktól számítva felfelé fehér, na meg persze a mennyezet is, ezért a fehér ágy mellett döntöttünk.
Íme az ágy:
http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/S99827959
A felső szinten jött velünk végig a Henrik és az apu, aztán ők hazamentek. Éva mamával megebédeltünk majd végigjártuk az alsó szintet és begyűjtöttük az ágyat, az ágyrácsot és a matracot.


Majd indulás hazafelé. Liza egy éve szeretné megnézni a sasmadarat fent a hegyen. Mindig mikor megyünk - szerintem elég ritkán - Budapestre a mamához és Vácra a Majerékhoz, akkor megemlíti a dolgot. Na és most be lett ígérve a program... hőség volt, de változtatni már nem igazán lehetett... amit megígérünk azt teljesíteni kell... (persze azért, ha tényleg teljesíthető). Szóval TATABÁNYA - TURUL... Nagyon tetszett a lányoknak, főleg a Lizának, hiszen ő akarta már lassan egy éve, eme látványt. A talapzaton - ami jó magas - megpróbált felmászni... És még fröcskölős kútból is ittunk... és láttunk egy Írországból érkezett
3 kerekű motort - Zsolti mondta a nevét, de én nem jegyeztem meg. Liza vagy 5 percig csodálta... aztán - Api veszel nekem majd egy ilyet! - mondta.






szombat, július 10, 2010

hallépcső harmadszor... a nagy lépcső ugrálás és tricikli, bicikli tekerés

Mióta felfedeztük a hallépcsőt azóta próbáljuk bevenni, ám több-kevesebb sikerrel. Először még kopár volt minden és víz is kevés volt a hallépcsőnél... a lányok persze élvezték az egész dolgot, kavicsot dobálni kitűnően lehetett... Majd másodszor sikerült eljutnunk az első hídig, de onnan nem volt tovább... most úgy gondoltuk, hogy már biztosan lement az ár , hiszen jó melegek voltak. Nem. Most még nagyobb volt a víz, mint kb. egy hónapja... csak úgy hömpölygött, zubogott... és csigák sem voltak olyan nagy számmal, mint előző alkalommal. Egy szó, mint száz, sokáig nem időztünk ott... visszafelé megint megálltunk a sátrazó helynél uzsonnázni. Az eredmény, tele pocak és egy tucat szúnyogcsípés.
  • (Zsoltival beszéltük, hogy milyen jó lenne egy ottani ismerős, aki hírt ad nekünk mindig a vízállásról, hogy mikor mehetünk arrafelé.
  • Meséltem Adélnak a dolgot, ő meg mondta, hogy a barátnője családja 1-2 hete volt a hallépcsőnél és ők eljutottak a célig... Lehet, hogy másik irányból is meg lehet közelíteni az objektumot?)

Szerencsére - persze nem tudtam, hogy nem sikerül eljutnunk a végcélhoz - bepakoltattam a Zsoltival a csomagtartóba a triciklit és a biciklit. Akkor legyen új
ból a mosonmagyaróvári vár... Betonos út van ott, de nem olyan sok, hogy sokáig ellegyenek a lányok... lépcső, annál inkább... ott elvoltunk egy darabig.


Szonja gesztenyefa levele körülbelül 3 percig bírta...
utána a lányka lefosztotta a szárról a leveleket

Liza meg elbújt a gesztenyefa levele mögé és utána kikukucskált...





A NAGY LÉPCSŐ UGRÁLÁS




Majd a sétálóutcán egészen a fagyizóig eltekertek a kis csajok és vissza a kocsihoz. Egy kis erdő előtti hídnál álltunk le az egyetem épülete mellett. A táv jó volt, jó fárasztás a lányoknak, hogy este hamar bedobják a szunyát.








péntek, július 09, 2010

weboldal • munka

Ma elmentünk a doktornénihez - visszarendelt minket - szerencsére Liza reszelős légvétele a múlté. A lánykák egészségesnek nyilvánítva.

A Márti mami vigyázott ebéd után 3 és fél órát a lánykákra... és végre megint tudtam egy kicsit a http://www.napsugargazdabolt.hu/ weboldalon alakítani, feltölteni hozzá egy kicsit, főleg a gyümölcsfa ritkaságok aloldalon dolgoztam. Az esti órákban már nem mindig vagyok képes rá, hogy a gép előtt üljek és dolgozzak. (Itt a blogban a bejegyzések ugyan mindig esti időpontokra vannak datálva, de mivel utólag is lehet bejegyzést írni, visszadátumozni, azok általában nem is akkor készülnek, mikor az időpont mutatja.) Szóval mióta a lánykák 3 hete itthon vannak... este korán 21-22 óra körül lefekszem aludni. Majd 2-3 óra alvás után - furcsa üzemmód - felébredek és elkezdek tenni-venni... pakolni, teregetni. Zsolti furcsálja a dolgot, ám az utóbbi egy évben vannak ilyen periódusaim.

csütörtök, július 08, 2010

a csúcs

A csütörtöki nap egy nagyon kimerítő nap volt számomra. Azt hiszem itt tetőződtek a lányok egymás utáni betegségének vonzatai, mármint az én szemszögemből. Június 24-e óta szinte csak a 4 falat láttam, először Szonja majd Liza kínjai következtében. Nem tudtunk kimenni a szabadba, és ez e bezártság kicsit lelombozó... Napi fél óra sírás - kizárólag feszültség csökkentési okokból - volt a minimum... Nehezen viselem az ilyen időszakokat... miután lassan már 6 éve itthon vagyok. Az utóbbi egy évben sem tudtam belevetni magamat a munkába, mert 2 hét szünetekkel szinte itthon voltam valamelyik lányka kínjai miatt... Egyszerre nem tudták produkálni a kínokat, hanem felváltva... úgy megerőltetőbb... Már csak szeptemberig kell kibírnom, ami persze még másfél hónap, de remélem talán már augusztus közepétől elkezdhetem beszoktatni a Szonját az oviba és akkor csak egy bő hónapot kell szórakoztatnom a lányokat, nap mint nap. Ha egészségesek, akkor nem jelent gondot számomra a program/programok kitalálása.

Zsoltival beszélgettünk a dolgokról, a munka ügyekről... Én szeretnék a beszerző lenni. Remélem tuti leszek benne. Először majd mindenhova eljön velem, ami beszerzési hely... majd onnantól egyedül ügyeskedek. (Utánfutóval is tutin megtanulok majd közlekedni... jó kis tervek... remélem lesz bennem annyi bátorság.)


szerda, július 07, 2010

málna

Ma kimentünk egy pár nap kihagyás után málnát szedni. Eddig csak egy-két szem érett be, lassan egymás után... most pedig bővelkedünk málnában... Nagyon sok van a bokron... Ősszel és most tavasszal nem lett visszametszve a bokor, csak éppen egy kicsikét... és lőn "csoda" jó sok termést hozott.

Liza által szedett málna...

Szonja málnája...

Persze miután leszedtük bementünk, hogy megmossuk és meg tudják enni a lányok. Szonja a tiltásom ellenére még kint mosatlanul is evett belőle.
Ezt azért nem engedem neki, mert a kertészetben minden héten többször is van permetezés... és a Krisztián mondta, hogy mindig mindent mossunk meg... ugyan az Imi igyekszik úgy permetezni, hogy vigyáz... de a szél - ami errefelé elég gyakori vendég - ráfújhatja a gyümölcsre.




veszekedni akarok

Szonja ma ezekkel az "aranyos" szavakkal tette fel a pontot az i-re.
A lányok általában ügyesen eljátszanak egymással. Ám vannak napok, amikor egyszerűen kötözködnek egymással, ellentmondanak egymásnak és cukkolják egymást... csak úgy... Én meg csak úgy egy idő után nem bírom a dolgot és megelégelem, hogy ez így nem oké. Valamit kellene tenni... és teszek is. Ma például egy ici-pici kicsi műanyag nénin veszekedtek, ami Kinder tojásban volt... Szonja a királynőt akarta állandóan, Liza meg nem adta, mert régen ezt az ő tojásában találtuk... Meggyőzni időlegesen lehetett, de mindig visszavette a tulajdonát, Szonja meg ezt nem tolerálta. És ez ment reggel óta. Majd Szonja az összes kicsi kütyüt az asztalról - ahol játszottak vele - lesodorta. Itt telt be a pohár...

- Szeretném, ha most szépen rendet raknátok!
- Nem - hangzott a határozott válasz.
Küzdeni... ilyenkor nem érdemes, ez már sajnos tapasztalat. Irány az ajtó... kimentem, bezártam... Ők meg utánam akartak jönni, majd 2 perc múlva visszamentem...
- Akkor most rendet raktok...
Két kis angyal szorgoskodott a rendrakáson... és utána ügyesen eljátszottak egymással...

hétfő, július 05, 2010

jól viselkedjél

Szonja és Liza beszélgetnek... Annyira bírom a két lányka egymással folytatott párbeszédeit. Sokszor olyan jókat mosolygok rajta, rajtuk.

Liza elküldött engem és a Szonját a boltba, hogy vegyünk ennivalót...
- Anyi, menj el a Szonjával vásárolni, én addig itthon maradok az apival.
Szonja rögtön mondja a magáét:
- Jól viselkedjél! Ne szippantsd fel apát...

Na ez mit jelenthetett... nem igazán tudom...

(Erre azért emlékszem, mert rögtön leírtam és a számítógéphez tettem, hogy megörökítsem egy bejegyzés formájában... ám annyi ilyen aranyos mondásuk van... Megtanultam már, hogy le kell írni. Eddig biztos voltam benne, hogy emlékezni fogok pár nap múlva is... de mindig jött új "beszólás" és az előzőek elpárologtak.)

mindenkinek...



...

vasárnap, július 04, 2010

az összes tervezett programunknak fuccs

  • a tervek jó dolgok
  • a tervek szép célok valami irányában
  • de sajnos a tervek néha csak tervek maradnak és váratnak magukra
  • volt sok tervünk a hétvégére
  • most volt Győrben a 3. Győrkőc fesztivál... az elsőről nem tudtunk, a másodikról lemaradtunk betegség miatt és a mostani harmadikról is emiatt...
  • meghívtak egy teraszavató bulira... Lizát éppen akkor hűtőfürdőztük, mikor a program kezdődött
  • vasárnap az IKEA-ba terveztünk egy utat... Liza szülinapjára gyerekágyat fog kapni...
  • egy valami valósítható meg a tervezett programokból, az IKEA... a többi elmúlt... bár a Győrkőc fesztivál majd jövőre sikerül

szombat, július 03, 2010

rajzolás

Liza és Szonja közösen rajzolnak...

péntek, július 02, 2010

a ma esti műsor avagy korlátok nélkül

Mint egyik előző bejegyzésemben már említettem, Szonja kiságyának korlátja "veszített" magasságából. Ezáltal simán, szinte akadálymentesen közlekedik őnagysága. Kiérdemelte ezt a jelzőt: őnagysága. Fittyet hány mindenre... Lizának eddig ilyen megmozdulása sohasem volt az elalvás terén és azt hiszem nem is lesz.

(KIS HELYESBÍTÉS... egyik barátnőm észrevétele alapján. - Kevés olyan gyerek van, aki 3 évesen rácsos ágyban alszik... Nagyon jó kis csaj ez a Szonja, hogy eddig ügyesen bent maradt... és a másik is nagyon kis kötelességtudó, hogy eddig nem próbálta megtanítani kimászni... Persze, hogy kimászik, most hogy már nem rácsoságynak számít az ágya...)

Nagy nehezen elértem, elértük, hogy mindkettő lányka az ágyában maradjon... Liza is felpörgött a Szonja révén, de ő gyorsan befeküdt, kétszer még behívott magához, egyik alkalommal, hogy csukjam be az ablakot, mert ő aludni akar és zavarja az öntöző monoton kattogása. Második alkalommal meg, hogy - Nagyon szeretlek anyi... Ha nagy leszek hajtogathatok én is? (ugyanis ruhákat hajtogattam a szomszéd szobában)... és - Anyi én sohasem fogok elköltözni itthonról... Oszt bevágta a szundit. (Szegénykém ma nem volt jó formában, fájt a pocija és egyszer hasmenése is volt, délutánra meg felszökött a láza 38,5-re... valószínű Szonja vírusa kezdte ki őt... sokáig bírta a drága... remélem hamar túl leszünk rajta.)


Szonja műsora a következő volt, amit 15-20 perc alatt lezavart (minden műsorszám után visszamászott az ágyába - majd újból kimászott).
  1. Először a csacsijáért mászott ki az ágyból.
  2. Majd egy csupasz feneket láttam a wc felé menni... - Pisilni kell...
  3. Következő húzása 2 perc elteltével következett be... - Kakilni kell... újból egy letolt pizsinadrágos csupasz fenekű Szonja vonult a wc felé...
  4. - Api gyere gyorsan... - kézenfogta apját és húzta be a szobájába. - Nézd ezt holnap le kell innen szerelni, mert anyi nem tudta.
  5. Mikor lesz már reggel? - Api én nem vagyok álmos.
  6. A vakondomat meg kell keresni.
  7. - Pisilni kell... persze ebből már nem lett semmi...
  8. Majd kakilni kell... ebből pisi lett...
Végül Zsoltival kettesben ráparancsoltunk, hogy most már ne járkáljon... és leosontunk az emeletről... Még 2 percig magyarázott valamit, majd visszamászott... Most csend van.


szerda, június 30, 2010

milyen jó...

Zsolti szinte egyedül tette le a lányokat... na jó... azért az elején ott voltam segítségnek... Aztán elhúztam a csíkot Óvárra orvoshoz. Milyen jó, hogy van magánrendelés, mert az ember a saját lehetőségeihez igazítja a dolgokat. Negyed 9-re mentem... és negyed 10-re értem haza... Addigra a lánykák aludtak, Liza rögtön bevágta a szundit... a Szonjával kicsi aludni kellett... de simán ment a dolog, mondta a Zsolti.

korlát

Szonjának előző héten a rácsos ágyának a korlátját lejjebb kellett tolni, ereszteni, mert őnagysága - szerencsére eddig nem érzett késztetést a kimászásra - próbálkozott kimászni és félő volt, hogy kipottyan az ágyából. Lejjebb toltam a korlátot és Liza ügyes, gondoskodó testvér lévén elkezdte tanítani a fogásokra, amivel profin ki-be tud majd közlekedni. Na kellett ez nekünk, Szonja közlekedik. Este, ha úgy gondolja és ő nem akar még aludni, akkor kimászik és fel s alá jön-megy... és kiabál, sír, akaratoskodik. Nem szabad hasonlítgatni a testvéreket, de mégis mindenki ezt teszi, mert az egyik így, a másik úgy... és már kész is a hasonlítgatás. Persze szerintem a lényeg az, hogy ez a hasonlítgatás ne a gyerekek előtt történjen... ők ne hallják a dolgot, mert figyelnek. Csupa fül és csupa szem egy idő után minden kis kölyök. Szonja közlekedik... akaratos... nem lehet vele beszélni olyankor, mikor ő valamit elhatároz... Kitartóan mondja akár fél órán keresztül is és meg sem hallja az ellenérveket. A minap fél órát küzdöttünk délután egy dologgal kapcsolatban... Liza is besegített egy idő után és ő is mondta, amit én már egy ideje ismételgettem a kicsi lánykának...

Liza egy idő után megkérdezte:
- Anyi nem érti a Szonja, amit mondunk neki?
- Dehogynem... Csak nem akarja... és ezáltal direkt nem érti, csak ismételgeti, amit ő akar.


csontok

Liza mostanság rendszeresen felsír éjszaka és panaszkodik, hogy fáj a lába, fáj a lábában a csont. Én emlékszem, hogy mikor kicsi voltam nekem is volt hasonló hasogatós lábfájásom éjszaka. A szakirodalom azt írja, hogy ez úgynevezett növekedési fájdalom, valaki érzi, más valaki pedig nem. Zsoltival beszélgettünk a dologról... ő neki is volt ilyen kínja... ő elfogadta a magyarázatot, amit kapott, hogy nő és azért fáj neki. Liza a kis mimóza is próbálja elfogadni és egyre kevésbé üvöltős a sírása, ha felébred éjszaka erre az érzésre. Egyre könnyebb megnyugtatni és gyorsan visszaalszik.

Amúgy meg ügyes kicsi lányka... az éjszakai vízivást elintézi saját maga... talán éberen alszom, de többször felébredtem már a zajokra és próbáltam beazonosítani a dolgot... nyelés (kortyolás), pohárletétel... betakarózás...
Az éjszakai pisilét még nem intézi el egyedül, bár mostanság nagyon ritka, hogy kell neki. Régebben napi rendszerességgel volt éjszakai "program"...